Gyárlátogatás: így készülnek az Ural motorkerékpárok

Több mint két évvel ezelőtt kissé szarkasztikus stílusban számoltunk be róla, hogy az ex-szovjet Ural az Egyesült Államok irányába terjeszkedik. A törekvés annyira sikeres lett, hogy mára igazi kultuszcikké váltak a Nagy Víz túlsó felén az igénytelen, ősi technikára építkező oldalkocsis járművek. Ahogy a Hummereket Arnold Schwarzenegger, úgy az Uralt Brad Pitt hozta divatba – és ma már a menő sztárok közül aki motorozik, az biztosan vesz egy ilyet is.

A gyár bejárata – ritka, hogy beengedjenek valakit, aki nem oda tartozik

A siker egyik titka nyilvánvalóan az, hogy egy szovjet eredetű cuccról van szó (persze tudjuk, hogy az igazi eredete a BMW-hez nyúlik vissza…), amely pont úgy néz ki ma is, mint az ötvenes-hatvanas években. Pedig az ósdi külső mögötti technika nagyon sokat változott: növekedett a lökettérfogat is, és a motorok tele vannak nyugati és japán eredetű alkatrészekkel. Mondjunk néhány márkát? Marzochi, Sachs, Denso, Ducati, Yuasa, Brembo – és még sorolhatnánk. Hoppá, mi?

A vázak ugyanúgy készülnek évtizedek óta

Ami azonban nem sokat változott, az a gyártás módszerei. Az Ural hegységbeli Irbitben levő gyár csarnokaiban teljesen kézzel szerelik össze a motorkerékpárokat. Robottechnika nincs, egy-két modern berendezést ugyan találunk (az ősi présgépek mellett korszerű lézeres vágóberendezéseket is lehet látni például), de a manuális gyártástechnika abszolút meghatározó. A cég mindössze két modellt gyárt, azokat azonban a piac igényeinek megfelelően több mint hatvanféle fényezéssel rendelhetik a vásárlók.

Készül egy kuplung. Robottechnika nyomokban sincs!

A fotók izgalmas mivoltát az adja, hogy a cégre nem jellemző, miszerint bárkit beengedne a gyártási folyamatok megtekintésére. A РЕДАКЦИЯ portál munkatársai azonban néhány hete bejutottak, és végigfotózták az üzemeket. Érdemes végigböngészni a galériát, nagyon izgalmas húsz képet köszönhetünk az orosz kollégáknak.

A munkakörülmények igazi szocialista nagyüzemet idéznek

Kiderült az is, hogy ma már csak a váz az, amely megegyezik a néhány évtizeddel ezelőtti felmenőik alkatrészeivel. No meg az acélból készült oldalkocsi. A technikát folyamatosan fejlesztik. A világon egyedül az Ural gyárt sorozatban oldalkocsis motorkerékpárokat, ahogy a meghajtott harmadik kerék is igazi ínyencség – sehol máshol nem találunk ilyet. Igaz, bekapcsolt oldalkocsi-hajtással aszfalton nem lehet haladni, terepen azonban verhetetlenné teszi a gépeket ez a régi német technika.

A festőüzemben főleg nők dolgoznak

A irbiti üzemben ma már csak napi öt motort gyártanak, amely kevesebb mint ötöde a hajdani tízezres éves produktumnak. A szovjet időkben szinte mind belföldön kelt el, ma pedig ott jóformán semmi: egész Oroszországban két kereskedésben lehet Uralt vásárolni. Az USA minden egyes államában legalább ennyi, de inkább több szalon található, amelyek meg is élnek a márkából.

Egy elkészült erőforrás

Végezetül nézzetek meg egy bemutató kisfilmet. Amennyiben az elejét nem találod elég pörgősnek és az unalmasabb első részt át akarod ugrani, 2:13-nál mindenképpen csatlakozz be a videóba, mert ott olyan akciók jönnek, hogy ihaj!

Régóta tervben van egy saját Ural teszt elkészítése – most, hogy ezek a képek és videó emlékeztettek rá, azt hiszem mindenképpen bepótoljuk ezt a súlyos elmaradásunkat!