„Mi az, süket vagy!?” Be kell ismernem, hogy ezt a kérdést már nem először hallottam amikor arra kértem a beszélgetőpartnerem, ismételje meg az előtte elhangzott mondatait. Pedig csak nem értettem, amit mondott, és szerintem semmi baj a hallásommal. Aztán megismerkedtem egy motoros sráccal aki nem mellesleg fül-orr-gégész és füldugót használt a motorozás ideje alatt. Elmondtam neki a véleményem, miszerint felelőtlenség így kizárni magunkat egy nagyon is lényeges információhalmazból, hogy például közúton ne, vagy csak későn halljam meg a közeledő mentőautót. Erre ő közölte velem, hogy létezik egy olyan füldugó, amely csak a szélzajt csökkenti, mást nem. Elintéztem a dolgot annyival, hogy ha ortopéd orvos lenne akkor biztosan olyan motort választana, amely a leginkább kíméli a gerincét, de később sem hagyott igazán nyugodni a dolog. Kíváncsi voltam, milyen lehet az az eszköz, amely csak a szélzajtól szabadít meg, minden mást hallunk vele.

Nem kevés kutatás után ráleltem egy direkt nekünk, motorosoknak készített valamire, amire pontosan illett a fenti leírás. A gyártó honlapján az áll, hogy az eszköz nem ereszti át a hallásra káros hangokat, mint például a szélzajt, de átengedi a motorom hangját és a közlekedés zajait. Miközben hajtott a kíváncsiság és gyorsan rendeltem egyet, egy táblázatra is figyelmes lettem.

Ebből az derült ki, hogy egy átlagos sisakban 140 kilométer per órás sebességnél 102dB zajterhelés ér bennünket, amely miatt már 3 (!!!) perc után is maradandó károsodást szenvedhetünk. Még a világ legcsendesebb sisakjában is 94dB a fenti érték és 15 perc után számolhatunk ugyanezzel. Persze ezt nem vesszük azonnal észre, mert a fülünk egy ideig – főleg fiatal korban – képes regenerálódni, először pedig amúgy is a hétköznapokban kevéssé használt frekvenciák tűnnek el. Évek kitartó motorozásának azonban nem marad el az eredménye. Erre először fülzúgás, fülcsengés hívhatja fel a figyelmet egy hosszabb túra után.

Megvan a megoldás?

Amint megjött a rendelt füldugó, kíváncsiságtól hajtva gyorsan kibontottam, hogy szemügyre vegyem és megfejtsem a titkot, de nagyon meglepődtem. Valami űrtechnikára számítottam, valami földönkívüli dologra és nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű valamit tartok majd a kezemben.

Egy praktikus tartón kívül két nagyon lágy, hőre lágyuló orvosi műanyagból készült dugó és kétszer két kis pöcök volt ugyanis a csomagban. Bár motorozásra akkor még teljességgel alkalmatlan volt az idő, nem tudtam várni és bent a jó meleg szobában már el is kezdtem a próbát. Miközben azon gondolkodtam, hogyan generálok majd szélzajt, egy hozzá adott kis kupak segítségével a fülembe nyomtam. Ekkor jött az újabb meglepődés. Tudniillik ha befogjuk vagy betömjük a fülünket, akkor a saját hangunkat olyan furcsán felerősödve halljuk, míg a külvilág zajait tompán, halkabban. Most saját magam valóban a várt módon hallottam, de a ha más szólt hozzám,semmi hangerő-csökkenést nem tapasztaltam, pedig az erősebb szűrőt tettem bele. Most már még inkább a végére akartam járni, hogy vajon az egyik legjobb találmányt, vagy a legnagyobb átverést helyeztem-e a fülembe?

Saját motorom ekkor még az igazak álmát aludta, de szerencsére van egy barátom, akinek valamelyik őse eszkimó lehetett, mert télen sem hajlandó buszra szállni. Fel is hívtam gyorsan, hogy muszáj vinnie egy kört! Mindegy merre, csak menjünk!

