Hirdetés
Másnap a Mátrába két barátommal mentem, a néhány éve még az én tulajdonomat képező R6 és egy nakedesített, 2005-ös R1 társaságában. Az időjárás nem volt kedvünkre való, hűvöskés, itt-ott szemerkélős, ami a fotózás idejét csak tolta, de a motorozásét szerencsére nem. Mivel mindkét útitársam felelősségteljes, tapasztalt motoros, ezért menetközben, véleményt és motort cseréltünk néhány tíz kilométerenként. Az R6-ra nem pazarolnék sok szót, 2005-ös utolsó évjáratos „régi”, 120 lóerős ex-motorom hirtelen egy öreg talyigának tűnt. Nehezen fordult, egyáltalán nem ment, a fékek tompák voltak és otrombán dolgozott a futómű. Nem is értettem, ezt a motort nagyon szerettem, és pályán is alig vagyok lassabb vele, mint egy új R6-al, vagy bármelyik ezressel. Pár ezer kilométerrel az órájában nem az R6 változott nagyot, hanem a viszonyítási alap.
Az R1 is döbbenetes volt. Mindkét Yamaha pár évvel ezelőtt az utcai használatot megkönnyítő alsó nyomatékról szólt, most meg szenvedek az R1-el 6000-es fordulat alatt. Nem mondom, megyeget azért, de az S1000RR-hez képest mintha háromhengeres lenne. Az R1 pilótája egy cementes zsáknyival nehezebb nálam, de a BMW nyergében nyomatékból felveszi a versenyt az R1-el. Érdekes, hogy tavasszal ezt az R1-et még meg akartam venni, mert a világ legjobb motorjának tartottam, különösen így, a széles kormánnyal, ez a menet azonban kiábrándító volt. Valószínűleg, ha most ülnék rá bármelyik Yamahára újra, fülig érne a szám, és nem érteném a fenti sorokat, de ott és akkor, a BMW után mindkét motor olyannak tűnt, hogy inkább abbahagyom a motorozást, minthogy ilyenekkel kelljen járnom.
Az S1000RR tehát nem egyszerűen gyors, hanem elképesztően az, különösen alul és középen, ahol azért a többi ezres sem gyenge. A lóerő azonban sosem feszélyez, kikapcsolt elektronikával (ahogy elképzelem, hogy Rossit oktatom éppen) szálltam kanyarról-kanyarra az üres Mátrában, egészen az első elnézett kanyarig, és vészfékezésig. Nagy probléma nem volt, egy kis megcsúszás, a nadrágba is majdnem. Visszakapcsoltam az ABS-t, és elkönyveltem a második jelet. Innentől már bátran próbálgattam, hogy vajon a nedves kanyarban, ha rárúgok a hátsó fékre, vagy belenyúlok az elsőbe, történik-e valami. Csak lassulás. A kigyorsítás is érdekes az elektronikával, ugyanis érezni, hogy bőven elveszi az erőt, de akkor is gyorsít, még vizes macskakövön is. Olyasmi érzés ez, mint hóban, nyárigumis Swift után beülni egy szöges gumis Subaruba és nem érteni, hogy mi történt a világgal. A fotózásra tettünk néhány kísérletet, de a fényképezőgép nem tudta a borult ég-kevés fény-nagy tempó triót feldolgozni, a pillanat hevében nem volt nehéz megadni magunkat újra a motorozásnak. Nem baj, még mindig van egy harmadik nap a tesztből, na majd akkor (azt is elmosta az eső, nem volt száraz hétvége).
Hazafelé egy márkatárssal érkező barátunkkal futottunk össze, az F650GS leginkább a propelleres márkajelzésben hasonlított a rakétához. Ez megmutatkozott a kreszt alulról súroló sebességünkben is, így a Mátra után kicsivel el is köszöntem a társaságtól, és saját tempóban mentem haza. Ez volt az a pillanat, amikor végleg eldöntöttem, hogy abbahagyom a motorozást. Nem írok számokat, el lehet képzelni, hogy mennyire fürge egy ilyen jószág.
