Apamotor: Honda NC750S 2016 teszt

Amikor a gépátvételre gurultam, már zakatolt az agyam, hogy vajon kinek szánhatták az NC750S-t. Kezdőknek? Utólag visszagondolva nem nekik való. Teljesen máshogy kell vezetni és más jellegű élményt ad, mint bármelyik „hagyományos” naked motorkerékpár. Aki ezzel tanul meg vezetni, zavarban lesz, ha átül egy pörgősebb gépre. Túrázóknak? Lehet vele túrázni, de arra van sok alkalmasabb jelentkező, mondjuk az X-es változat. Közel 700 kilométernyi barátkozás után viszont azt hiszem sikerült körülírni a pontos célcsoportot.

Az agglomerációból melóba járni hibátlan választás: takarékos és praktikus

Bármelyik képre kattintva 37 darabos NC750S galéria nyílik!

Ez a motor azoknak a megállapodott 30-40 éves apukáknak való, akik a családdal a zajos belváros helyett az agglomerációba költöztek ki egy kertes házba. Anyu azonban hallani sem akar arról, hogy apa bármivel motorozgasson, ami nagyobb és erősebb egy 125-ös Vespánál. Apa minden reggel egy fél idegösszeomlással érkezik be a munkahelyére a családi egyterűvel/kombival/SUV-val, és érzi a lelke mélyén, hogy ez lehetne másképp is. Nem Anyának kell venni egy rohangálós Yaris-t és két beállósra átépíteni a garázst, hanem Apának kell venni egy motort.

Anyát úgyis az érdekli, hogy „milyen színű”

Az NC prospektusát pont úgy lehet ledobni az konyhaasztalra, hogy „tessék Drágám, ez nem akar megölni a kanyarban, kevesebb, mint fele idő alatt, majdnem harmadannyi üzemanyagköltséggel tudok melóba járni és hazafelé még a vacsorához is be tudok vásárolni”. Persze Apa fejében kimondatlanul az is ott motoszkál, hogy azért majd hétvégén is kitolná a garázsból és a motoros haverokkal is elmenne néha bandázni. Az NC750S pont neki való: nyugodt, kiszámítható karakterű, azoknak szól, akiknek a megérkezés a fontos, nem az adrenalinmámoros haladás, továbbá nem akarnak mások előtt szégyenkezni egy alulmotorizált pöcsköszörűvel.

Nézzétek meg bemutató videónkat is az NC750S-ről!

Az én apukám szebb!

A 2016-os modellévre inkább küllembeli változások jellemzik az NC750S-t, az összhatás kifejezetten jól sikerült. Ebben a színösszeállításban kimondottan pofás, a nálam töltött idő alatt többen is megdicsérték, hogy milyen szép. Az erőforrás maradt amilyen volt, de kilélegzéshez egy teljesen új, kellemes orgánumú és optikájú kipufogót lógattak rá. Kapott egy LED-es lámpát, új a színes inverz kijelző és picit megnőtt a fő attrakciónak számító, tank helyén megbúvó tároló.

LED-es első fényforrás, keskeny kormány. Jól elfér az autók között is

A műszeregységen a két napi számláló mellett óra, fokozatkijelző, pillanatnyi- és átlagfogyasztás, valamint a felhasznált üzemanyag mennyiségét kijelző adat is megtalálható. Utóbbiak tankoláskor leellenőrizve egészen pontosnak bizonyultak. A motor a nyugodt karaktere mellett kifejezetten udvarias is, a gyújtás ráadásakor „Széles utat!” felirattal köszön, majd megállást követően „Szép napot!” felkiáltással köszön el.