– Sajnos nem lehet. Nem jött meg a gumi, amit rendeltem. – Hangzott a válasz. Miközben újabb lehetőség után kutattam észrevettem, hogy az imént dugóval a fülemben telefonáltam.Ezek után már tényleg alig tudtam magam türtőztetni, hogy ne ugorjak azonnal nyeregbe. A saját motoromat amúgy is alkalmasabbnak gondoltam a tesztre, mivel semmilyen szélterelő burkolattal nem rendelkezik, így üléspozícióm nem befolyásolja a hallottakat és ezt szoktam meg, ennél lesz majd egyértelmű a különbség. Szerencsére nem sokkal ezután egészen jó idő köszöntött ránk, így élesben is megmutathatta az újdonság, hogy mire is képes.

Kétféle szűrés

Mint említettem, kétféle szűrő-betétet lehet belehelyezni. Hogy legyen összehasonlítási alapom, egy rövid bemelegítő kör után az erősebbel kezdtem. Az első, ami feltűnt, hogy állandóan figyelnem kellett az órát, mert mindig jóval gyorsabban akartam menni, mint a megszokott és megengedett. Visszaállva a szokott tempómra valóban lényegesen nagyobb csendben utaztam, de egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy szimulátoron ülnék, amin lejjebb csavarták a hangerőt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszokottá válhat a zaj is, azt meg végképp nem, hogy hiányozni is tud.

Egy megállás és gyors csere után következett a zöld, gyengébb szűrő. Szélzaj tekintetében ez valahol félúton helyezkedik el a semmi és a sárga betét között, viszont egyéb hangingerből többet enged át, mint vártam. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor a sisakba szerelt kihangosítómon keresztül megszólalt a telefonom. Majdnem bukás lett belőle, annyira megijedtem amikor elkezdett üvölteni a fülembe egy körforgalom közepén. Először azt hittem, elállítódott a tél folyamán de megállás után rájöttem, hogy nem. Az ugyanis a normális hangerőn szólt. Van tudniillik egy olyan funkciója, amely a zaj függvényében emeli a hangerőt. Így álló helyzetben sem túl hangos de még nagy sebességnél is hallható a partnerünk, vagy a navi hangja. Nos, ez a funkció most tökéletesen felesleges lett. Ha beállítottam országúti sebességnél a hangerőt, akkor megállva nem hallottam szinte semmit, ha álló helyzetben jó volt, akkor gyorsabb haladáskor üvöltött. Igazából ennek segítségével tudtam igazán lemérni, hogy milyen nagyszerű dolog van a fülemben. Enélkül hajlamos lennék kissé másként értékelni, annyira nem feltűnő a csendesebb környezet. Bár az állandó és észrevétlen sebességtúllépések is árulkodóak.

Természetesen azért – mint mindennek – hátrányai is vannak az eszköznek. Először is a – biztonsági övhöz hasonlóan – eggyel több macera: mielőtt fel venné az ember a sisakot, ezeket még külön be kell helyezni, amikor pedig megérkeztünk ki kell venni. Habár maradhatna is, hiszen még hosszabb idő alatt sem éreztem, hogy lenne ott valami, annyira kényelmes, és észrevehetetlen maradt. De az övnél ugyan bízhatunk abban, hogy talán nem is lesz rá szükség (ne bízzunk! – a szerk.), de itt már egy rövidebb túra alkalmával is átléphetjük azt a határt, amikor maradandó változást okozhat kedvenc hobbink a hallásunkban.

A másik az ára. Ez nagyjából annyi, mint amennyit 25 liter üzemanyagért adunk, vagy pont annyi, amennyibe a legolcsóbb analóg hallókészülék kerül TB-támogatással. A helyzet szerintem most úgy áll, hogy mindenképpen kell valamit tenni a fülembe, – ha nem szeretném a bevezetőben említett kérdést egyre többször hallani, – csak azt választhatom ki, hogy mikor, és mennyi ideig.

Úgy gondolom, célszerűbb inkább most és csak rövid ideig a sisak alatt, mint később mindig és jól láthatóan.

További információk, rendelés a forgalmazó honlapján keresztül!

Korábban sok olyan védelmi eszközről számoltunk be, amelyek egy nem kívánt motoros baleset bekövetkeztekor a vezető és utasa testi épségét hivatott megóvni. Ezek mindegyike azonban külföldről átvett hír vagy videó volt. Egészen más testközelből, sőt saját bőrünkön kipróbálni egy ilyen védelmi rendszert. Nekünk ez most megadatott, így örömmel osztjuk meg veletek tapasztalatainkat.

