2010. december

hónap bejegyzései

2010. december

hónap bejegyzései
Thumbnail
Tekerj, de ne izzadj!

Tekerj, de ne izzadj!

Vallomások sorával kell kezdenem. Nem különösebben izgatnak fel a kerékpárok, ebből kifolyólag nem is értek hozzájuk. Én motoros vagyok, a kétkerekűeknek ez a formája érdekel igazán. Persze jelenlegi tesztalanyunk annyiban tekinthető motornak, hogy van benne egy elektromos hajtómű, ez azonban nem képes önállóan mozgatni a járgányt. Ez fontos dolog, ugyanis a pedelec rendszer egyik kritériuma ez, ettől marad besorolás szempontjából kerékpár és nem lesz segédmotor.

A Gepida pedelec egy normál kerékpár, csupán hordoz a hátán némi nagyon hasznos kiegészítőt (a képre kattintva galéria nyílik)Hogy miért nem vonzódom a kerékpárokhoz? Volt egy időszaka életemnek (tizensokévvel ezelőtt), amikor jórészt anyagi okokból drótszamárral közlekedtem. Azonban annyira izzadós vagyok, hogy mindenhova csatakosan érkeztem meg, így egy szezon után feladtam a közlekedés ezen formáját. Még sík úton és hűvösebb időben is megizzadtam, képzeljétek el amikor az utamba került egy emelkedő és meleg is volt. Azután elkezdtem motorozni, azóta pedig amennyi szabadidőm van, azt mindig motorkerékpáron töltöm. Egyedül a gyerekeimmel szánom rá magam a bringázásra.

A rásegítés a Yamahától érkezik 

A különbözőség

Ez a jármű azonban valamilyen szempontból több, mint egy kerékpár.A fedélzeten levő, mitegy 6 kilogramm súlytöbbletet jelentő elektromos rásegítő rendszer pontosan a fentebb vázolt és általam (is) nehezményezett problémakört hivatott kiküszöbölni, nevezetesen az emelkedők leküzdését. A nyolc sebességes agyváltó teljesen gondozásmentes és nagyon precíz működést garantálAz európai pedelec szabvány értelmében az elektromos rásegítés teljesítménye legfeljebb 250 Watt lehet, és maximum 25 kilométer/órás sebességig működhet (plusz — mint említettem — nem tudja önállóan hajtani a járművet). Amint azonban emelkedőre érünk, és megfontolt pedálfordulatszám mellett taposni kezdjük a talpunk alatti lapokat, az elektromotor minden nyomási fázisban besegít. Teljesítménye ugyan csekély, forgatónyomatéka azonban közel sem az (meghaladja a 20 newtonmétert!), így minél meredekebb hegyre igyekszünk felfelé, annál inkább megkönnyíti a dolgunkat. Olyan váltóáttétel mellett, amivel bizonyosan esélyünk sem lenne boldogulni, szinte fáradtság nélkül haladunk a magaslat irányába. Az elektromos rásegítés mértékét egyébként két fokozatban tudjuk állítani, illetve létezik egy takarékos üzemmódja is, amikor a rendszer igyekszik nyújtani az akksi élettartamát — sík úton például teljesen ki is kapcsolja az elektromosságot. Ilyen esetben mindössze 1,5 másodperc kell hozzá, hogy újra üzemkész legyen a rásegítésünk (ez igaz akkor is, ha menet közben manuálisan kapcsoljuk be).

A pedelec vezérlője: mindig tudjuk a töltöttségi szintet, illetve állítani tudjuk a rásegítés mértékét. Az Autoeco üzemmód biztosítja a leghosszabb hatótávot 

