Talmácsi viharos körülmények között került a Scot Hondához az idei szezon közepén, ahol hamar a csapat elsőszámú pilótája lett, csapattársát Takahashi Jukit még a nyáron kirúgta a csapat.
2009. október
hónap bejegyzései
2009. október
hónap bejegyzéseiVFR – a túramotor
A bemutató előtti „teaserek” után a reklám ideje érkezett el, mint annyi más termék életében. Az új Viffer esetében az egyik első lépés a kiegészítők bemutatása. Bár a Honda kampányában nagy hangsúlyt fektet az utcai sport kifejezésre, valójában az új VFR szegmense ugyanaz, mint ahova a jelenlegi 800-as modellt is sorolhatjuk. A nehezen megfogható „sporttúra” motorok körét bővíti a technológiai újításokkal és innovatív megoldásokkal megspékelt masina – ebben is tökéletesen illik a VFR családba.
A jól bevált, mondhatni szokásos kiegészítők sok újdonságot nem jelentenek, de ha valaki túrásra akarja venni a figurát, kellemes szolgálatot tesznek – az egyes elemek keresése, egyéb, specializálódott gyártótól történő beszerzése helyett az ember a motorral együtt is megveheti azokat. Igazi újdonságként a navigációs berendezés távirányítója lehet érdekes. Ha a technika szóba került, meg kell említsem, hogy a Honda a megbontott blokkról is publikált néhány képet azok számára, akiket a kiegészítők kevésbé érdekelnek.Az alábbi videó az egyik hivatalos promóciós film: új technika, gyönyörű tájak és irigylésre méltó életmód…
ElolvasomÍrj képaláírást ehhez a képhez!
Ahogy látjátok, a találóskérdés mellett ebben a dobozban egy másik szórakoztató rovatot is útjára indítottunk, a „A vicces képekhez, vicces képalá”-t.
Engedjétek szabadjára a bennetek rejlő motoros magazin szerkesztőt! Ti milyen képaláírással látnátok el ezt a képet?
Bár ebben az esetben ez igen nehéz, kérlek benneteket, hogy a genitáliák, illetve a párzás vulgáris elnevezéseit mellőzzétek… 
Ha majd nálunk is úgy lesz…
A 2010-es Yamaha motorkerékpár kínálatot már részben ismerjük, de a robogókról eddig nem esett szó. Az egyik legdinamikusabban fejlődő szegmensben minden nagyobb gyár aktív, a japánok közül a Yamaha a legszorgalmasabb. Modellválasztéka olaszosan gazdag, mindenki megtalálhatja a magának valót, legalábbis ha rendelkezik elegendő pénzzel, a minőséget nem adják olcsón. A modellválasztékuk csúcsán immár 10 éve a TMAX áll, az évfordulót egy különleges fényezésű modellel ünnepelhetjük. A TMAX WHITE MAX, nem nehéz kitalálni, alapvetően fehér színű lesz, az ülés kétszínű huzatot kap, a felnik polírozottak, középen bronz színűek, a fém alkatrészek feketére vagy ezüstre anodizáltak. Technikai szempontból minimális változtatás történt, a 43 lóerős blokk középtartománya kapott egy kis pluszt. A modell évek óta az egyik legsportosabb a piacon, kéthengeres blokkja, merev váza szinte kínálja magát az örömmotorozásra, nem véletlenül kedvence a legtöbb újságírónak. Az ABS-szes verzió szinte tökéletes, így talán érthető, hogy minimálisat változtattak rajta 2010-re.
BW 125 – móka mindenek felett
Nem lehet túlzó komolysággal vádolni a Yamaha duplalámpás BW mopedjeit, és igaz ez az új 125-os verzióra is. A lámpák ugyan egymás felett és nem egymás mellett vannak, a blokk sem egy visító kétütemű, hanem egy egyszerű, levegős négyütemű, szerény 9,1 lóerővel és 9,6 Nm nyomatékkal. A csekény teljesítmény csekély 121 kg-os feltankolt tömeggel párosul, ami ugyan másfélszere az 50-esének, de még így is jóval fürgébb lesz. A stílushoz kötelező a 12 collos keréken feszülő, minden terepre alkalmas abroncs, a nagyobb súly miatt hátul dupla a rugóstag, és a széles kormány a jobb irányíthatóság érdekében. A fehér és fekete színben kapható robogó ugyan nem terepmotor, de a magyar utakat jól tolerálja, akár két személlyel is. Magyarországi forgalmazásáról még nincs hírünk, de reméljük bekerül a 2010-es árlistába.