A közelmúltban az interneten bukkantam a MotoAir légzsákos dzsekikre. Mivel a termék éppen napjainkban kerül kereskedelmi forgalomba hazánkban, azonnal megkerestem a forgalmazót (a pécsi székhelyű Motorosruha Kft, vezetője Wermuthweisz János), aki nagy örömmel mutatta be a kabátokat. A Budapesti Motorfesztiválon pedig saját bőrömön is kipróbálhattam működés közben egy bőrdzsekit.

Nézzük, milyen is a működési elve ennek a remek újításnak! Motorunk vázára, kormányára – illetve bármilyen, számunkra kényelmes helyre – felszereljük a becsatolási pontot. Ez hasonló az autók biztonsági övének belső rögzítéséhez, azonban könnyebb és kisebb, ahogy az egy motornál értelemszerű. A felszerelés természetesen szerszám nélkül elvégezhető, így ha motort váltunk, könnyedén vihetjük magunkkal a légzsák biztonságát is.

Ezután felvesszük a dzsekit – legyen az bőr, cordura (ebből téli- vagy kimondottan nyári, hálós kivitel is elérhető), esetleg csupán egy stílusos bőrmellény -, és motorra pattanunk. A felpattanás után természetesen be kell csatolni magunkat – ezt a mozdulatot azonban autóban már úgyis megszoktuk, hamar adaptálhatjuk tehát kedvenc kétkerekűnkre is. Abban az esetben pedig, ha bekövetkezne a bukás, a rendszer azonnal működésbe lép. Hogyan is?

Amint a rögzítő kábelt komoly erő megrántja (annyi rugalmassága természetesen van, hogy leszálláskor merő feledékenységből ne aktiváljuk a rendszert!), a belső zsebben levő patront beüti egy csapszeg, és a légzsákrendszer azonnal felfújódik. Ez biztosan bekövetkezik, mire nekicsapódunk egy autónak, vagy átrepülve rajta földet érünk – amennyiben erőltetett kanyarban, mélyre döntött motorról a földre huppanunk, az első ütközés előtt szintén számíthatunk a feszes légzsákokra.

A lufik a legsérülékenyebb és legfontosabb testrészeinket védik: a gerincet, a nyakat (ezt egyetlen normál protektoros ruha sem!!!), valamint a bordákat és a kulcscsontokat. A védelem pedig valóban feszes: a videón a felfúvódott kabátban tényleg alig kaptam levegőt, és valamiért nagyon nagy biztonságban éreztem magam – még normál bőrruhában sem érez ilyet az ember soha. Ugyanakkor leeresztett légzsákokkal mindebből semmit nem érzünk: nagyon kényelmes viselet a kabát.

Ami a rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy amennyiben bekövetkezik egy bukás, a légzsákok leeresztése és a patron cseréje után (ez percek alatt elvégezhető az út mellett is!) azonnal folytathatjuk utunkat, miközben a MotoAir légzsákrendszerének védelmi képessége újfent 100 százalékos.

Aki pedig a fentiek hallatán felkapta a fejét, de azt mondja: „Á, biztosan megfizethetetlen árban van!” – nos az ő számukra jó hírrel tudunk szolgálni. A MotoAir ára ugyanis egyáltalán nem elkeserítően magas – a sok változat miatt nem részletezzük, ITT azonban megtaláljátok őket. Amennyiben egy ugyanilyen, légzsákrendszer nélküli kabáthoz viszonyítjuk – ez a reális -, a felár mindössze néhány tízezer forint. Ennyit pedig ez a fokú biztonság egészen biztosan nagyon-nagyon megér!

Amikor egy motoros családba csemete érkezik, ráadásul fiúgyermek, nagyjából valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb maga is nyeregbe pattan. Hiszen amint foglalkozni kezd a körülötte levő világgal, azt látja, hogy Apa motoros ruhát ölt, sisakot húz, és imádott motorján kigurul a kertből. Ez pedig olyan izgalmas! Majd maga is kitotyog a fészerbe, ahol a nagy sárga csoda áll, sőt Apa van olyan jó, hogy fel is ülteti a nyeregbe. Igaz, a kormányt nem éri el, de akkor is, olyan jó ott ülni. Képzeletben már ekkor éppen úgy motorozik, mint Apa.