Hagyományos alapok magas színvonalon

A Gepida Reptila 1000 kerékpár nagy előnye, hogy hazánkban készül. A gyártó csupán a Yamaha pedelec rendszert vásárolja Japánból, a váztól az összes szerelvényig mindent maga épít köré. Ez egy elég durva emelkedő, de szinte felsüvít rajta a Gepida. Mi közben úgy tekerünk, mint sík úton...Hátul egy nyolcsebességes Shimano agyváltó segíti utunkat — sík úton 30 kilométer/óra normálisan tartható a legtempósabb áttétel mellett –, elöl pedig egy hasonló származású agydinamó szolgáltatja a fedélzeti áramot, ami a világításhoz szükséges. Ennek nagy előnye, hogy szinte észrevétlenül teszi a dolgát, így a hátsó helyzetjelző fényt folyamatosan égethetjük (ez biztonsági szempontból bír jelentőséggel), és az első lámpa felkapcsolása is csupán egy kis kapcsoló elbillentését igényli. A 28 colos kerekekkel felszerelt városi bringa lassításáról V-fékek (anno még csak elődeik, a lényegesen rosszabbul fogó patkók voltak…) gondoskodnak, míg az úthibák komfortromboló hatását a teleszkópos első villa csökkenti. Összességében nagyon kényelmes volt a Reptilával közlekedni. A fenti emelkedőt egy kis mozgóképpel is bemutatjuk:

 

Egy lehetséges jövő

A jármű mindennapi használatra valóban egy teljesen életszerű alternatívát kínál. Mindenféle környezetszennyezés nélkül tudunk vele városban közlekedni, az igazi belvárosi káoszban pedig kevés gyorsabb megoldás létezik. Az 1,9 kilogrammos és 8,1 Ah kapacitású akkumulátor átlagos használat során 80-100 kilométer körüli hatótávval rendelkezik, ami biciklivel azért többnyire elég szokott lenni. Tölteni egy kellemes formájú szobai berendezéssel tudjuk a Li-Ion rendszerű energiahordozót — a teljes feltöltés 4 órát vesz igénybe, és mintegy 800 alkalommal számíthatunk rá.

Felkészülés a holnapra: a szobai töltőA Gepida Reptila 1000 tehát nagyon kellemes mindennapi társ lehet, amellyel izzadtság nélkül kerékpározhatunk el teendőinket intézni. Egyetlen negatívumaként (tényleg nem tudok többet felsorolni) az árát lehet megemlíteni, amely pillanatnyilag még elég borsos. Reméljük, hogy a nyugat-európai terjedésével és a háttértechnika fejlődésével ez is mérséklődni fog, és akkor minél többen ülhetnek át kulturált és főleg magyar gyártmányú pedelec kerékpárra.

 

További technikai részletek a gyártó honlapján találhatók, az adott típusról például ITT.

Elolvasom
/ / / /

Thumbnail
Hat liter a lábad közé

Hat liter a lábad közé

Vajon mi az ideális lökettérfogat, ha motorozásról van szó? 250 köbcentiméter? 400? Esetleg 500-600? Na jó, egy 750-essel kibékülnék, nem kellene feltétlenül egy 1000-es. Egy 6000-es pedig semmiféleképpen. Azonban nem vagyunk egyformák, van, aki pont erre vágyik.

6000 köbcentiméternyi őrület (galéria nyílik)

Az alábbi kis videókon egy 6000 köbcentiméteres, V12-es Aston Martin blokk köré épített masinát tekinthetünk meg, amelyet a napokban befejeződött Essen Motor Show-n mutattak be a nagyközönségnek. A motort gépszörnyet elnézve önkénytelenül is a Boss Hoss-ok jutnak az ember eszébe. A legerősebb amerikai 6200 köbcentiméteres V8-as blokkra épül és 445 lóerős; ez a szerkezet azonban azt is lepipálja. Ugyan nem ismert, hogy pontosan melyik típusból származik az aggregát, de az Aston Martin V12-esei 425-514 lovas teljesítményűek. A Millyard V10-es Viperéhez hasonlítható gépsárkány ára a hírek szerint 27 millió forint.

Elolvasom

Thumbnail
A Tron-fanok USB kulcsa

A Tron-fanok USB kulcsa

Amennyiben valamelyik hozzátartozónknak (esetleg saját magunknak) kivédhetetlen a vonzalma a Tron: Legacy film járgányai iránt, de azok utcai replikáját nem tudjuk a fa alá tenni — mondjuk akadályoz ebben az 55.000 dolláros vételár –, ne csüggedjünk: van megoldás! Mai számítógépesített világunkban úgyis mindenkinek kell USB-kulcs, hogy adatait kényelmesen hordozhassa. Az ajándékipar pedig nem lenne önmaga, ha nem rukkolt volna máris elő a Tron motorjait mintázó memóriákkal. Íme:

Van fehérben is: kattints a képreA remek kis ketyere két színben és mérteben kapható: a fekete 4, míg a fehét 8 Gigabyte adatot tud tárolni. Az előbbi természetesen olcsóbb is: 19,32 dollárba kerül, míg nagyobb testvére 26,73-ért rendelhető meg. Megrendelni itt lehet a kisebb, itt pedig a nagyobb kapacitású változatot.

