A legendás amerikai motorgyártó 1991-ben kiadott reklámfilmje még igazi pátoszos dumával igyekezett a márka mellé állítani az érző szívű honpolgárokat. „Mindenki a csúcsra akar jutni, azonban ez nem sikerülhet bárkinek. Ha egy Harley-Davidsonod van, az felrepít a csúcsra!” Közben pedig régi hegyi felfutó-versenyek képeit látjuk, amelyekben még igazi kemény nagyvasakkal igyekeztek a tetőre jutni a legények. A film nyilvánvaló érdekessége, hogy nem kis zakók nyitják a képsorokat, míg végül jön az az egy legény (a Harleysta…), íme:
Elolvasom2010. november
hónap bejegyzései
2010. november
hónap bejegyzéseiMerre tart a motoGP?
A gyorsasági motorversenyzés legfelső foka megkérdőjelezhetetlenül a motoGP: ha valaki „igazi” bajnok akar lenni, akkor ebben a sorozatban kell megszereznie a pálmát. A motoGP mégis gondban van, több okból is. Ugyan legtöbbünk számára a versenyek szórakozást, izgalmat jelentenek, de a versenysport mára üzletté vált. Komoly problémát okoznak az elszabaduló költségek, amelyek kordában tartására már évek óta vannak törekvések. Emellett a versenyek sajnos egyre kevésbé izgalmasak, a korábbiaknál kevesebb igazi küzdelmet láthatunk a kockás zászló leintéséig. Végső soron ez a nézettség és így az eladhatóság rovására megy. Nem szabad elfeledkeznünk a Rossi-hatásról sem, a bajnok nyári balesete után a nélküle rendezett versenyek közvetítésének nézettsége drasztikus visszaesést mutatott. A gondok ellenére most úgy tűnik, izgalmas szezon elé nézünk. A versenyzők és csapatok átrendeződése már önmagában is elég okot az a várakozásra, főként a motoGP jelenleg legjelentősebb versenyzőjének átigazolása borít fel gyakorlatilag minden papírformát. Az új szezon új motorokat is jelent, a változás pedig most igencsak jelentős: a 800-as érának vége, 2011-től 1000 köbcentiméteres lökettérfogatú masinákkal fognak versenyezni a csúcsmenők. A kezdeti időszak különösen izgalmas lehet, hiszen a jelenlegi szabályrendszernek, a technikai követelményeknek megfelelő motorok gyakorlatilag új fejlesztéseket jelentenek, amelyek sokszor nem sikerülnek tökéletesre az első alkalommal. A 2012-es évet pedig új pályák tehetik még izgalmasabbá.
Ugyan már az idei szezon elején felmerült, és a hírek most újra szárnyra kaptak az új, emirátusoki Yas Marina versenypályával kapcsolatban. Richard Cregan, a létesítményt üzemeltető cég elnöke a napokban azt nyilatkozta, hogy dolgoznak a motoGP Abu Dhabiba vitelén. A pályát még áprilisban meglátogatta a motoGP-t irányító Dorna feje, Carmelo Ezpeleta, kíséretében ott volt Hermann Tilke, korunk legbefolyásosabb pályatervezője, nem mellékesen pedig Casey Stoner és Loris Capirossi is, akik megtettek néhány kört a versenyaszfalton. A versenyzők véleménye szerint néhány kanyar, ív módosítása szükségszerűnek látszik, amit a pálya üzemeltetői nyitottan fogadtak. A Dorna sem zárkózik el egy újabb arab térségbeli pálya szerepeltetésétől a versenynaptárban, nyilván számos lehetőséget látnak az Egyesült Arab Emirátusokban. Ugyan az év elején a pletykák még 2011-ről szóltak, de az idő előrehaladta miatt ez a lehetőség már nem áll fenn, az új arab pálya legkorábban 2012-ben szerepelhet a naptárban.
A legújabb hírekben India, egészen pontosan a Jaypee Sports International motoGP törekvéseiről is olvashatunk. Az indiai pályát jövőre meglátogatják a négykerekűek is, a 18. Forma1-es futam kerül megrendezésre India északi részén, Új-Delhitől nem messze. A JSI szóvivője a Reuters-nek nyilatkozva közölte, hogy tárgyalásokba kezdtek a Dorna Motorsporttal az indiai pálya 2012-es szerepeltetéséről a motoGP naptárban. India kétségtelenül nagyon fontos, hiszen az a világ második legnagyobb motorkerékpár-piaca, számos gyártónak jöhet jól a prémiumkategória „helyi” szereplése.
