Kezesbárány

Ami az Explorerrel való elindulás pillanatában tisztává válik, az a motor hihetetlen stabilitása. Már kis sebességnél is olyan, mintha nem 259, hanem 190 kiló lenne. Nagyon mélynek érződik a súlypontja, jó az üléspozíciója – bár utóbbiban hosszú időn keresztül zavart a nagyon mélyre állított kormány, de aztán egy imbuszkulcs segítségével testre szabtam a markolatok pozícióját. Onnantól ülve és már állva is kényelmesen tudtam motorozni a géppel, és a hátam is egyenes lett, így nem fáradt el és fájdult meg. Az ülés magassága is állítható, nekem természetesen a magasabb pozícióban volt kényelmes.

A kezesség a tempó növekedésével is megmarad. Kanyargós szakaszon hihetetlen könnyedséggel borítható ívre, amelyet azután jó és rossz burkolat esetén is hajszál pontosan tart. Nem kell erőlködni a kormánnyal, csupán a gázzal kell óvatosan bánni a kigyorsításnal (ameddig meg nem szokja az ember a potméteres vezérlést). A rugóstagok komfortszintje sem adott okot a kritikára: a 811-es út Etyek és Alcsútdoboz közti szakaszán is komfortosan vitt végig a Felfedező.

Az egyetlen kérdés, hogy terepkörülmények között, vagy éppen aszfalton a határtartományban erőltetve hogyan viselkedik a futómű. A tapasztaltak alapján azt tételezem fel, hogy komoly hiányossága ott sem lehet – de ha mégis, az első telók is állíthatóak, így testre szabható a rugózás jellege. (Ezekre a kérdésekre amúgy a szezon során tervbe vett nagyobb lélegzetű összehasonlító teszt remélem megadja a választ.)

Veszélyben van-e a GS?

Minden bizonnyal sokan csalódottak lennének, ha nem feszegetném a választ erre a kérdésre. Hiszen a Triumph nem titkolt célja (ahogy mindenki másé is), hogy letaszítsa a trónról a több mint három évtizede ott csücsülő bajor boxermotoros riválist.

Őszinte leszek. Az egyetlen nap és a megtett szűk negyed-ezer kilométer után nem tudok egyértelmű választ adni a kérdésre. Azt érzem most, amit annak idején, két éve a Yamaha Super Teneré első kipróbálásakor: ez a motor NAGYON-NAGYON JÓ! Vannak dolgok, amikben akár jobb is, mint a BMW R1200GS. Például hihetetlenül kiegyensúlyozott erőforrásában – ha valaki meg tudja szokni, hogy a túraendúrója vaj simán jár, mintha a BMW mondjuk beépítené az S1000RR hajtóművét a GS-be. Az egyetlen pont, amiben talán-talán még mindig jobb a BMW, az a futómű. De ezt is csak akkor merem majd hitelt érdemlően leírni, ha sikerül a két motort nagyon alaposan összevetni. Nyilván vannak köztük különbségek pro és kontra egyaránt, azonban ítéletet csak akkor merek felvállalni ebben a kérdésben, ha folyamatosan és sokféle körülmények között cserélgethetem majd a kettőt.

Egyelőre annyi bizonyos, hogy a Triumph nem hibázott a Tiger Explorer megalkotásakor. Telitalálat-gyanús a motor, legfeljebb azt vethetjük a szemére, hogy vitathatatlanul nem béemvé. Hanem egy igazi egyéniséggel rendelkező angol motorkerékpár, amely minden vásárlási szándékkal rendelkező érdeklődő kegyeire teljes joggal tarthat igényt.

Lapozz a műszaki adatokért!