Elolvasom

Thumbnail
Luxus a fejnek

Luxus a fejnek

Az olyan luxuscikkek, mint egy új Ferrari, egy Confederate vagy éppen a Ruby sisakok árukkal csak egy szűk rétegnek elérhető termékek. Kapitalista-materialista világunkban ezek a drága luxusmárkák, illetve -termékek többek, mint egyszerű tárgyak, azok kézzel fogható (státusz)szimbólumok is egyben, a vágy és a reménykedés megtestesítői (már akinek…).

A Ruby márkaboltja (galéria nyílik)

A Ruby egy kis sisakgyártó, nem fejfedőik kiemelkedő biztonságosságával, hanem azok kis gyártási darabszámával, minőségével, stílusával, no meg persze az árával hívták fel magukra a motoros média figyelmét. A márka rangját emelte az alkalmi együttműködés a divatszakma nagyjaival, egyes változatok olyan neves tervezőkhöz köthetők, mint Karl Lagerfeld, Maison Martin Margiela. Ezek a sisakok hosszú ideig csak rendelés útján voltak beszerezhetők, mivel a cég értékesítési hálózattal, illetve saját üzlettel nem rendelkezett. Ennek most vége, megnyílt a Les Ateliers Ruby, azaz a Ruby márkaboltja. A hely a márkához illő berendezéssel bír, és ahhoz méltó környezetben van. A Ruby önreklámja szerint a bolt Párizs szívében, a Louvre-hoz, a Notre Dame-hoz és a Palas Royalhoz közel található a Rue Hérold 1 szám alatt. A belteret a cég tervezője, a sisakokért is felelős Jérôme Coste álmodta meg, azt letisztult és stílusos szegecselt alumínium bútorokkal rendezték be. A hely a tervek szerint nem pusztán márkaboltként fog működni, hanem egyedi, ritka motorok bemutatásának és más motoros vonatkozású rendezvényeknek a helyszíne is lesz egyben. A képeken rögtön fel is tűnik egy Brough Superior SS100 Alpine Grand Sport. Ha sisakért nem is, de az ilyen motorokért érdemes volna betérni a boltba…

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Téli motorozás a messzi Északon

Téli motorozás a messzi Északon

Mostanában sok helyen olvashatunk a motorkerékpár téli tárolásáról, hogyan vonjuk ki a forgalomból hosszú hónapokra kedvencünket. A magam részéről képtelen lennék erre, hiszen minden télen vannak olyan napok, amikor biztonsággal megjárathatjuk paripánkat. Mégis csak jobb természetes módon is kicsit levenni a terhet a csepptöltő válláról, nem?

Elolvasom

Thumbnail
Az új TMax háromkerekű lesz?

Az új TMax háromkerekű lesz?

A TMax a nálunk fejlettebb motorkerékpár-piacokon figyelemre méltóan jól teljesít, már ami az értékesítést illeti. Az 500 köbcentis, 43 lóerős erőforrás és a kategóriában rendkívül merev váz egy igazi sportos élményrobogóvá teszi a masinát. A rajongóknak kissé talán csalódást okozott a maxirobogó 2010-es változata, amely igazi lényeges átalakítást nem hozott. A legnagyobb változtatást a motor karakterisztikája élte meg: az erőforrás a középtartományban kicsit erősebb lett. Ugyan a pletykák már jó másfél éve felröppentek, most újra terítékre került a TMax következő generációja. Ami közös a régi és a mostani hírekben, hogy egy nagyobb, talán 750 köbcentiméteres, 3 hengeres erőforrással képzelik el a járművet. A különbség a futóművet illeti, a pletykák ugyanis három- vagy akár négykerekű hangvillás maxirobogók érkezésének lehetőségét említik.