Nyilván az üzleti tárgyalások, a cégek stratégiái és persze az elérhető profit fognak dönteni egy-egy új pálya felvételének kérdésében, de nekünk, nézőknek mindenféleképpen izgalmas lesz friss helyszíneket látni a versenysorozatban. Számunkra, magyar motorosoknak persze nem is kicsit csalódást keltő, hogy az egykor tervezett Balatonring nem lesz az új pályák között.
ElolvasomLegyen kötelező a láthatósági ruházat?
Tudjuk nagyon jól, hogy a közlekedésben a motorozás legnagyobb veszélye a relatív kis méretünk okozta (nem) láthatóság. Láthattunk már nem egy olyan közlekedésbiztonsági videót (például ez vagy éppen ez), amely erre a problémára hívja fel a közlekedők (egész pontosan az autósok) figyelmét. A belga Etienne Schouppe, aki a kereszténydemokraták színeiben politizál és ma közlekedésügyi államtitkár, egy javaslattal élt ennek a problémának orvoslására. Véleménye szerint a motorosok számára kötelezővé kellene tenni a láthatósági ruházatot. A javaslat hátterében természetesen az EU által is szajkózott biztonsági megfontolások állnak, hiszen a halálos kimenetelű motoros balesetek száma nem csökken. Azt persze a bősz statisztikusok elfelejtik megemlíteni, hogy a kétkerekűeken megtett kilométerek mennyisége több, mint duplájára nőtt az elmúlt tizenöt évben.
Bár alapvetően a láthatósági ruházat viselése nem egy rossz dolog, de a probléma megközelítése megint csak hibás. Jellemző a politikusokra, hogy nem a valódi kiváltó okot, az autósok figyelmetlenségét próbálják megszüntetni. Mindenesetre az ilyen hírek aggodalomra adnak okot, főleg, ha azok az EU központjából érkeznek.
ElolvasomA Doctor érkezése a színfalak mögül
A Rossi-rajongók valószínűleg mind látták azt a videót, amelyen a Doctor először gördült ki a közös motoGP teszt során a Ducati garázsából fekete, szponzorfeliratok nélküli motorjával. Azonban hogy mi történt előtte, nos az az egyszerű földi halandók számára általában titok marad. Kivéve most, ugyanis felkerült a Youtube oldalára egy hat részből álló kisfilm-sorozat, amely a már ismert képsorok előzményeit mutatja be.
Láthatjuk, amint Valentino és saját csapata megérkezik a vörösökhöz, és valóban baráti hangon üdvözli az istálló minden tagját.
ElolvasomÍrj képaláírást ehhez a képhez!
Sporttúra Ducati érkezhet?
Az utóbbi hónapokban viszonylagos hype-ot tapasztalhattunk a túraendurók világában. A pletykák és hosszú promóciók után megjelent új modellek árnyékában szép csendben visszatérnek a sporttúra motorok? A régen várt új VFR1200 hagyományos F és duplakuplungos FD változatai mellett a Suzuki GSX1250F, és jövőre a Kawasaki Z1000SX csábítja a stílus iránt fogékonyakat, míg a kisebb hengerűrtartalommal az új Honda CBR600F kínál alternatívát. Az olasz szaksajtóban jelentek meg az alábbi, Luca Bar által készített számítógépes grafikák, amelyek az ilyen irányú olasz vágyaknak adnak képi formát.
Természetesen egyelőre csak rajzokról beszélhetünk, amelyek ráadásul kísértetiesen emlékeztetnek az MTS1200-ra. Az elődnek tekinthető Ducati ST nem volt egy kirobbanóan népszerű motorcsalád a ducatisták körében, a különböző variánsok 2002 és 2007 között készültek, és még a kis gyártó mércéjével is kevés fogyott belőlük. Ki tudja, a bolognai cég folyamatos átalakulásával, amelyet a nedves olajfürdős tengelykapcsolóval szerelt modellek, a Diavel és az esetleges Ducati robogó jelentek, még egy ilyen motornak is van racionalitása – nem csak ducatis körökben.
ElolvasomMegéri bioetanollal motorozni?
