Agy nélkül a legszebb az élet: különleges motorkerekek

Kereket agy nélkül nem nagyon tudunk elképzelni, hiszen valamihez rögzíteni kell a gumit tartó ráfot (küllőkkel vagy mindjárt egybeöntik vele) – így válik egy könnyedén forgó alkatrésszé ez a fontos alkotórész, amely nélkül nem lehet motor a motor. A formatervezőknek persze kellett valami izgalmasabb dolog, így egyszer csak megjelentek az üres középrésszel készült kerekek – hogy legelőször mikor, az később majd kiderül.

Így 30 colos átmérővel is elég ütősen mutat az agy nélküli kerék

A nagy klasszikus, amikor egyik keréknek sincs közepe

Igazán ismertté a fentebb látható egyedileg épített chopperek világában váltak. Sokan azt gondolják, ezek csupán kiállítási darabok, amelyek igazából nem tudnak közlekedni. Pedig mekkorát tévednek! Íme a bizonyíték mozgókép formájában (megnézhetitek mind a két fenti masinát, hogy gurulnak utcán):

Természetesen a filmipar is ráugrott a különleges kerékre, hiszen egy tudományos-fantasztikus sztoriba ágyazva igazi fantázia-járgányt lehet varázsolni belőle. A járműtechnikában nem kellően felkészült néző valóságos csodának hiszi, pedig nem az.

A Tron: Legacy című 2010-es filmben is feltűnt a technika

Ugye ez már mindenkinek ismerős? Pedig a Tron: Legacy című film motorja sem filmtrükk, hanem valódi, működő szerkezet. Ezen a kisfilmen mindenféle fények nélkül, normális napsütésben is megnézhetitek, hogy tényleg működik:

Elérkeztünk arra a pontra, hogy megnézzük, hogyan is működik valójában ez a csodálatosnak, sőt egyesek számára megmagyarázhatatlannak tűnő technika. A következő filmecskében a működési elvét is meghallgathatjuk – de aki nem tud angolul, a képekből az is tökéletesen meg fogja érteni.

Ütős fotó, igaz?

Ennyire egyszerű tehát: két sor csapágy, nagyon precíz illesztések, no meg egy ügyesen elrejtett és leburkolt lánchajtás, amely a hatalmas fogaskereket és azzal együtt a hátsó kereket is meg tudja forgatni. Így joggal úgy fest, hogy a semmiben van egy üres kerekünk – pedig valójában puszta mérnöki találékonyság az egész.

Végezetül már csupán egy kérdésünk maradt: vajon ki találta ki ezt az izgalmas technikai megoldást? Nos, a választ nem Amerikában és nem is a chopperek világában találjuk meg – hiába ott terjedt el a legjobban. Egészen 1989-ig kell visszamennünk az időben, amikor is Olaszországban Franco Sbarro egy év alatt három járművet is bemutatott ezzel a megoldással.

A Sbarro 1989-es motorján, az Orbital Wheel tanulmányon elsőre senki nem értette, hogy is van ez

Egyikük, az Orbital Wheel a jobb oldaláról nézve egyenesen a sci-fi kategóriát képviselte, hiszen olybá tűnt, mintha a motor két kereke pusztán a levegőben állt volna. A varázslatra akkor derült fény, amikor átsétáltunk a csodamotor másik oldalára – ott látszott a felfüggesztés és a hajtás is.

A másik oldalról persze kiderül a turpisság

Érdemes közelebbről és alaposabban is szemügyre venni, akkor hamar rájöhetünk: még a fék körül sincs semmi varázslat. Éppen csak az agy hiánya és a kerék „üressége” annyira eltereli a figyelmünket, hogy első nekifutásra észre sem vesszük az ilyen csemegéket.

A fékezés is egyszerű, mechanikus úton történik – mint egy nagy peremtárcsa

A fantasztikusnak tűnő motorkerékpár-kerék (amely persze bicikliken és autókon is szép számmal megtalálható) tehát semmilyen földönkívüli csodát nem tartalmaz. Egyszerű technika, mint minden más. Csak kellett egy kreatív elme, amely sok évvel ezelőtt kitalálta és megalkotta.