Lánc, szíj vagy kardán: melyik a legjobb hajtás motorhoz?

Miről is van szó? Van ugye egy motorkerékpárunk, amelynek az esetek eléggé meghatározó többségében a hátsó kereke adja át az erőforrás energiáját a talajra. A nyomaték odajuttatása több fajta hajtás rendszer segítségével lehetséges, amelyek közül három terjedt el napjaink gyakorlatában.

Mindegyik tábornak megvannak a felkent apostolai – elég arra az értetlenségre gondolni, amikor a kardános motorok tulajdonosai kifejezik, hogy a lánc az bizony csak a motor biztonságos rögzítésére jó, másra nem… Na de viccet félretéve és a szót komolyra fordítva fussuk át: melyik meghajtásnak mik az előnyei és a hátrányai. Így amikor esetleg egy kezdő motoros elgondolkozik, milyen szekunder hajtású járművet válasszon, pontosan tudja mire számíthat.

Lánc

Messze a leginkább elterjedt mód, amely a korai automobilok esetében is működött és a mai napokban is így hajtják a gokartok hátsó tengelyét. 1880-ban Hans Renold szabadalmaztatta, de a feltalálója nem ő volt: Leonardo Da Vinci már a tizenhatodik században papírra vetette a működési elvét. A láncos meghajtás a belsőégésű motorok belsejében is elterjedt, leginkább szembetűnő alkalmazásuk mégis a motorkerékpárok világa, hiszen a rendszer itt abszolút szem előtt van. Nézzük az előnyeit és a hátrányait.

Előnyök

• Egy jól karbantartott lánc nagyon csekély veszteséggel üzemel: a forgatónyomaték mintegy 98 százaléka eljut a hátsó kerékhez. Könnyű felszerelni- és cserélni is – akár elhasználódás, akár láncszakadás esetén.
• Normál élettartamának kitöltése után általában az első és hátsó lánckerékkel együtt kell újra váltani. Meghibásodáskor akár a kerék kivétele nélkül is javítható vagy cserélhető.
• Könnyű módosítani a jármű áttételét: a lánckerekek eltérő fogszámúra cserélésével akár nagyobb végsebesség, akár jobb gyorsulás, akár egy terepes használathoz megfelelőbb kapaszkodóképesség könnyen elérhető.

Hátrányok

• Egész élete során végig komoly és folyamatos karbantartást igényel. A tökéletes működéshez és a hosszú élettartamhoz nagyságrendileg 4-500 kilométerenként tisztítás és újrakenés szükséges. Természetesen ez könnyen kiváltható láncolajzóval is, amely legalább annyira megosztó téma, mint maga az egész hajtás kérdése. Ennek előnye, hogy tisztán is tartja és folyamatosan keni is a láncot – de a teljes karbantartás-mentességet így sem lehet elérni.
• A lánc élettartama rövidebb, mint akár a bordásszíjas, akár a kardános rendszerek esetében. Természetesen stabil számot lehetetlen mondani, hiszen rengeteg körülmény befolyásolja. Milyen erős a motor, milyen stílusban tekeri a gázt a pilóta, illetve milyenek a felhasználási körülmények – egy terepmotor esetében a mély homok vagy sár pusztító hatása komolyabb rombolást végez, mint azt a laikusok többsége el tudja képzelni.
• A lánc koszos. Ha tetszik, ha nem: a másik két elterjedt rendszerrel összehasonlítva a legpiszkosabb rendszer. A legkisebb többlet kenőanyag (akár spray, akár olaj) esetén garantáltan mocskos lesz tőle a motor hátulja. Ebbe aztán a por is sokkal jobban beleragad. Arról nem beszélve, hogy a karbantartás sem egy irodai meló: aki végzi, az is koszos lesz és valamilyen mértékben a környezet is.

Jön a szíj és a kardán – számos előnnyel és meglepő hátrányokkal. Lapozz!