Egészen az idei szezon elején Eko írt egy cikket a Bioetanol, anyakönyvezett nevén az E85 alkalmazásáról (aki nem olvasta, annak a folytatás előtt mindenképpen javasoljuk, mert a későbbiekben többször támaszkodunk az ott leírtakra). Akkoriban mindannyiunkat nagyon foglalkoztatott a kérdés, hiszen a jelenlegi üzemanyagárak mellett még egy kis spórolás is több megtehető kilométert jelent. Így belevágtunk: elkezdtünk kísérletezni saját motorjainkkal. Először persze el kellett dönteni, egyáltalán merjünk-e beléjük etalolt tankolni. A hazai BMW szervizektől – egy R1200R és egy R1200GS Adventure voltak a tesztalanyok – nem kaptunk egyértelmű választ. Beszéltünk olyan cégekkel is, amelyek E85-re való átalakítással foglalkoznak, de így sem lettünk sokkal okosabbak. Végül a döntést, miszerint belevágunk, az hozta meg, hogy megnéztük, mely modelleket forgalmazzák Brazíliában. Mivel ott szinte kizárólag nagyon olcsón előállított alkohollal járnak az eredetileg benzinüzemű autók, úgy okoskodtunk, hogy ha a BMW forgalmaz ott egy motorkerékpárt, akkor annak el kell menni nálunk is E85-tel. Nos, a listán az Adventure rajta volt, az R viszont nem. Az RT-t ugyanakkor megtaláltuk, mivel pedig annak a teljes üzemanyag-rendszere és a motorja is megegyezik az R-rel, úgy döntöttünk: hadd szóljon!
Nem tudtuk, a BMW elektronikája milyen mértékben tudja megemelni a befecskendezési dózist, így egy fele-fele keverékkel kezdtünk. Azaz Eko, mert ő volt a bátrabb. Hívott is izgatottan, hogy semmi rendelleneset nem észlelt, nincs hibaüzenet a motor fedélzeti rendszerében. Így rögtön tett is egy kísérletet a tiszta E85 alkalmazásával. A tapasztalat ugyanaz volt: semmi hiba, a boxermotor simán járt etanollal! Szó szerint simán, de erről később. Így hát jöhetett az Adventure is: mivel nekem éppen félig volt a tankom és nem volt türelmem kivárni, ameddig kiürül, rátankoltam éppen 15 liter E85-öt a közeli kis maszek kútnál. (Tudni kell, hogy tavasszal – ez április környékén történt – még bizony csak néhány kisebb töltőállomáson lehetett etanolt vételezni.) Ekkor szembesültem én is a sima járással: az oldaldugattyús erőforrás jellegzetes vibrációi mintha eltűntek volna! Az ereje is megnőtt, ami alapvetően nem csoda, hiszen a fele-fele keverék 100 oktános üzemanyagnak felel meg, én pedig 95-össel jártam addig. A fogyasztásom kis mértékben nőtt, de ez (akkor még) kezelhetőnek tűnt. A fogyasztásra egyébként visszatérek…
Az első hosszú etap
Még ezzel a feles keverékkel indultunk el a 48 óra Magyarország várai közt teljesítménytúra útvonalát végigjárni (ekkor készült az itiner), kettesben feleségemmel. Az első alkalommal, amikor már láttam, hogy előbb-utóbb tankolni kell, és utunkba akadt egy E85-öt is árusító AVIA kút, a szinte kiürült tankot nagy bátran tele is csorgattam színtiszta etanollal.