Francia elképzelés az új TMax-rólNyilván ebben szerepe van a piacon már többféle változatban jelen lévő, a következő modellévtől megújuló Piaggio MP3-nak, és a nemrégiben bemutatkozó Quadrónak is. Mindenesetre, amit most tudunk, az ellentmond ezeknek a vágyaknak. A jelenlegi motor teljesítményét és az általa nyújtott élvezetes robogózás lehetőségét figyelembe véve kérdéses, hogy szükséges-e egy nagyobb, erősebb változat bevezetése. A HV-X koncepcióra tekintve kétséges, hogy a Yamaha egy erősebb blokk irányába menne el, szemben a trendi környezetkímélő megoldásokkal.

A többkerekű megoldás több szempontból is érdekes kérdés. Az olaszoknál, franciáknál előretörő megoldás valóban növeli a biztonságot, ez pedig kívánatos dolog. Az egyre erősödő mezőnyben a különleges, vagy legalábbis ritka megoldások sok vásárlót vonzanak. A Yamaha ráadásul néhány éve már bemutatott egy releváns tanulmánymotort, a Tesseractot, amelynek különlegességét a négy kerék és a dönthető kialakítás adta.

2007-es tanulmány: a Tesseract

A számos pro érv mellett azonban van egy igencsak jelentős kontra is, a piszkos anyagiak. A TMax egy népszerű divatmodell, azonban (vagy talán éppen ezért) ára már így is igencsak magas. Egy három- vagy négykerekű megoldás bár több szempontból is kívánatos, de az ennek kapcsán várható még magasabb árcédula már sokakat elriaszhat. Egy biztos, a mezőny hamarosan erősödni fog, a BMW mellett sokan egy sportos Ducati maxirobogó megjelenését is várják. Az új konstrukciónak tehát egy nagyon erős mezőnyben kell majd helytállnia – legkorábban a 2012-es modellévtől.

Elolvasom

Thumbnail
KTM: jönnek a Duke nagyobb változatai

KTM: jönnek a Duke nagyobb változatai

A KTM Duke 125 az osztrákok következő sikertörténete lehet. No nem maga ez a motor, hanem az erre alapuló motorcsalád. A Bajajjal közösen fejlesztett masina európai forgalmazását a korábbi hírek szerint az osztrák cég irányítja, de Ázsiában és Dél-Amerikában, ahol a kisköbcentis vasak a kelendők, a Bajaj fogja felügyelni a motorok értékesítését. Még november közepén kapott szárnyra a hír, miszerint az indiaiak nem is egy 125-ös, hanem rögtön egy 200 köbcentiméteres lökettérfogatú gépet dobnak piacra. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínűbb, hogy csak az európai vezetői engedély kategóriák miatt szükséges fojtás nélküli változat, egy talán 17-18 lóerős gépezet kerül India útjaira.

KTM Duke 125: hamarosan testvért kap

A KTM elnöke, Stefan Pierer, azonban a napokban azt nyilatkozta, hogy egy 250-300 köbcentiméteres, DOHC motor fejlesztésén dolgoznak, amelyet könnyűszerrel be lehet építeni a kis Duke-ba, annak különösebb méretbeli változtatása nélkül. Egy szerkezetileg azonos, erősebb masina több szempontból is racionális. Egyrészt a csereszabatos alkatrészek potencionálisan csökkentik az előállítás és a karbantártás költségeit, másrészt kezdő motorosok gyakorlatilag egy fizikai tulajdonságaiban ugyanolyan gépen folytathatják kétkerekű tanulmányaikat. Sokak számára egy 125-ös négyütemű motor talán nem is vonzó, de még számukra is megfontolandó lehet egy 250-es (300-as?) változat, ha városi közlekedésről van szó. Herr Pierer nyilatkozata szerint a következő kis Duke bemutatására (körülbelül) 18 hónap múlva kerülhet sor. Az pedig még csak nem is az utolsó változat lesz a sorban, mivel az osztrákok egy következő 400-600 köbcentiméteres változat kidolgozásán tanakodnak.

Elolvasom

Thumbnail
EU: behajtható közlekedési bírságok

EU: behajtható közlekedési bírságok

Az Európai Unió nemes eszméi vagyis inkább annak nemtelen bürokratái egyre inkább megkeserítik életünket. Már 2008-ban felmerült annak a kérdése, hogy az EU polgárai által az EU-ban elkövetett (közlekedési) szabálysértések bírságát be lehessen hajtani, de azt csak most, egészen pontosan múlt hét csütörtökön fogadták el a tagországok közlekedési miniszterei.

