Látványos motorsport: dragbike verseny traktorgumival

A gyorsulási verseny elég komoly sport. Sokan ugyan lekezelően tekintenek rá, de ők általában nem ismerik, milyen közelről. Akit egyszer megcsap a negyed- vagy nyolcad mérföldön elrugaszkodó motorok fílingje, az rajongójává válik ennek a sportnak. Hazánkban ugyan nincs belőlük üzemben igazi top fuel dragbike masina – ezek jelentik a technika csúcsát a kategóriában -, így kicsit idézzük fel, mit is tud egy ilyen borzalom. A V2-esek 1’000 lóerő körüli, a sornégyesek akár 1’500 lóerőnyi teljesítményt szabadítanak a hátsó kerékre, így álló helyből a száz kilométer/órát 0,7 másodperc alatt érik el. A 402 méter megtételéhez kevesebb mint hat szekundum kell és közben úgy 400 kilométer/órára gyorsulnak. Mindez ennyire durva videón:

Ehhez a technikához sima aszfalt nem is elég. Speciális ragaccsal készítik elő a motorok által használt csíkot, ami annyira ragad, hogy lépni is vicces rajta. Csak így lehetséges a brutális teljesítményt azon az egyetlen keréken át letenni a talajra. Na és akkor most jön a poén: évekkel korábban egy nem teljesen normális elméből valahol a Nagy Víz túlsó felén kipattant az isteni szikra: ha a sima aszfalt kevés, akkor legyen inkább sima anyaföld! Sokkal kevesebb költség a pálya megépítése és előkészítése – ugyanakkor egészen más látványvilágot ad a verseny.

Kaparj ahogy bírsz!

Nincs akkora tempó, de itt uralni ezt a bődületes erőt mégis nagy teljesítmény!

Hogy közben a változatlanul embertelen teljesítményt hogy uralják a pilóták? Persze egyrészt kicserélik a hátsó abroncsot (meg az elsőt is, de az többnyire itt is a levegőben van) egy olyasfélére, mint ami a traktorokon van. A 40-es átmérőjű kerekek nagyon kapaszkodnak a talajba – de a sima aszfaltra is átvihetetlen erőtől persze abnormálisan elforognak. Innentől a pilóták munkája sokkal inkább a hatalmas esés megakadályozása – persze úgy, hogy közben azért haladjanak is. A végeredmény pedig valóban látványos. Ennyire:

Nálunk miért nincs ilyen? Nem is kellene annyira felhúzni a vasakat, és bármelyik volt TSZ udvarán isteni pályát lehetne rittyenteni egy kis földmunkával. Remélem, valaki megvalósítja Magyarországon is, hiszen a látvány hatalmas – élőben meg még sokkal durvább lenne!