Ami érdekes, és ami az oka a döntésemnek, az az, hogy soha ilyen jó motoron nem ültem még. Soha, semmivel ennyire könnyen nem mentem még gyorsan, és soha nem élveztem még ennyire a motorozást. Tényleg, aki a motorozásban a gép kontrollálását, a zabolátlan G-erőket, a sebességet, a tökéletes technikát szereti, az ma, még 2011-ben sem talál megközelítőleg sem jobbat. Pár éve a Honda CBR 1000RR-ről írtam ezt, de a trónfosztás megtörtént. A probléma azonban ugyanaz ezzel a géppel is, mint a Hondával, és mint egy fertőzött örömlánnyal kialakított szerelmi viszonnyal: lehet, hogy ez a legjobb dolog a világon. És valójában tényleg az. De az élvezet akkora rizikót jelent, szó szerint az életével játszik az, aki közúton átengedi magát az élménynek – ennyit nem ér a motorozás.
De – vághat közbe a kedves olvasó (ha még nem a huje-firkász-donor hozzászólást szerkeszti), hiszen létezik más is a száguldáson kívül, a túrázás, a felfedezés, a kihívások. Igen, ez igaz, és őszintén hiányzik is ez, ráadásul az erre alkalmas, szintén adrenalimbomba ezres KTM szupermotóm is ott áll a szervízben, mivel nem volt lelkierőm elhozni, hogy naponta lássam porosodni a garázs sarkában. Ráülni ugyanis nincs kedvem a BMW óta.
A BMW nem azért volt sokkoló, mert gyors volt, hanem mert ez nem volt cseppet sem félelmetes, vagy különösebben izgalmas a szó rosszabb értelmében. Csak ment, gyorsan, fordult, lassult, mintha világéletemben így tudtam volna motorozni. Nyilván sok önkontrollal ez a legbiztonságosabb sportmotor a világon, na de sok önkontrollal az ember nem vesz ilyet, csak pályára. Ez egyébként a másik ok is a motorozásban tartott szünetre, ha könnyen megengedhetném magamnak, hogy pályanapra járjak egy új BMW-vel – nos, egy percig nem várnék: gyakorlatilag rendszámos versenymotor ez, mint egy Aprilia RSV4R vagy a „Big Bang” R1, csak sokkal erősebb azoknál (jó húsz lóerővel legalább) és utcán is tökéletes, akár közlekedni is. Ezzel sokat egyet is értenek, nem véletlenül lett a válságban azonnal a piacvezető ezres sportmotor.
Az egyetlen dolog, amit nehezen tudok elképzelni, hogy innen merre vezet az út: még könnyebb vezethetőség, kisujjból kirázható nagyobb tempó, mint az M-es BMW-k iránya, vagy még több adrenalin és szőrszál felállító élmény, mint a Ferrarik fejlődése felé? Bízzunk az utóbbiban, és várjuk a néhány év múlva esedékes új modellt, és addig érjük be a létező motorok legtökéletesebbjével.
Következzenek a műszaki adatok!
Cimkék:
Sokak szerint felesleges ez a motor. Minek hat henger és főleg 1600 köbcenti? Alattunk elég sok kilométer szaladt a GT-be, de ezek a kérdések nem merültek fel.
Elolvasom »A Honda felismerte a piac funkcionális motorkerékpárok iránti igényét, így sorban fejleszti az ilyesféle paripákat. Kipróbálhattuk 800-as újdonságukat.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
BMW-s cikk és még egy hozzászólás sincs? Mi történt?
A cikk címe jó, olyan, mint a motorrevü pár hónappal ezelőtti bevezetője a főszerkesztőtől, “mint egy utcalány”. De a tartalma nekem kicsit nyálas.
“Ha Megan Fox-nak nem kellek, a többi nő is mehet a sunyiba! Cölibátust fogadok.”
Kb. ilyen a cikk.
Nem kell semmilyen motor, ha a legisleg… nem lehet!
Persze nem mindenkinek a Megan Fox, és nem mindenkinek az S1000RR.