Kicsit izgultam, de a GS beindult, és nagyon szépen húzott. Meglepően simán gyorsított ki alacsony fordulatokról, ebben a tartományban sokkal erősebbnek tűnt. Fontos tudni, hogy Eko ezt például kevésbé tapasztalta, de ő ugye alaphelyzetben 98-100 oktános nedűt tankol a motorjába, hiszen annak az a gyári előírása. A fogyasztásunk biztosan ment fölfelé, pedig a 120 kilométer/órás tempót sehol nem léptük át. A motor üzemanyag-igénye ugyanilyen használat mellett 95-ösből 5,5-6 liter között szokott lenni, feles keverékkel 6,3-6,5 között mozgott, míg tiszta E85-tel már 7,2-7,4 adódott. Így értük el Pécset, ahol másnap reggel a 8-9 fokos hidegben jött a hidegzuhany: a boxermotor csak mintegy fél perces köszörülés után indult el, nagyon nehezen. Napközben aztán nem volt gond, így folytattuk a tesztet. A következő éjszakát az ország túlsó, észak-keleti sarkában töltöttük, majd kis híján ott is maradtunk. Itt csak 4-5 fok volt, és úgy tűnt, az akkumulátor előbb adja fel az indítózás támogatását, mint hogy életre keljen az aggregát. Aztán szerencsénk volt, csak beindult a motor és mehettünk tovább. A Bükkben már megint nagyon szerettem az etanolt, ugyanis mindenhol legalább egy fokozattal a szokásos felett lehetett használni a motort, annyira selymesen járt és erősen húzott már alapjárati fordulatról. A lakott területekről 60-as tempóról simán hatodikban gyorsítottam ki. Az egyetlen, mindkét motoron tapasztalt negatívum egy 3000-es fordulat környéki pillanatnyi elgyengülés volt, amelyhez azután szépen hozzászoktunk…
A három nap során több mint 1700 kilométert tettünk meg. Abban az időben 320-330 forint körül mozgott a 95-ös benzin literenkénti ára, az E85-höz pedig 215-225 között lehetett hozzájutni. A hosszú tesztút során végül közel 7,5 literes fogyasztást regisztráltam, azaz visszaszámolva a kilométerköltségben mintegy 10 százalékos megtakarítás mutatkozott. Ez, valamint a sima járás együttesen azt sugallták: ezt az energiahordozót kell preferálni a jövőben!
A következő oldalon további tapasztalatainkkal folytatjuk!
[ pagebreak ]
Tiszta üzem, minden téren
Arról nem is beszélve, hogy a bioetanol – mint neve is mutatja – nagyságrendekkel kevésbé terheli kipufogógázaival a környezetet, mint kőolajból származó alternatívája. Jellegzetes velejárója a motor mögött terjengő cefreszag – a barátainkkal közösen megtett túrák során azt a visszajelzést kaptam, hogy menet közben, mögöttem több száz méterrel is átható pálinkafőzde-illat érződik. Garázsban beindítva a motort nem lesz orrfacsaró benzinszag, hanem finom szeszfőzde-ájer lengi be a helyiséget. Amúgy is vonzódom a folyékony hungarikumhoz, így ezt az oldalát nagyon szerettem az E85-nek.
A másikat is: hamar feltűnt, hogy gyanúsan fémtiszta lett a kupufogó vége. Egy alkalommal kíváncsiságból levettük a dobot. A GS-en a motor hasa alatt levő katalizátorba szinte be lehet látni. Annyira szép és újszerű volt az egész, mintha most gyártották volna. Pedig emlékeim szerint a 90 ezres szerviz során történt az eset. A dob is szinte fémtiszta volt. Innentől elkezdtem nézegetni a rendszert, és váltogatva a benzin- és etanolüzemet, időnként belekukkantottam a dobba. Mintegy két tank, azaz 1000 kilométernyi benzinüzem után fekete és kormos lett a cső belső fala, majd egy tanknyi tiszta etanolüzem újra fémtisztává varázsolta. Az tehát kétségtelen tény, hogy szerkezetileg a szennyeződésmentes és tiszta üzemű motorhoz nagy segítséget nyújt az E85.
Megéri? Nem éri?
Jómagam mintegy ötezer kilométert tettem meg a környezetbarát üzemanyaggal, Eko hasonló távot a sajátjával. Azután mind a ketten leálltunk vele. Hogy miért? Összetettek az okok.
Bár a kezdeti árak és fogyasztások alapján (a BMW boxermotorjának elektronikája simán 30 százalékkal emeli meg a befecskendezett üzemanyag mennyiségét!) még rentábilis volt az átállás. Közben azonban változtak az árak: a benzin csak kis mértékben, az etanol azonban jobban megemelkedett, így a közel 100 forintos literenkénti árelőny 80 környékére csökkent, ami százalékosan már valahol 30 környékén, vagy alatta van. Így a megtakarítás elillant, legjobb esetben is nullszaldós a vállalkozás. A magasabb fogyasztás miatt azonban jelentősen esik a hatótáv, amely a 33 literes üzemanyagtartályú Adventure esetében még kezelhető, minden ettől eltérő motort azonban igen gyakori kútkeresésre kényszerít. A fogyasztás pedig sokkal érzékenyebben változik, mint ha benzinnel közlekedünk: a külső hőmérséklet és a gázkezelés hatására igencsak el tud rugaszkodni a korábban emlegetett értékektől. Eko tudott (nem autópályán 200-zal, csak kicsit dinamikusabban szerpentinezve egy hűvösebb napon) 9 litert is itatni az R-rel, nekem valahol 8,5 körül volt a csúcsom. Ekkor pedig mind a ketten elértük az anyagi ráfizetés kategóriáját…
Így indul az R1200R 7,5 fokos, illetve 16,5 fokos külső hőmérsékletnél. Beindulás után meg kellett várni, hogy némileg megmelegedjen a motor, addig ugyanis nem, vagy csak nagyon kelletlenül vette a gázt.