Udvariasan „SZELES UTAT” kíván a gyújtás ráadásakor. Szél pedig van, mivel naked

Mennyivel könnyebb ezt Anyának eladni, mint a KTM „Ready to Race” beköszönését! Haladás közben a mókagyilkos fordulatszám-kijelző sáv azonnal narancs, majd piros színre vált, ha csavarunk egy kövéret a gázon – ellenben zölden jelzi, ha megfontolt Eco-üzemmódban krúzolunk. És az NC750S-ben leginkább ezt fogjuk szeretni, a döbbenetesen nyugodt karaktert és a fogyasztást.

Informatív kijelzőn minden fontos adat látható

Az én apukám erősebb!

A blokk egy 270 fokban elékelt sorkettes darab, aminek kicsit szokni kell a használható fordulatszám tartományát. Amikor Apa reggel csókot lehel szerető hitvese szájára, egy alapjáraton diszkréten és csendesen pöfögő géppel gurul ki a kertkapun. 2’600-as fordulat környékén már rángatás-mentesen lehet vele egyenletes sebességgel haladni, 3’100 környékétől drámaian lecsökken a vibráció is és kezd megérkezni a rugalmasság. 3’500-as fordulatszámon megjön a hangja és az ereje, és elkezd tolni… egészen a gyorsan bekövetkező 6’800-ig, ahol az őrangyal finoman megtámasztja a leszabályzásba belebólintó Apa homlokát.

200 kilométer meg sem kottyan rajta, egy tankból akár a dupláját is megtehetjük

Nem baj, hogy a blokk nem pörög, ereje attól még van: az élhető 55 lóerő mellé 68 newtonméterrel gazdálkodhatunk. Ez pontosan annyi nyomaték, mint a kétszer ilyen erős Triumph Street Triple esetében. A hatékonyabb nyomaték-kihasználás érdekében döbbenetesen hosszú fokozatokat kapunk. Az egyes nem rángat olyan vehemensen, mint ahogy azt máshol tapasztalhatjuk, lassú guruláshoz 25-30-ig anélkül használható, hogy azt éreznénk, kihajtjuk a lelkét szegénynek.

A tanknyílás az utasülés alatt található. Érdekes módon egyetlen kutas sem ismerte a trükköt

A szabályos városi haladáshoz közelebb áll a kettes fokozat, hármasban 3’000-nél már 60-as sebességet jelez a műszer. A sor tovább folytatódik: az IKEA előtti bevezető szakaszon a 100-as táblánál végfokozatban szintén a 3’000-3’100-as környéki dörmögés volt a válasz. Az egyenletes tempójú haladás kifejezetten kellemes, a gyorsulás érezhető, de izgalommentes. A sebességérzet szinte teljesen eltűnik, csak a sebességmérő számairól veszünk róla tudomást. Annál a tempónál, ahol még kényelmesen elpöfögtem vele, a saját azonos teljesítményű naked motoromon (Honda CBF500) kis túlzással már az életemért küzdök.

A futómű hibátlanul illeszkedik a motor karakteréhez, nem tud sokat, azt viszont jól

Az alacsony fordulatszám és a hosszú fokozatok összhangjának parádés fogyasztás a jutalma: semmi kétségem nincs afelől, hogy a gyári 3,5 literes érték kimotorozható belőle. A Budapest és Keszthely közötti szakaszon nagyjából volt minden: az M7-esen haladtam Martonvásárig autópálya-tempóban, Székesfehérvár és Veszprém között kihasználtam a 110-es szakaszokat, aztán a 77-es úton elengedtem magam és hagytam kicsit lelkesebben muzsikálni a kipufogót a mókásabb részeken. Ezzel együtt 3,7 literes átlagfogyasztás jött ki, gyakorlatilag annyi pénzből értem haza, amivel kedvezmények nélkül a tömegközlekedés sem veheti fel a versenyt és felülről súrolja a telekocsizás árát!