X-Max 125-250 luxus-sport kicsiben
A 2005-ben bemutatott motor jövőre alapjaiban változik, bár stílusát megtartja. Az új váznak köszönhetően nagyobb az ülés alatti tárolótér, és a lábtér is előnyére változott. A kétszemélyes utazást szem előtt tartva kényelmesebb lett a nyereg is és elvileg két sisak is elfér alatta. A hátsó rugóstag a változó terhelésnek megfelelően állítható. A 20 lóerős 250-es valóban alkalmas a kétszemélyes andalgásra hosszabb távon is, a kisebb, hazánkban eddig nem forgalmazott 125-ös inkább rövidebb és egyszemélyes utakra ideális, bár a 14 lóerő meglepően fürgén mozgatja a nagy kasztnit.
A sajtóanyag hosszasan részletezi a műszerfal luxusautókat idéző részleteit, maradjunk annyiban, hogy tényleg elegáns, de a nagyobb kategóriákban és egyes konkurens modelleknél már láttunk hasonlót. A kormánnyal nem forduló, részben analóg, részben digitális műszerfal mindenesetre remekül illik az új, elegánsabb és nagyobb idomzatához és a nagyobb plexihez, közösen egy magasabb szintre emelik a Yamaha középkategóriás robogóinak minőségi hatását.
ElolvasomMi a típusszáma ennek a motornak?
Nem mai modell, de nem is egy antik darab. Magyarországon kevés futott belőle.
ElolvasomÉjszaki suhanás
Egy modern túramotor a kényelmi és biztonsági berendezések garmadáját vonultatja fel. Markolatfűtés, ABS, kipörgésgátló, kulcs nélküli indítás, beépített guminyomás mérő, 12V-os rendszer – a szokásos extrák a gyártók folyamatos konkurencia-harca miatt egyre több ilyen motorban az alapfelszereltség részét képezik. Az amerikai Darren Haley egy olyan fejlesztésbe kezdett, amit sok gyártó egyelőre még nem is említett luxusjárművei kapcsán. Távoli motoros társunk a berendezést gyártó FLIR céggel együttműködve egy motoros „éjjellátó” berendezést készített, vagyis inkább alakított BMW R1150GS motorjához.
Ha nagyon kritikus akarok lenni, azt kell mondjam, ez még nem igazi előrelépés, hiszen némi gyártói segítséggel egy barkácsolásra hajlamos motoros bármikor utána csinálhatja, az igazi problémát ezzel még nem oldotta meg. Bár néhány autóban már bemutattak olyan berendezést, ami a szélvédőre, a vezető elé vetíti az infrakamera képét, motoron ez vagy egy hasonló megoldás jóval nehezebben valósítható meg. Haley állítása szerint a berendezést úgy használja, mint a tükröt: le-lepillantva elkerülhető egy autó fényszórójának vakítása, az út vonala jól követhető. Saját, prototípusnak tekinthető példányával már több mint 14000 kilométert motorozott. Becslése szerint a rendszer szériaérett, a tömeggyártott verzió 2000 dolláros összeg körül kerülhet forgalomba.
ElolvasomTámadnak a japánok
A Nipponia 2008-ban mutatkozott be az EICMA-n, három formabontó robogót láthatott a közönség az új gyártó standján. Úgy tűnik az innovatív technikai megoldásokkal készülő robogók fejlesztése a célba ért, az idei kiállításon a Nipponia üzleti tervét is ismertetni fogja, amelyben már most nagy hangsúlyt fektetnek a megbízhatóságra.
A motorok formatervét az a Sotiris Kovos készítette, aki a Toyota Yaris-ért is felelős. A három motor, Eizo, Vorrei, Arte, korszerű négyütemű meghajtással készül. A motorok hengerűrtartalma 200, 150 és 125 köbcentiméter. Míg a futurisztikus Eizo egy (16 hüvelykes) nagykerekű maxirobogó, mely alapvetően szokatlan formájával hívja fel a figyelmet magára, a másik kettő masina jóval konvencionálisabb, kevésbé szokatlan kialakítású igásló, a szokásos 13 hüvelykes kereken.