Elolvasom

Thumbnail
Motoros Mikulások Pakson

Motoros Mikulások Pakson

December 6-án reggel kilenckor gyülekeztünk a Paksi ÖMV kúton. Mi, a Paksi Autó és Motorsport Egyesület tagjaiból verbuválódott Motoros Mikulások!

A muníció betárazása sem kis feladatEzt a megmozdulást már 5. éve szervezzük, és minden évben nagyon nagy sikere van. A szaloncukrot az egyesület finanszírozza többnyire cégek felajánlásaiból Mi magunkat, a megtankolt motorokat és a lelkesedésünket adjuk az egészhez. Mindig már egy héttel előtte egyeztetek az óvodák és iskolák vezetőivel az időpontok miatt. Amikor minden összeállt, beszerzem a szükséges mennyiségű cukrot (nem csekély mennyiségre volt szükség, mintegy 70 kilogrammnyira!) és megszervezem a menetrendet. Ez elég feszített szokott lenni. Az óvodákkal kezdünk — ebből  hatot látogatunk végig –, majd az iskolákkal folytatjuk — belőlük is ugyanennyi van a városban –, közben pedig az utcán fel-alá motorozva megállunk minden kisgyereknél, idős embereknél, postásoknál és egy-két szem szaloncukor átadásával kívánunk nekik kellemes ünnepeket.

Az ovikban már nagyon várnak a gyerekek (a képre kattintva galéria nyílik)Sokféle érzelem tapasztalható ezen a napon. Vannak közönyös emberek, akik mint a robot, bezárva szűk kis világuk sötétjébe már képtelenek bármiféle reakcióra. Sajnálom őket, mert látszik, hogy csak sodródnak az élet folyóján a kis tutajukkal, de a parton már képtelenek észrevenni a nyíló virágokat. De szerencsére belőlük akad kevesebb. Pár mogorva ember is akad, akihez ha odalépsz egy cukorral és kellemes ünnepeket kívánsz, leveti álarcát és kinyílik mint egy gyerek, mert megérinti a pillanat és végre érzi, hogy észrevette valaki hogy ő is itt van a Föld nevű bolygón. Aztán vannak vidám emberek, akik dudálnak, integetnek, bolondoznak, és teljesen nyitottak az ilyesféle őrültségre. Volt egy hajléktalan bácsi sebekkel az arcán, odamentem és a kezébe nyomtam pár darabot és mondtam, hogy kellemes ünnepeket. Látszott, hogy ezen a napon ez a mondat neki jelentette a legtöbbet — könnybe lábadt a szeme és megszorította a kezemet!

Az egyik legnagyobb élmény persze felülni a motorra!Voltak fiatalok, nekik sokszor menet közben dobáltuk. Ujjongva fogadták, felkapták, integettek hogy csavarjunk a markolaton! Az óvodákban a gyerekek többsége még tiszta és őszinte, alig meri elvenni a cukrot vagy csak egyet és szépen megköszöni. Tüneményesek, már ott látszik, melyik kis palánta milyen ember lesz, mert van aki háromszor áll sorba meg cibálja a motort, de ezeknek a gyerekeknek a „beteszlek a dobozba és elviszlek Lappföldre” felszólítás többnyire segít viselkedni (bár volt olyan, aki azt mondta: oké, mehetünk). Az ovikban sok énekkel és néha rajzokkal is kedveskednek nekünk. Az iskolákban már kissé más a helyzet, itt már csak elvétve, és főleg az első és második osztályosoknál figyelhető meg a szerény visszafogottság. De ez talán így törvényszerű, a mai világra fel kell készülni, ami lássuk be nem egyszerű feladat a számukra, ha majd helyt akarnak állni ebben az őrült szellemkastélyban. A nagyobbak már szétszednek a cukorért, az övéké egy saját kis világ, amely egész jól modellezi a társadalmat. Az élelmesebbek öt cukorral a zsebükben, kettővel a szájukban tartják a kezüket, a kis félénkek meg hátul várják hogy nekik is adjon valaki.