Könnyen lehet dönteni, de nagyobb tempónál érezni a futómű határait

A futómű tökéletesen passzol az motor habitusáboz. A tengelytáv-villaszög-mélyre helyezett súlypont miatt hibátlan az egyenesfutás. Kanyarodni is lehet vele, ám forszírozott tempónál az NC750S már kicsit elbizonytalanodik és pumpál. Figyelni kell az íven tartásra – nem ezzel leszünk a szerpentinek és a versenypályák királyai. A gyors irányváltásokat komótosan hajtja végre, azonban ezt nem a futómű, sokkal inkább a 220 kilogrammos menetkész tömeg számlájára írnám.

Két dugattyús féknyergek, egyetlen tárcsa, ABS. Ide bőven elég, jól adagolható

A rugózás se nem feszes, se nem puha, a megszokott magyar utakon a kisebb hibákat érezhetővé teszi, de szépen kisimítja. A nagyobbaknál fájdalmasan felnyög, de irreális lenne elvárni, hogy olyan komfortérzete legyen az embernek a felgyűrődött aszfalttal szegélyezett villamossíneken keresztben áthaladva, mint egy kétszer ekkora rugóúttal gazdálkodó túraenduronak. A kényelmes haladásnak szabad szemmel is jól látható egyujjnyi majrécsík a látható eredménye a hátsó gumin. A fékre sem tudok rosszat mondani: az állítható fékkaron keresztül az első traktus jól adagolhatóan és kiszámíthatóan lassítja a gépezetet egy tárcsával is, a hátsó fék ABS-e talán néha kicsit túlaggódja a dolgot, de Apára vigyázni kell, mert belőle is csak egy van.

Az én apukám ügyesebb!

Kényelmes a testtartás, jó a térdszög

Az üléspozíció az átlagosnak mondható 180 centis magasságomhoz tökéletes. Kényelmesen, enyhén hajlított térdekkel, két talppal is elértem az aszfaltot megálláskor, haladás közben pedig a mélyebbre helyezett lábtartó nem kényszerített hegyes térdszögre. A tank helyén elterülő tárolórekeszt a térdeinkkel erőlködés nélkül tudjuk tartani, bár a formája miatt fájdalmas ütéseket mért a külső éle a combomra, amikor megpróbáltam félig felállni, hogy térdből rugózzam ki a fekvőrendőrt. Az ülés a fasámlli keménységen szocializálódott alfelemnek kényelmes volt, nem törte fel 200 kilométer után sem. A csúszásmentes kárpitanyagon viszont nehezebb volt a fészkelődés.

A fénykürt a fényszóró-kapcsolóba van integrálva, az index-duda csere elsőre szokatlan volt

A kormány nem túl széles, városban jól elférünk a sorok között, pont jó távolságra van. Nem kell előre dőlni érte, simán tarthatjuk magunkat szinte egyenes háttal. A kezelőszervek igényeltek egy kis megszokást: az index helyet cserélt a dudával az általam megszokotthoz képest. A fénykürt sem kapott külön pöcköt a bal kormányvégen, a távolsági fényszóró kapcsolója egy személyben látja el a feladatot. Hazaérve megkértem a feleségem, hogy üljön fel mögém. Ő azt mondta, hogy a könnyebb felszállni rá, mint a CBF-re, a pozíció sem olyan guggolós, rám simulva sem érzi úgy, hogy előre esne. Viszont hátradőlve az utaskapaszkodó túl mélyen volt neki, csak begörbített háttal tudta megmarkolni és a fogását sem dicsérte. Az ülés komfortjáról ilyen rövid idő alatt nem mert állást foglalni, ezért csak feltételezni tudom, hogy hozza az átlagos szintet.

A lámpa immáron LED-es, a plexi mérete pont ideális: mellkasközépig véd

A műszeregységet takaró plexi nekem pont jó volt. Mellkasközépig enyhítette a szembeszelet, ami tehermentesíti kicsit a felsőtestet haladás közben és hideg időben segít abban, hogy ne fagyjon bele a beleinkbe a kaki. Bimbótól felfelé viszont büntetlenül kapjuk szembe a menetszelet és a bogarakat. Cserébe a sisakban semmilyen turbulens léghullám nem okoz elviselhetetlen zajt, csak a szél susogását és a pörgetéskor lelkesen dohogó, V2-t idéző kipufogóhangot halljuk.