Bár a gazdasági válság idején egy új gyártó helyzete nem könnyű, de a Nipponia olyan termékeket kínál jövőbeli vásárlóinak, amire a legnagyobb szüksége van a világnak: takarékos, kis méretű közlekedési eszközöket.
A kétütem gyilkosai
Az Alpok déli lankáin elterülő tartomány gyönyörű élményeket kínál a túrázóknak: itt található Európa második legmagasabb hágója, a Stelvio, a Comói-tó partján áll a Moto Guzzi gyára, a tartomány fővárosában, Milánóban kerül megrendezésre a legnagyobb európai motorkiállítás, az EICMA. A tartomány vezetése most egy másfajta dicsőséget is bezsebelt a világ ezen szegletének.
Hosszú távon a kétütemű motorok, robogók végét jelentheti a még július végén hozott döntés, amely szerint ez a technológia a továbbiakban nem kívánatos a tartomány útjain. A rendelet értelmében a kétütemű masinák 2011. október 15-től nem közlekedhetnek az olasz csizma ezen részében, addig pedig csak jelentős korlátozással használhatók – hétköznap 7:30-tól 19:30-ig tilos a forgalomban részt venni a kis csettegőkkel. Bár Lombardia csak egyetlen olasz tartomány, de példájukat sokan követhetik – arról már ne is beszéljünk, mi lesz, ha ez a hír eljut Brüsszelbe is! Lehet, hogy „korai még temetni” a kétütemű technológiát, de az utóbbi évtized technikai fejlesztései mellett ez a rendelet is arra utal, hogy hamarosan ezek az egykor még a gyorsasági versenyeket is uraló gépek már csak múzeumokban lesznek láthatók.
Vyrus 987: A legdurvább
A Vyrus cég büszke tulajdonosa Ascanio Rodorigo, a nyolcvanas években Massimo Tamburinival dolgozott a Bimotánál. Ez a tény megmagyarázza a leginkább a Bimotákról ismerős első lengőkaros felfüggesztést, ám bőven van még ámulni való a kis olasz manufaktúra kínálatán. A legújabb modelljük a Ducati 1198 L-motorját használja, de van még ezen felül is meglepetés.
Az új Vyrus 987 C3 4V három változatban lesz elérhető. A 170 lóerős 163 kilós alapváltozat (!) az év vége felé lesz megvásárolható. A következő lépcső, az R változat, erősebb és egyben könnyebb is, 184 lovas és 158 kilogrammos. Már ezt sem nevezném versenyképtelennek, ám a kompresszoral felszerelt csúcsváltozat adatai hallatán az embernek leesik az álla: 211 lóerő és 154 kilogrammos saját tömeg. Ezzel egyértelműen a legpotensebb utcai motorkerékpár, maga mögé utasítva a közismert bálványokat, persze nem a legolcsóbb…
Ascanio Rodorigo már előre megnyugtatja a vásárlókat, nem ez az a motor, amin meg fognak halni: „Mindenki képes lesz megülni. A lényeg itt inkább a súly, nem a teljesítmény. Könnyen fordul, és a stabilitása egyre csak nő, ahogy keresed a határokat. Hihetetlen önbizalmat alakít ki a motorosban.”
Az új Vyrus traction-controll rendszert is kap, ami ismerve paramétereit egyáltalán nem tűnik feleslegesnek. A motor Bimotából ismerős első felfüggesztése eredendően igen nagy stabilitást ad, amelyet a Vyrusban tovább finomítanak.
Az MCN szerint az alapmodell 12, az R változat 14, a csúcsváltozat pedig 20 millió forintnak megfelelő euróért vásárolható meg.
Az alábbi videón Ascanio Rodorigo beszél a Vyrus filozófiájáról, kiemelve, hogy cégük a klasszikus kis manufaktúra és a valódi kézműves szakemberség letűnő erényeit igyekeznek megtartani.
Nem tudom, ritkán gerjedek a tízmilliós gépcsodákra, de ezt azért beengedném a garázsba.
Elolvasom