Az én motorom esetében még ott voltak az állandó indítási gondok. Érdekes módon Eko motorja és más, etanollal tesztelt boxerek is viszonylag könnyen indultak, a sajátom azonban még 20 fokban is alig kelt életre, ha teljesen lehűlt a blokk. Az ilyenkor bevált módszer az volt, hogy 2-3 alkalommal röviden ráindítottam, hogy jusson bőven üzemanyag a hengerbe, majd jött egy hosszabb indítózás, amely már néhány másodperc után eredményre vezetett. Azonban érezehető volt, hogy nem ez a módszer a hosszú önindító-élettartamhoz vezető út! (Fontos megjegyezni, hogy feles tankolás esetén sem a megtorpanás, sem a hidegindítási panaszok nem jelentkeztek, viszont a kipufogó ugyanolyan szép tiszta lett.)
Így a szezon vége felé visszaálltunk a gyárilag megadott üzemanyag-típusra.A fogyasztás azonnal visszaesett a korábbi normákra, azaz harmadával csökkent le, és ugyanennyivel nőtt a hatótávunk is.
Eko tankja rozsdásodni kezdett! Folytatás a következő oldalon.
[ pagebreak ]
A szezon végén pedig megérkezett a rozsda!
Nem vagyunk teljesen biztosak benne, de a kísérleti szezon végén talán fény derült arra is, hogy miért nem forgalmazzák az R1200R-t a brazil piacon. (Ez az egyetlen, fém üzemanyag-tartályos BMW motorkerékpár.) Eko ugyanis szétszedte a motorját, és a tank betöltőnyílása alatt csúnya rozsdát pillantott meg! Kis ijedtség után következett az endoszkópos vizsgálat, amely megnyugtató eredményre vezetett: a tartály belsejében szerencsére nyoma sem volt korróziónak. A korán felfedezett hiba így szerencsére javítható volt és nem járt súlyos következményekkel. Íme egy képriport a tapasztalt hibáról és annak javításáról.
A teljes tankjavítás folyamata magyarázatokkal együtt megtalálható ebben a galériában.
Konklúziók: E85 vagy 95-ös? 95-ös vagy E85?
Összességében, amennyiben egy motorkerékpár elektronikai rendszere lehetővé teszi – vagy valaki rászánja a pénzt az átalakító berendezés beszerzésére és beszerelésére – vannak érvek a bioetanol alkalmazása mellett és ellene is. Szedjük össze őket!
| Mellette | Ellene |
| Simább járású motor | Fogyasztás-növekedés, akár jelentős mértékben |
| Tiszta üzem: kíméli a környezetet és a technikát is | Rövidebb hatótáv |
| Megfelelő árak esetén kis megtakarítás (jelenleg ez nem teljesül) | Indítási nehézségek adódhatnak, alacsony hőmérsékleten mindenképpen |
| Kellemes illat | Korróziót okozhat a fém alkatrészeken |
Az idén szerzett tapasztalatok alapján a magunk részéről arra a következtetésre jutottunk, hogy jövőre alapvetően benzinnel fogunk járni. Azonban a hosszabb utakon, amikor várhatóan még aznap elhasználunk egy tartálynyi üzemanyagot, érdemes egy-egy feltöltésre igénybe venni az E85-ös kútfejet. Egyrészt élvezzük a simább járást, másfelől pedig 30-40 liternyi alkoholos párlat elégetésével tökéletesen kitisztítható kedvenc kétkerekűnk teljes rendszere a kőolajszármazékok okozta kormos lerakódásoktól. A pálinkát pedig a magam részéről megtartom az eredeti, mondhatjuk hagyományos felhasználási mód számára: inkább megiszom!