Azután eljön az idő, és kap maga is szüleitől egy kis motort. Igaz, négy kereke van, csak lábbal lehet hajtani, mégis majd’ ugyanolyan, mint Apáé. Be is járja vele az egész kertet, rájön, hogy ez sokkal gyorsabb, kényelmesebb és főleg izgalmasabb helyváltoztatási forma, mint a gyaloglás. Anyát elkíséri a kisboltig, sőt a közeli mezőn a terepezés izgalmait is kipróbálhatja.

Szóval nagyon boldog saját kis járgányával. Csak egy dolog hiányzik, nevezetesen hogy ugyanolyan legyen, mint Apáé! Azután eljön a második szülinap, és megtörténik a CSODA: az udvaron ott áll egy új motor! A forma és a színek is hasonlítanak ahhoz a nagyhoz, ami a fészerben van. Ugyanúgy kiállnak oldalt a hengerek, ugyanolyan a futómű (apró eltéréseket leszámítva), szinte megegyezik a műszerfaluk, szóval ez már egy igazi motor! Sőt, mi több: ugyanaz a kék-fehér logó feszül az oldalán, amely oly sok motorost ejtett már rabul. Többek között Apát is…

Lehet lábbal hajtani, ráadásul kétféleképpen: úgy mint a régit, vagy akár pedállal is (igaz, az még kicsit messze van, de hamarosan eljön annak is az ideje). Minden részlete olyan, mint az igazié: tárcsafékek vannak rajta (bár a cipőtalp hatékonyabb lassításra képes), és ugyan még nem érti, miért jó ez, de telelever rendszerű a felfüggesztés is. Először körbejárja, megcsodálja minden részletét – ebben segít Apa is, sőt ő legalább úgy csodálja -, majd nyeregbe pattan. Sokkal nagyobb, mint a régi! Könnyebben is gurul, ráadásul sokkal halkabban, mert nem műanyag, hanem gumi borítja a kerekek futófelületét. Ennek még Anya is nagyon fog örülni, meg Nagyi is, hiszen a lakásban motorozva nem lesz olyan zajos, mint a régi bringa.

Nos, így indul el egy motoros karrierje! Reméljük, amikor majd sok-sok év múlva nagy motoron fog ülni, akkor is ugyanígy fog csillogni a szeme, és abban is reménykedjünk, hogy hű marad a márkához, amely első igazi gyermekmotorját készítette.

A teszthez köszönjük kedves olvasónk, Pázmány Péter – legfőképpen pedig tesztelőnk, ifjabb Pázmány Péter – segítségét.

Legutóbb az első néhány száz kilométer tapasztalatairól számolhattam be. Azóta viszont leketyegett egy teljes tavasz-nyári szezon (sajnos!), én pedig bőven több, mint tízezer kilométert motoroztam a Nolan által nyitottként is teljes értékűnek titulált fejvédőjében. Kipróbálhattam a legnagyobb melegben városban és országúton, robogón, túra- és sportmotoron egyaránt. Lássuk hát, mi tetszett nagyon és mi kevésbé!

Szerencsére a sok-sok kilométer nagy részét optimális, sőt annál is melegebb körülmények között tettem meg. Így bőségesen szereztem tapasztalatot a sisak szellőzésével kapcsolatban. Ezen a téren szinte csak jó benyomásokat szereztem. Amennyiben az első, „hagyományos” kis szellőzőt nyitjuk ki, a légbeömlők remek kialakításának köszönhetően azonnal jól érezhetően áramolni kezd a levegő fejtetőnk körül. Bár erősen hajlamos vagyok a verejtékezésre, már ezzel a szellőzési móddal is tökéletesen éreztem magam 28-30 fok alatti hőmérsékleten. Amikor pedig beköszönt az igazi kánikula – valóban sokat motoroztam 30-35 fokos hőségben is -, csak ki kell nyitnunk a fejtetőn levő két hatalmas füstszínű takarólemezt, és egy új világba csöppenünk! Valóban azt kell mondjam, innentől kezdve egy könnyű kötött sapka viseléséhez hasonló a Nolan, nem is emlékeztet bukósisakra. Sokszor megálltam beszélgetni a napon, és egyszerűen semmi késztetést nem éreztem arra nézve, hogy azonnal letépjem a fejemről a bukót – ahogy azt szoktam minden más sisaknál.

