2011. Augusztus 15, hétfő

Az előző esti kört inverz újra lefutottuk a motorokkal. Az öt szálláshelyről összegyűjtöttük a túrázókat az étkezőhelyre. A korainak tűnő fél hetes ébresztés után végül minden szálláson sikerült minden kerékpárost kicsalogatnunk a szobából, a csomagokat összerakatni és a fél nyolcas reggelire maradéktalanul mindenki leért. Több napja kerestük a megfelelő formát, időpontot és személyt az információk megosztására. Ezen a reggelen a vezető túravezető, Hápi tartott reggeli után megafonos eligazítást. A 8:30-as indulást sikerült tartani, Kolozsvárnak vettük az irányt a Mezőségen át.

Mára sem útelágazás, sem szalagozás nem várt ránk. Útvonal-biztosítási szempontból homogénnek tűnő napnak néztünk elébe. A legkomolyabb ellenfélnek a meleg és a nap tűnt. Komoly szintet sem kellett teljesítenünk, de a mezőségi út állandó enyhe hullámzása mégis sok energiát kivett a lábakból. Sajnos a frissítőpontokat sem lehetett mindig árnyékos helyre pozícionálni, így a tikkasztó meleg a ezeken a helyeken is támadott. Dél tájban vettünk magunkhoz komolyabb frissítést, de igazán nyugodtan ekkor sem pihenhettünk. A kolozsvári program szorításában telt a nap. Relatív jó átlagot is mentünk, de láthatóan a kettes csoport zömének ez sok volt. Sokakban felmerült a költői kérdés, megéri-e “rohanni” a célvárosok programjai miatt egész nap…

A fix frissítők közé a kettes csoportnak köztes pihiket iktattunk, vizet kínáltunk a mentőből és a felvezető autóból. Igyekeztünk fizikailag és mentálisan is frissen tartani a “csapatunkat”.

A Kolozsvár előtti összevárótól, Apahidától együtt haladt a két csoport. A főút előtti vasúti kereszteződés megviccelte a csapatot – és motor3-at -, de a leszakadt autóink is felértek a belvárosi bevezetőig. Az együtt haladásban két rendőrautó és a főbb kereszteződésekben posztoló egyenruhások segítették a 4-500 méter hosszú menetoszlopot. Végül éppen a tervezett időben, 16 órakor elértük a Mátyás szobor tövében felállított célkaput. Fáradtan, szomjasan, de teljesítettük a távot. “Megérte” a rohanás, a kolozsvári magyar napok rendezvényeihez kapcsolódva csúszás nélkül mehetett tovább az ünnepi program.

A kerékpárosokra már nem sok feladat várt, de mi még nem pihenhettünk. A térről a hegyoldalban levő kollégiumig rendőri segítséggel vezettük még fel a csapatot, de a vacsorához már csak motor2 és 3 maradtak, hogy elkísérjék a bringásokat. Míg a kerósok zuhanyoztak, mi megkerestük az étteremig vezető legcélszerűbb utat. A fél hetes vacsorához már a többség frissen, illatosan és játszós ruhába érkezett. Istvánnal simán levittük a csoportot, keresztül a kolozsvári csúcsforgalmon valószínűleg csak mi éreztük, milyen kockázatot vállalunk ezzel.

No és hát a vacsora. Na. Ezt nehéz elfelejteni. Húsleves, borsófőzelék tojással és bundás kenyérrel – legalább is így tudtuk. A 160 fő kiszolgálása már a levesnél akadozott, a kevés pincér ügyetlenkedve szolgálta fel a tésztafőzeléknek is beillő levest – ami mindentől függetlenül finom volt. De a borsófőzelék felszolgálása – és mint kiderült, az elkészítése is -, meghaladta a vendéglátóipari egység kompetenciáit. Az előre kihozott tojás és bundás kenyér pillanatok alatt eltűnt ez éhes szájakban, mire a borsófőzeléknek kikiáltott leves az asztalokra került, már feltét nem maradt. Ahogy mélytányér és kanál sem. Ez volt az a pillanat, amikor többen pizzériákról, éttermekről, második vacsoráról kezdtek gondolkozni.
Mi ettől függetlenül jól beettünk. Kihalászva a tálak alján szunnyadó borsószemeket, kenyérrel jóízűen elfogyasztottuk azt. A sütemény is ízletes volt, valamiféle túrófánk lehetett. Sokan csalódottak voltak, szervezőink feszültek, de a motorosok teli hassal pattantak ismét nyeregbe, hogy most már kerékpárosok nélkül a tankolás után megkeressék szállásukat. A kerékpárok egyébként az étterem udvarán éjszakáztak, a túrázók innentől gyalog mentek be a főtérre, az esti programra. Ez nekünk kimaradt.

A napi meetingre már mi is tisztán és üdén érkeztünk, a rövid értékelés után a túra királyetapjának számító pádisi szakaszt készítettük elő. A későig elhúzódó beszélgetés végére örömünkre szolgált, hogy a túravezetők és a szervezők is elfogadták javaslatunkat a pádisi kerékpározásra és útvonal-biztosításra vonatkozólag.

A mai napon a mezőny által megtett út 106 kilométer.

Jön az idefelé két motorral is izgalmas pádisi szakasz, lapozz!