Fontos hangsúlyozni, hogy a cikkben leírt tapasztalatokat egyféle motortípussal kapcsolatosan szereztük. Minden más motor ettől eltérően reagálhat. Amennyiben E85 átalakítót szereltetünk a motorba, számos negatív mellékhatás, például a hidegindítási gondok bizonyosan megszűnnek. Végezetül pedig ki kell emelnünk az e85tuning cég honlapján található gondolatokat: „Bioetanolos üzemelésre csak benzinüzemű jármű alakítható át. A gyártó által javasolt üzemanyagtól való eltérés kizárólag saját felelősségre történhet. Az E85 üzemanyag használata garanciavesztést eredményez, még ha nem is az üzemanyag miatt adódik a probléma. Az átalakításokból és az elektronika nem szakszerű beszereléséből adódó károkért semmilyen felelősséget nem vállalunk.”
ElolvasomLégzsákos kabát városi motorosoknak
A közúti közlekedésben elsőrendű dolog a biztonság. Sajnos néha a körültekintő, defenzív vezetés sem óv meg minket mások figyelmetlenségétől. A motoros védőfelszerelések az elmúlt években, évtizedekben drasztikus fejlődésen estek át, a védőfelszerelések következő generációját pedig a jelek szerint a légzsákos kabátok jelentik. A Dainese D-Air utcai motorosoknak készített csúcstechnikás lufija csak egy a hamarosan piacra kerülő termékek sorából, az Alpinestars illetve a Bering közelmúltban éles teszteken is átesett eszközei jelentik a legkifinomultabb alternatívákat. Persze ezek a védőfelszerelések forradalmi mivoltuk és az alkalmazott elektronikai eszközök miatt sokak számára nem elérhetők. Szerencsére már számos olcsóbb védőfelszerelés is kapható, és bár ezek az elsütő-dróttal szerelt kabátok nem jelentek ugyanolyan magas szintű védelmet, mint a csúcskategóriás darabok, számos kritikus helyzetben még így is életet menthetnek. (Például az általunk is kipróbált MotoAir.)
A Tucano Urbano egy hazánkban kevésbé ismert olasz márka, amely alapvetően a városi motorosok, robogósok igényeinek megfelelő motoros ruházatot kínál vásárlóinak. Most ez a cég is előállt saját megoldásával a témában. A működési paraméterek hasonlóak a közvetlen vetélytársak felszereléseihez, az elsütődróttal aktivizált lufik 80 milliszekundum alatt felfújódnak. A képen látható elsütő-drót rögzítés arra enged következtetni, hogy a védőfelszerelés kialakításakor a városban gyakran előforduló legkritikusabb baleseti formára optimalizálták az eszközt: az a motoros elé kihajtó autók okozta „repüléses” baleseteknél védi a gerincet, a nyakat és a tarkót. Nagy előnye, hogy bármilyen meglévő téli vagy nyári kabát alatt hordható. A jövő márciusban boltokba kerülő protektor ára várhatóan 380 euró körül lesz, egy nyári kabáttal együtt pedig 490 eurós árat említenek olasz források.
Újabb szentségtörés: Ducati robogó
A robogók, kismotorok egyre nagyobb teret nyernek itt, Európában is. Nem csoda, hogy a BMW is komolyan fontolgatja egy maxirobogó gyártását, a pozitív fogadtatást kapott Concept C ennek a trendnek nem is az előszele, csak egy fejezet a történetben. A pleytkák szerint a Ducati is beáll a sorba.
Persze a Ducati kapcsán ez a pletyka nem először merül fel, jó másfél éve hallhattunk már egy vörös robogóról szóló felvetést. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a patinás olasz cég két olyan modellt is kiadott, amelyek a World Superbike bajnokságban megalapozott sportos imidzsnek ha nem is mondanak ellent, de mindenféleképpen más aspektusba helyezik az olaszokat. Az idők változnak, a Ducati kivonult a WSBK-ból, a Multistrada 1200 és a Diavel modellekkel pedig messze kommerszebb, a divatirányzotakat követő irányba terjeszkedő márka lett. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ebben a szegmensben már próbálkoztak ők, nem is egyszer. A Cruiser 175 egy 1952-ben kiadott, a Ghia által formatervezett masina volt. A kezdeti 12 lóerős teljesítményt az olasz szabályok miatt hamarosan visszafogták 7,5 lóerősre. A sok tekintetben forradalmi gép volt az első olasz robogó, amely automata váltóval rendelkezett, de az elektromos indító sem volt gyakori abban a korban. A Cruiserből 2000 darabot sem gyártottak, de volt egy még kevésbé sikeres utódmodell: a Spartan. Ő eredetileg 98 köbcentiméteres motorral került a piacra, majd a későbbiekben 125-ös erőforrást kapott. Kiadásakor azonban a Vespa és a Lambretta, egy azóta megszűnt robogómárka, már túlságosan uralták a piacot ahhoz, hogy a bolognaiak számottevő sikereket érhessenek el.