Ami nekem kicsit ellentmondásos a cikkben:
Jóértelemben írod, milyen kezes és kezelhető, és mennyire nem félelmetes:
“…A BMW nem azért volt sokkoló, mert gyors volt, hanem mert ez nem volt cseppet sem félelmetes, vagy különösebben izgalmas a szó rosszabb értelmében. Csak ment, gyorsan, fordult, lassult, mintha világéletemben így tudtam volna motorozni…”
Rá pár sorra a cikk zárszavaként meg a fejlődést épp a másik – félelmetesebb és vadabb – irányba reméled:
“…Az egyetlen dolog, amit nehezen tudok elképzelni, hogy innen merre vezet az út: még könnyebb vezethetőség, kisujjból kirázható nagyobb tempó, mint az M-es BMW-k iránya, vagy még több adrenalin és szőrszál felállító élmény, mint a Ferrarik fejlődése felé? Bízzunk az utóbbiban, és várjuk a néhány év múlva esedékes új modellt, és addig érjük be a létező motorok legtökéletesebbjével…”
Most akkor tökéletes a vas, csak unalmas, steril, meg semmilyen?-)
Szőrszálhasogatás, de akkor is:-)))
És hogy ez a félelmetesebb és vadabb milyen lehet? Például nem használni esőben a sok beépített kütyüt:
“…A komoly vihar hamar méteres, 10 centi mély tócsákat, kisebb patakokat varázsolt az útra, így én is bekapcsoltam az összes segédeszközt, lebutítottam a motort, és csendben oldalogtam fedél alá…”
Nem beszélve a kipörgésgátló kikapcsolásáról, hogy esetleg kerékre is álljon, mint minden valamire való sportmotor…
:-)))
Sok motorrról mondták már hogy ennél nincs feljebb és nem kell több.
Úgyhogy kétkedem az ilyen kijelentésekben…
A maga kategóriájában lehet a csúcs ettől még de csak annak aki a sportmotorra van ráállva.
Mivel kényelmetlen (a saját kategóriáján belül lehet hogy kényelmesnek számít) nekem biztos nem ez a legfelsőbb szintje a dolognak.
A váltó amúgy tényleg ferde fogazású vagy csak el lett írva?
Zolikv: igazad lehet, az érzelmek elragadtak, nagyon élveztem vele a motorozást, pedig akkor már rég csömöröm volt minden 50cc-nél nagyobb kétkerekűtől…
Godofspeed: Szerintem a kezesség és a szőrszálfelállító élmény nem zárják ki egymást. Egy régi japán nakeddel is lehet félelmetes tempóban menni, és ehhez még nagy sebesség sem kell, ha eléggé kopott a futómű és persze a félelmetes nem feltétlenül pozitív minden esetben.
Egy kis olaszos hang, picit érzékenyebb gáz, esetleg gyorsabb kormányzás még tudna javítani rajta. Valami olyasmi izgalmat el tudnék még képzelni, ami a KTM-eket jellemzi, de mindezt a BMW kezességével. Erre példaként az egyik magyar élmenő GSX-R-ét tudom hozni, ami érzésre sokkal jobb volt, mint bármi, amivel addig mentem (kvázi utcai sportmotorok), és úgy volt izgalmasabb, hegyesebb, fordulékonyabb, robbanékony, hogy közben kezelhetőbb is volt. Kb 10 percet mentem vele, és életem legjobb körideje megszületett, pedig nem volt különösebben erős:) Szóval minél jobb egy motor, minél izgalmasabb, egyben annál kezesebb is lehet. Léteznek izgalmas, de nehezen kezelhető vasak (1098), meg kezes, de nem izgalmas (CBR1000RR), és szerintem a BMW a kettő között van, és még lophatna a Ducatitól vagy az RC8R-től, anélkül, h a pozitív oldalából veszítene
Egykerekezésben és más bohóckodásban így is tökéletes, de ugye utcai tesztben ilyenekről nem írunk, okkal …
Helmets On: ahogy írtam, a létező motorok legjobbika, ami nem zárja ki, hogy 10 év múlva csak röhögünk ezen a cikken. Sőt valószínű, hoyg így lesz. Egyébként én sem vagyok sportmotoros, egy KTM 950 SMR-em van, egyenesen ülős, sportos-túrázós nagy bálna. A cikk megírása óta egyébként elhoztam a szervízből, de még csak egyszer ültem rajta, bár azt igen élveztem, de nem vágyok rá napi szinten. Persze a BMW-re sem, mert az egy energiavámpír, minden motorozás után mosott rongyként szálltam le róla (ahogy minden élvezetes motorról)
Nehogymár ez a vinnyogó joghurtos doboz legyena leges-leges-leg! A Biharban még a blokk alját is ledarálnák a kövek és semmit sem érnél a lebutított 150 LE-vel és a kipörgésgátlóval!!!
