Az MV Agusta nevet egyfajta misztikum lengi körül. Egyrészt elképesztő múltja van a márkának: a korábban repülőgépeket készítő kis olasz cég 1946-ban indította el a motorkerékpár-gyártást, és már abban az évben olasz endurance-versenyeket nyert. Az ötvenes években minden téren elképesztően sikeres lett a cég – így a versenypályákon is. Az idők folyamán 75 világbajnoki címet zsebeltek be különféle kategóriákban és egészen a hetvenes évek elejéig gazdaságilag sem voltak gondjaik. Akkortól azonban folyamatosan – olyannyira, hogy mindenféle csődgondnokság ellenére 1980-ban a márka leállította a termelést.
1992-ig kellett várni az újjászületésre, amikor is a Castiglioni család által irányított Cagiva megszerezte a márka tulajdonjogát. Első „újkori” motorjuk, az F4 1997-ben mutatkozott be Milánóban – egy bizonyos Massimo Tamburini, a Cagiva Research Centre igazgatója volt a „szülőatyja”. Innentől legendák sorát hozta létre a második virágkorát élő márka: F3, Brutale 675, Rivale 800 – majd 2013-ban megjelent a vállalat első jelenkori túramotorja, a Turismo Veloce 800. Azért jelenkori, mert az adott korszakokban komoly túragépeket az ötvenestől a hetvenes évekig mindig gyártottak. Ideje volt hát a kétezres éveknek is megmutatni, mit ért az MV Agusta túramotor alatt.
A koncepció
Giovanni Castiglioni azt mondta a típus bemutatóján, hogy az egyik legnehezebb feladatuk volt megalkotni a Turismo-t. Hiszen a tervezők is mindig a versenypályákon „érezték otthon magukat” – a sport és az utcai motorok mintegy összefonódtak a cégnél. Itt azonban egészen másra volt szükség, hiszen egy utcai, túrázó motorosnak is másra van szüksége. A későbbiekben meglátjuk, milyen nyomon járva jutottak el a végeredményig, és milyen lett az – annyit előre lelőhetünk, hogy nem véletlenül kapta a Veloce nevet is meg, hiszen az annyit tesz: gyors.
Tehát egy élénk, tempósan vezethető és élvezetes motorozást garantáló masina született a mérnökök munkája nyomán. A már meglevő, 800-as erőforrásukat alakították át alaposan annak érdekében, hogy a célra tökéletes legyen – köré pedig terveztek egy valamennyi modelljüktől alapjaiban eltérő technikát. Hosszú rugóutak, egyenes üléshelyzet, jónak tűnő szélvédelem. De alá tizenhetes kerekeket raktak széles gumikkal – a cél tehát nyilván nem a kalandmotorozás, hanem a civilizáció burkolt útjain való (tempós) barangolás volt. Lássuk, hogy sikerült mindezt megvalósítani!
Nehéz volt úgy felvenni a videót, hogy ne uralkodjanak el rajtam az érzelmek – remélem sikerült!
Indul a varázslat!
A motorról a legtöbbet talán az mondja el, ahogy a teszt számomra lezajlott. Erősen be voltam szorulva időben – mint mindig -, így jól el is terveztem: elszaladok a gépért, lenyomom a szokásos száz kilométer körüli körömet (van egy útvonalam, ahol nagyjából minden kiderül egy motorról), majd zúzok haza dolgozni. Ráadásul a fejem is fájt, kedvem sem nagyon volt az egészhez. Ehelyett aztán lemotoroztam majdnem háromszáz kilométert, tök sötétben keveredtem haza – és addigra a fejem sem fájt már.
Mert rögtön az első balra fordulásnál arra jutottam Perbálon, hogy mégis jobbra megyek és az Üvegtigrishez gyorsan elugrom még. Aztán Esztergomban találtam magam, majd lekanyargásztam a Bajna-Héreg szakaszt, és akkor már beugrottam Tatára Fer1 kollégának megmutatni az MV-t. Szóval a motor elérte célját: minden terv nélkül simán örömet okozott falni vele a kilométereket – közben pedig egyik ámulatból estem a másikba! Hogy miért? Meg kell ismerni a Turismo Veloce részleteit, hogy megértsük.
A második oldalon jönnek a technikai részletek – érdemes elmélyedni bennük, tőlük (is) lesz ez a motor egy csoda!
One comment
Comments are closed.