Tíz éve jelent meg az első Brutale, korának legszebb naked motorja, melynek formai elemi azóta más típusokon is feltűntek. Eljött az idő a megújulásra.

Eddig összesen 15400 darab Brutale fogyott világszerte, így nem csak egy újabb szép olasz kuriózum, hanem igencsak sikeres modell kategóriájában, mégis, 10 év hosszú idő. Megjelenésekor a legszebb motornak tartották, design elemei forradalmosították a naked piacot, jellegzetes lámpája a japán tucatmotorokon is megjelentek. Bár ma is gyönyörű, legújabb versenytársai mellett, mint a Ducati Streetfighter vagy a KTM Superduke már nem is tűnik olyan brutálisnak.

Érezték ezt a gyárban is, az átalakítás, vagy ahogy ők hívják, a csendes forradalom a motor 85%-át érintette, mégha ez elsőre csak keveseknek is lesz észrevehető. A gyönyörű forma tehát maradt, ez akár jónak is mondható, mégis kicsit többet vártunk. Talán a Ducati 999 lehetett a riasztó példa, hogy egy sikeres modellt nem is olyan egyszerű leváltani. Technikailag azonban nem fogták vissza magukat, a 990R és 1090RR, ahogy nevük is suggallja, nagyobbak és erősebbek elődeiknél. Javítottak a hűtésen, az üzemanyagellátó rendszeren, a sportmotorokhoz hasonló kapcsolóval választhatunk majd esős és száraz üzemmód között. Mindkét modellen alapfelszereltség a TC, azaz menetstabilizáló elektronika, a nagyobbik modellhez csúszókuplung is jár. A váz mindkét modellnél új, króm-molibdén csövek és alumínium öntvény ötvözete, az egykarú lengővilla a korábbinál 20mm-rel hosszabb.A kerekek könnyebbek és merevebbek, a 1090RR monoblokk féket kapott. Az ülés kialakításánál a komfort is szempont volt ezúttal. Mindez és sok más változás mellett a motor ára nem változik lényegesen, 15.500 a kicsi, 18.000 körül lesz a nagy. Európában euró, az USA-ban természetesen dollár, mondani sem kell, hogy nálunk az európai árak lesznek irányadóak.

Tavaly az Ack Attack hódította el a leggyorsabb motor címét, amit a BUB most a BUB Seven motorral visszahódított. Hagyományos értelemben kevésbé lehet ezeket a gépeket motornak nevezni, az egész konstrukció a minél nagyobb sebesség elérésére lett optimalizálva, de definíció szerint motornak számítnak: két kerekű, belsőégésű motorral hajtott gépjárművek. A BUB Seven is teljesen áramvonalazott karosszériával rendelkezik, amit egy 3 literes, 500 lóerős V4-es erőforrás hajt. A Chris Carr vezette masina a mért szakaszra 580,4 kilométer per órás sebességgel lépett be, a táv végén pedig 596 kilométeres tempóval haladt. Az ellenkező irányban teljesített szakasszal együtt az átlagolt sebesség 587,8 kilométer óránként, ami a hitelesítés után az új rekord lesz.

A Moto Guzzit csak a gyökereitől kívánja megfosztani a tulajdonos, de a Moto Morini most önként indult meg a történelem süllyesztője felé. Mivel szeptemberben már 65 alkalmazottjuk bérét sem tudták kifizetni, a cég csődeljárást indított maga ellen. A cég egyelőre nem zár be, bízik egy a lehetséges új befektetők jelentette rövidtávú megoldásban. Mindamellett a cég feldarabolásának lehetősége, egyes egységek, érdekeltségek értékesítése már napirenden van.

A cég egyelőre hivatalos közleményt nem adott ki a kialakult helyzetről, ami azért is érthetetlen, mert értékesítéseik „szárnyaltak”. A Morini a tavalyi év hasonló időszakában 260 motort értékesített, míg idén ez a szám 40-nel több, ami több mint 15 százalékos növekedést jelent, de sajnos ez sem volt elég a cég életben tartásához.

A Bajaj nem először szerepel oldalunkon sajátos reklámaival. Ezúttal Peruból jelentkeznek, új modelljük, az XCD 125 akár 300 kilométernél is nagyobb távot képes megtenni egy gallon benzinnel, ami mindenképpen elismerésre méltó. A kisfilm alatti szövegből az is kiderül, hogy mindezt sík terepen, csomagok nélkül és 35km/h-s sebességnél tudja, de lényeg a lényeg, nem egy benzinfaló szörnyeteg. Dél-Amerika jelenleg a távol-keleti motorgyárak új aranybányája, a motorizációban elmaradott, de fejlődő régió, ahol a nagy társadalmi és jövedelembeli különbségek miatt az autó még sok millió embernek csak álom marad. Egy 125-ös azonban, ahogy már sok példát láttunk rá, egy kisebb család teljes értékű mobilizációs eszköze lehet, az autóhoz képest töredék áron. Hasonló motorok Európában már igencsak nehezen eladhatóak, darabos működésük, elavult technikájuk miatt nem felelnek meg az itteni igényeknek, de ami hátrány itt, előny lett ott, ahol fontosabb az olcsó alkatrész és szerelhetőség, mint a finoman kapcsolható váltó, és a szofisztikált rugóstag helyett elég, ha jól elnyeli az úthibákat és strapabíró, mert az aszfaltozott utak egyelőre még ott sem mindenhol ismertek.

Az egyik ismeretterjesztő csatornán vetítenek egy a minket körülvevő tárgyak gyártását bemutató filmsorozat. Persze mérnöki igényességet ne várjunk egy ilyen kisfilmtől, nem is egy „Twist the throttle” színvonalú a dolog – sokkal inkább az általános iskolai technikai órát idéz a sorozat, de ettől függetlenül érdekes „rágógumi a szemnek”. A kisfilmben szereplő Vespa 300-as verziójáról hamarosan olvashattok az onroad.hu-n, addig is tekintsétek meg, hogyan készül!

A jelenlegi gazdasági helyzet arra készteti a japán motorgyártókat, hogy térjenek vissza gyökereikhez. Persze a „modern” világ fogyasztási szokásai megváltoztak, de az olcsó kismotorok gyártása és értékesítése még mindig jó üzlet a fejlődő országokban. Olcsó (kis)motort már nem lehet előállítani Japánban a drága munkaerő miatt, ezért a gyártást egyre többen helyezik át ázsiai országokba. A Kawasaki, a Honda thaiföldi érdekeltségekkel rendelkezik, de a Yamaha még messzebb megy. Egy 150 millió dolláros beruházással gyárat létesítenek a legnépesebb pakisztáni város, Karachi melletti ipari parkban. A tervek szerint 2012-re a gyártásnak el kell érnie az éves 22 ezres darabszámot. A távlati cél, hogy 2017-től az erőforrások összeszerelése is a helyben történjen. A Yamaha Pakisztán kedvező földrajzi helyzetét kívánja kihasználni, az üzem a cég afrikai, indiai és közép-ázsiai terjeszkedésének alapja volna a távlati elképzelések szerint.