A gyári kipufogó Alapjáraton halk, pörgetve lelkesítő fanfárként muzsikál

A fogyasztás mellett fő attrakciónak számító, tank helyére rejtett tárolórekesz is remekül vizsgázott. A kétrészes esőruha mellett elnyelte az átmeneti kabát bélését és egy heti civil ruhát, beleértve a nadrágot, pólókat, zoknikat és alsógatyákat. Amikor éppen nem ruhát vittem benne, megálláskor könnyedén belefért a zárt bukósisakom mellé a kesztyűm is. Bevásárláskor a bagetten kívül minden beletuszkolható, ami egy lazán tömött napi szatyorba belefér. Amennyiben csak sört vinnénk haza az esti meccsnézéshez, 19 darabot rejthetünk el Anyu kíváncsi szeme elől. Ezen felül a gyári Honda kínálatából is turbózhatjuk a tárolókapacitást: topcase és oldaldoboz is rendelhető hozzá. Apropó tárolórekesz: olyan szerencsés a felső vonalvezetése, hogy a házasság jóléti intézményében kikerekedett apukáknak is kényelmesen elfér majd a pocakja.

Az én apukám okosabb!

A tárolórekeszbe zárt bukó mellé a kesztyű is elfér…

A Honda NC750S-nek valójában nincsenek konkurensei. A japán motorgyártók kezdőknek és újrakezdőknek szánt kéthengeres modelljei közül az új Suzuki SV650, a Kawasaki ER6n és a Yamaha MT-07 teljesítményben és menettulajdonságokban is nagyjából egy ligában játszanak. Ezt a társaságot a Honda tulajdonképpen két motorral lőtte körbe: picit fölé pozicionálja a Hornertből visszaszelídített CB650F-et, ami négyhengeres motorja miatt lóg ki a sorból, alá pedig a bemutató tárgyát képező NC750S-t, ami praktikumban és fogyasztásban agyonveri az egész bandát. A sorból az NC mellett a legkönnyebb érvelni, ha Apa meg akarja győzni a család oszlopos nőtagját, hogy kell egy motor a otthonra. Apukák, meló után irány a legközelebbi kereskedés egy tesztkörért!

…vagy 19 dobozos sör!

Értéklés

Apának sokkal jobb lesz, mint egy SUV!

Műszaki adatok

További képek

Két dugattyús féknyergek, egyetlen tárcsa, ABS. Ide bőven elég, jól adagolható

Szinte egyenes háttal ülhetünk rajta, az utasnak a kapaszkodó sajnos nem ideális

Abszolút nem érezni a motor súlyát az alacsony súlypont miatt

A futómű hibátlanul illeszkedik a motor karakteréhez, a hirtelen mozdulatokat nem szereti

A forma egyértelműen beazonosítja a típust: az NC-k könnyen felismerhetőek

Az új dob a megjelenésnek is jót tett

Könnyed a far kialakítása, mégis jól véd esőben

A kéthengeres erőforrást mélyen előre döntötték – így alakulhatott ki felette a remekül kihasznált tér

A tömegközéppontnak is jót tesz a hengerszög

Csupasz motorban meghatározó és látható kell hogy legyen a blokk

Az olcsóság egyik ára az egyszerű lengőkarok

A vezető szemszögéből

A jobb markolaton már semmilyen szokatlant nem találunk

Jól látunk a tükrökben

Az első futóműben semmi nem állítható – ebben a kategóriában ez nem is elvárás

Az első teleszkópok javultak az előző generációhoz képest

A hátsó tárcsa is hullámos szélű

Nincs szélvédelem – nincs szélzaj

Csak az indexek maradtak hagyományos izzósak – és elég nagyok

Aránylag kényelmes a hátsó ülés is