Ha jól emlékszem egy holland őrültet leszámítva (R1-es) senki sem használt sportgépet igazi nagy motorozásokra (túrákra). Ellenben annál jóval több sportgépes fekszik a koporsóban és a kukacok rágcsálják őket csak azért, mert a motorjuk hamarabb volt 200-on, mit azt ŐK fel tudták volna fogni!
Én a speed gépeket 400 ccm felett egyszerűen betiltanám utcai használatra (a fű is be van tiltva pedig lényegesen veszélytelenebb). Tömegesen halnak és nyomorodnak meg egészséges társadalmunkat valóban!!! fenntatró fiatalok csupán azért, mert csiklandozza őket a kisördög és odaporkölnek egyet a gépnek!
Mielőtt köpködnétek, hogy megint egy demagóg idióta, aki sohasem ült motoron: 21 éve motorozok folyamatosan és több mint 250 ezer km-t mentem már összesen motorral!
———-CsLacc————–
Nekem tetszett a cikk. És mostmár biztos, hogy megyek és szombaton kipróbálom, még ha kézen állva is kell elmennem Nyíregyházáig.
Ez szép, amikor már egy motoros fórumon is a speedeseket anyázzák… Csak úgy megjegyzem, nekem is GSX-R-em van. És hosszú túrákra járok vele (> 1000km), ráadásul utassal (minden tiszteletem az övé). Nem szágulodozok, nem képzelem, hogy én vagyok az utak királya. Ráadásul ezzel a géppel már olyan helyeket is megjártam, amit más utcai motoros alapból elkerülne.
Ez van. Nekem tetszik a GSX-R. De szerintem ezért nem kéne alapból szidni valakit… Egyébként meg, ha megtehetném, és vehetnék e mellé egy másik gépet (mert hogy ezt el nem adnám), akkor az egy BMW lenne. És nem az S1000RR, hanem egy GS. Viszont amíg az nincs, addig kénytelen vagyok a GSX-R-rel túrázni. És élvezem!
Kedves CsLacc!
Autóval, kerékpárral, robogóval és még túraenduróval is meg lehet nyomorodni, nem csupán sportmotorral. Kicsit túlreagálod a dolgot és gyanítom, mindez abból ered, hogy neked más a meggyőződésed. Történetesen eltér a véleményed a cikkíró véleményétől, és ez sajnos egyben azt is jelenti, hogy nincs abszolút igazság.
Úgy látom, hogy páran még mindig nem tudnak tesztet olvasni, és szokás szerint elszállnak az indulatok, ha felmerül a BMW neve. A teszt még mindig szubjektív kategória, akármennyire is próbál (vagy nem próbál) a tesztíró objektív maradni. A másik fontos dolog, hogy a vélemény szabad, a véleményformálás lehetősége pedig mindenki számára megadatik: a cikkírónak a cikk szövegében, a kommentelőknek pedig a kommentekben. Sajnos arról sem a BMW, sem az Onroad, sem a Motorrevü (ha már felemlegetődik) nem tehet, hogy a cikkíró és a kommentelők véleméyne eltér egymástól, viszont azt gondolom, hogy ettől még lehet kultúráltan véleményt formáli, és erre vannak bizonyos jól bevált szófordulatok: szerintem, véleményem szerint…
Így mindjárt nem úgy hangzik, mintha az illető a maga abszolút igazságát akarná másokra erőltetni… már ugye abban az esetben, ha nem kifejezetten ez a célja.
A teszt jó!
Tetszett az őszinte elragadtatottság. S valóban van ilyen. Az ember megkérdezi magától, ha ilyen motorom van, ami ennyire tetszik, akkor merre lesz tovább? Magam az R1200C cseréjével küzdök évek óta. Olyan motorot keresek, amely küllemben is tetszetős és kényelmes is, no, meg az sem árt, ha adott esetben két személlyel -viszonylag kényelmesen- túrázni is lehet.
Külön-külön ezeket a tulajdonságokat tudtam motorhoz társítani, de együtt azt hiszem a mai napig utópia. Mivel midezen tulajdonságok szubjektívek, ezért nehéz a döntés.
Az S1000RR valóban minden tesztet megnyert, amin elindult, s ez a viszonylag olcsó BMW méltán ilyen népszerű.
jó cikk
CsLacc rád különösen igaz, amit Hofi mondott:
“A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.”