Innen könnyű szaloncukrot rántani, ha arra érdemes járókelőt látunkNagyon szeretem és élvezem ennek a napnak minden percét. Minden kicsit megáll, lelassít ez a rohanó világ. A felnőttek az utcán szájtátva figyelnek vagy felnevetnek amikor meglátnak, egy másik ember talán éppen a csekkjeit fizette be és gyötri a kérdés, marad-e hó végéig, de mikor meglát minket, arra a pillanatra csoda történik, kiszáll a sötét szobából, elfelejti a gondjait, és csak mosolyog. Lehet, hogy csak pár másodpercre, de boldog, mert kizökkent a „keréknyomból” — nekünk már ezért megéri csinálni! A maradék szaloncukrot mindig a mentősök és a tűzoltók kapják az „idén se találkozzunk” jelmondat kíséretében. Sokra becsüljük őket, mert az ő munkájukhoz tényleg egy nagy kalap hivatástudatra van szükség, mind nagyszerű emberek! Utunk vége felé szoktunk adni még a nagyobb áruházakban, hypermarketekben a pénztárakban dolgozóknak — aki már járt ilyen boltban (mindenki), az tudja, hogy milyen monoton lélekölő munka az övék (én biztos nem bírnám sokáig).

Volt, ahol szinte szétszedtekA nap végeztével, 17 óra körül hulla fáradtan, de tele élménnyel, sok-sok felénk sugárzott szeretettel a zsákunkban leülünk, iszunk egy teát és megosztjuk egymással élményeinket, és minden évben megállapítjuk, hogy nagyon megérte ez a nap.

A jövőben privát terveim között szerepel, hogy jó lenne pár endúrós társammal összefogva és szponzort keresve ugyanebben az örömben részesíteni az igazán szegény és eldugott, esetleg alig megközelíthető helyeken lévő tanyákon, apró falvakban élő magyar családokat és gyermekeiket is.

Elolvasom
/

Thumbnail
A Ducati rajongók Jézuskája

A Ducati rajongók Jézuskája

Olaszországról számos dologra asszociálunk első gondolatként. Ott vannak a szép és gyors motorok, a szép és gyors autók, a szép és gyors hölgyek, valamint a csúnya és lassú Berlusconi… Na és mindenképpen meg kell említeni a fantasztikus olasz kávét is! Nekünk, motorosoknak mégis első képzettársításaink között jelenik meg a Ducati neve, sokan rajonganak is közülünk a kultikus olasz márka iránt. Sokan pedig az olasz eszpresszo iránt is.

Nem célzás, de én például szívesen kávéznék reggelente ilyenbőlAmennyiben motoros hozzátartozónk mindkét fenti tábort erősíti, minden bizonnyal örömet szerezhetünk neki egy Ducati kávéscsésze-szett fa alá helyezésével. Nagyon elegáns, hogy a kis edények nem pirosban, hanem feketében és fehérben pompáznak. Megrendelni interneten keresztül, a gyár honlapjáról lehet.

Elolvasom

Thumbnail
Változik a világ

Változik a világ

Marie Hessel Dakar-versenyző készítette az alábbi diagrammot, amely a dél-amerikai versenyen induló motorosok gépeinek gyártók szerinti megoszlását mutatja be. A január 1-én Buanos Airesből rajtoló viadalon még nem kötelező a 450 köbcentiméteres lökettérfogat, 2012-től lesz az. Így egyelőre vegyes a gépek motormérete, azonban egyértelműen tolódik el a jövőre már általános irányba. Ugyanezzel párhuzamosan ugrásszerűen csökken a KTM-ek része a mezőnyben. Érdemes a néhány évvel ezelőtti számokkal összevetni a jövő évieket.

Az indulók bő harmada KTM-mel, szűk negyede pedig Yamahával vág neki az erőpróbának2009-ben 126 versenyző állt rajthoz az osztrák cég gépeivel, ez a szám 2011-re kevesebb mint a felére esik vissza. A Yamahák száma 2010-hez viszonyítva is 14-gyel magasabb, a Hondáké 12-vel, az Apriliáké 5-tel és a BMW-ké 3-mal. Meg kell említeni a Suzukit is, amely eddig mindig képviseltette magát a viadalon, most azonban nem szerepel a márka neve a rajtlistán. No és ne feledkezzünk meg az elmúlt évek befutóinak listájáról sem: mindenképpen meg kell említeni, hogy 2000 óta az összes Dakar-viadalt KTM-mel nyerték meg!

Elolvasom