Alsó kategóriás stílusbajnok: Honda CB300R teszt

Biztonság és kényelem: pipa

A futómű terén ugyanez a helyzet. Mindenben egyszerűbb, mint a literes nagytesóé. Ami nem nehéz, mert ott minden paraméter testre szabható. Itt az első teleszkópokon semmi – de ettől még a Showa szállítja őket, kellően vaskosak és megfelelő a rugóútjuk is – és a hangolást sem rontották el. Jó kompromisszumot képviselnek az élvezetes motorozhatóság és a hazai utakon még elviselhető komfort között. Sőt, a motor elejét inkább kimondottan kényelmesnek is mondanám. A hátsó traktus kicsit jobban üt az úthibákon. Igaz, itt a központi rugóstag mozgási tartománya is rövidebb – 130 helyett csak 107 millimétert tud mozogni a kerék tengelye. Viszont gondoltak a két személyes üzemmódra is: az előfeszítést tudjuk állítani. Igaz, öt fokozatban és körmöskulccsal – de legalább rendesen hozzáférünk és nem csontozzuk ki a kezünket, mint sok már motoron.

A fékrendszerrel pont ugyanez a helyzet: elöl egy nagyobb, hátul meg egy kisebb tárcsánk van. Az elsőt négy dugattyús radiális Nissin féknyereg szorítja, a hátsóra elegendőnek bizonyult egy dugócska. ABS felügyeli a biztonságot mindenhol. Az adagolhatóság és a fékerő is pontosan megfelel a menetteljesítményeknek. Azaz nem igazán tudunk belekötni – amit ettől a kategóriától vár az ember, azt bőségesen hozza.

Kényelemben pedig kimondottan jó: a vezető ülésében helyet foglalva a lábtér is nagyon korrekt, felül pedig szinte teljesen felegyenesedve tudunk ülni. Éppen csak annyit kell előre dőlni, ami egy csupasz motoron elengedhetetlen. Az utasnál picit spórolósabb a helyzet, hiszen az ülőfelület sem túl nagy és kapaszkodni sem igazán tud életünk párja mögöttünk. Jogi okokból van egy pánt a nyergen, meg az ülés alá nyúlva a műanyag idomban is kialakítottak a kezeknek való helyet – de ezzel együtt a stílus által el nem viselt rendes utaskapaszkodó hiányozni fog neki. De fogadjuk el, hogy a CB300R nem elsősorban utasos túramotor.

Spórolós kivitel

A spórolás minden területen tetten érhető. Ha már a két személyes túrázásnál tartottunk: a csomagok rögzítése sem egyszerű feladat. A műanyag elemek miatt érdemes vigyázni a fém kampóban végződő mindenféle hálóval és pókkal – de még a mágneses tanktáskánkat is kihajíthatjuk a kukába. Ugyanis a mérnökök (vagy a pénzügyesek) ügyesen visszafogták a fém mint alapanyag használatát.

Nem véletlenül írtam a cikk elején a szálcsiszolt alumínium hűtőtakaró oldalidomhoz oda, hogy “hatású” – mert az is műanyag. Ahogy a tank is egy gyönyörűen fényezett plasztik burkolattal rendelkezik. Persze mindez abszolút nem baj – itt ismét vissza kell utalni a csupán 143 kilós telitankolt tömegre! Ez a visszafogottság megjelenik a mechanikus gáz- és kuplungkar környékén is, illetve az inverz folyadékkristályos kijelzőn. Ahonnan éppen a fokozatkijelzőt és a sok funkciós fedélzeti számítógépet spórolták le a CB1000R-hez képest.

De ismételten ki kell emelni: mindezzel nincs az ég világon semmi baj. A CB300R megfelelően megy, hozzá kellemesen fogyaszt – aránylag haladósan motorozva nekem alig három liter fölött fogyasztott száz kilométeren. A motor kulturált és alig vibrál – inkább semennyire -, a vezető nagyon kényelmesen ül és a csupasz motoron semmilyen turbulens légáramlás okozta szélzajtól nem kell szenvednie. A végén pedig üssük be az utolsó szöget a versenytársak koporsójába: a három decis Honda Neo Sports Café ára kimondottan kedvező a mai mezőnyben. Reálisan nézve a Honda Bank támogatott finanszírozásával egy magyar motoros számára is elérhető alternatívát nyújt. Amely örökké klasszikus szépség marad!

Az utolsó oldalon jön a pontozás, a műszaki adatok és a kimarad képek galériája. Lapozz egy utolsót!