Hatvan év elteltével a prominens márka újra robogók gyártásába fog, ha hihetünk a pletykáknak. Persze senki ne számítson egy gazdaságos, olcsón üzemeltethető igáslóra, sokkal inkább egy dinamikusabb vonalat képviselő masinát vizionálhatunk, amely kategóriájában menetteljesítményével nem hazudtolja meg a márka sportos történelmét.
ElolvasomLegyél te a legmenőbb Harleys!
Amikor egy Harley Davidson nyergéből szemléled a világot, eleve nagyon menőnek érezheted magad. Amikor egy iPhone boldog tulajdonosává válsz, és elmélyülten böngészheted annak tartalmát a kávéház teraszán – akkor is. No de ha igazán menő akarsz lenni, kombináld a kettőt: építtesd be iPhone készülékedet a Harley fedélzetére!
A Hell’s Foundry nevű cég kínálatában ugyanis szerepel olyan tankborítás, amelyben dokkolóállomást alakítottak ki az okostelefon részére. Mindössze negyed órás művelet kicserélni a burkolati elemet a tankon, és az máris tudja fogadni a készüléket – nem csupán biztonságosan rögzítve, de töltve is azt. Az FLH és FLT modelleken a fedélzeti hangrendszerre kapcsolódik az iPhone, tehát a kormányról szabályozhatjuk a hangerőt. Így lehetséges menet közben zenét hallgatni (bár akinek nem a vékettes muzsikája a legszebb, az nem is igazi harley-s!), navigálni, vagy a végtelen hosszú 66-os úton tartani kapcsolatot a barátokkal a közösségi oldalakon keresztül.
Hogy miként illeszkedik a roppant hagyománytisztelő motorkerékpár stílusához a kommunikációs csúcstechnika ezen vívmánya, az számomra nem teljesen tiszta. Mint ahogy az sem, mi lesz, ha elered az eső…
Honda NRS – tisztul a kép
A fentieket ezúttal szó szerint is lehet érteni, hiszen a Honda új, NRS névvel futó projektjének beharangozásaként a releváns gyári oldalon látható kép valóban világosabb, több részletet láttat az első megjelenéshez képest. Csupán ez elég gyenge lépés lenne a kampányban, de talán a motor hangja már elfogadhatóbb tartalmat ad a hírnek. A kép alatt lévő „NEW ENGINE”, majd az alatta megjelenő „SOUND” feliratra kattintva meghallgatható az új negyedliteres sportmotor akusztikája.
Olasz pletykák szerint a masinát már tesztelik, az 2011-re elkészül és vélhetően szerepelni fog a jövő évi J-GP3 illetve GP-Mono japán bajnokságokban, így szerezve hasznos tapasztalatokat az „igazi” megmérettetések előtt. Kíváncsian várjuk a fejleményeket…
ElolvasomAz S1000RR a szélcsatornában
A napokban a BMW superbike csapatának versenyzői, Troy Corser és a Suzukitól átigazolt Leon Haslam a bajorok müncheni szélcsatornájába látogatott. Persze nem egy öncélú pofavizitre kell itt gondolni, a versenyzők az áramlástani laborban a testhelyzetüket próbálták optimalizálni, valamint új szélvédőkkel kísérleteztek. Természetesen a cél a légellenállás csökkentése, amelyet 240 kilométer/óráig terjedő sebesség szimulálásával próbáltak elérni. A most összegyűjtött tapasztalatokat már a november végi éles tesztelések során hasznosítani fogják Jerezben. A tesztelésbe mi kívülállók a kiadott jó minőségű sajtófotókon át pillanthatunk be.
Elolvasom


