Mindössze két negatívumot tudok említeni a légcserével kapcsolatban. Az egyik nem is szellőzési hiba, csupán a tetőszellőzők zárási mechanikájával kapcsolatos: valami akad belül, és gyakran nagyon nehezen záródik. Néha viselés közben be sem tudom csukni – volt, hogy sikerült erősen beáznom, mert menet közben képtelen voltam becsukni a zárólemezeket. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy amikor zárva vannak a szellőzők, a vízszigetelésük még hosszú és nagy esőben is tökéletes. A jelenséget egyébként nyilván orvosolni fogjuk: a tél folyamán az Euromotornál megkukkantjuk, mi okozhatja a zárólemezek működési nehézségét.

A másik szellőzési gondot az okozza, ami már az első tesztben sem nyerte el a tetszésemet: a hatalmas plexi ugyanis csak legfelső- vagy legalsó állásban rögzíthető. Így, amennyiben lehajtjuk, hogy védjük szemeinket és arcunkat a bogaraktól, bizony elég csekély szellő éri az arcunkat. Erős napsütés mellett ez, valamint a nagy vizor mögött az üvegház-hatás okán felhevülő levegő sajnos némileg lerontja a remek szellőzést a fejtetőnkön. Természetesen erre is megtaláltam a megoldást: levettem a plexit, helyére feltettem a kis sildet (amelyről eleinte meg voltam győződve, hogy soha nem fogom használni), és napszemüveggel, illetve este sárga „éjjellátóval” kombinálva máris megszűnt a fent ecsetelt jelenség. Az állvédőt természetesen ekkor is bent hagytam, hiszen a sisak elsődleges pozitívuma a nyitott bukókét messze felülmúló arcvédelem, amelyet egy pillanatra sem szerettem volna nélkülözni.

Tökéletes kilátás, immáron páramentesen

Jó ideig komoly gondot okozott a párásodás. Alacsony tempónál már húsz fok körül is azonnal lecsapódott a lélegzet a hatalmas plexi belső oldalán. Ez már a nyári záporok alkalmával is könnyen valóságos vakrepüléssé tudta változtatni a városi motorozást. Azonban még a legmelegebb évszak folyamán megérkezett a várva-várt felmentő sereg, a PIN-LOCK! Amint értesített erről az importőr, az első utam a Lehel útra vezetett, ahol pillanatok alatt felkerült a belső plexidarab, amely a páralecsapódást hivatott megakadályozni. Egy kis fúrás-faragás még következett, ugyanis megpróbáltunk egy új hornyot marni a páragátló oldalába, hogy ne csak a gyári, hanem annál eggyel lejjebb eső pozícióban is rögzíteni tudjam – egyenes üléspozíciójú motoroknál így jobbnak gondoltam a kilátást. Azonban a mindennapi használat során kiderült, hogy tökéletesen csak a gyártó által elgondolt helyre illeszkedik a kis műanyag lap: ahova mi bekényszerítettük, ott nem teljes felületén illeszkedett, így hatása is azonnal megszűnt. Így visszakerült a gyári rögzítési pontra, és azóta is tökéletesen teszi a dolgát. 

A Nolan páramentesítője még az „ősi” kivitel, nincs rajta körben szilikon-csík, így légrés sem jön létre a két plexi között. Azonban a műanyagok eltérő anyag-összetétele következtében mégsem csapódik le a legkisebb pára sem a belső pin-lock felületére, hiába araszolunk hosszasan a városban. Eddig 11-12 fokos külső hőfok és eső mellett próbáltam, és a legteljesebb mértékben meg voltam vele elégedve. A nagy plexi védtelen területein vastag páralecsapódás jön létre, azonban a szemünk előtti, bőséges kilátást nyújtó területen tökéletesen tiszta marad az átláthatóság. Nagyobb sebességnél, amint a külső légáramlás megnő, azonnal megszűnik az alsó- és oldalsó területek párásodása is, így például túra közben a tanktáskában levő térkép nyomon követése ismét gyerekjátékká válik. A szilikonmentes megoldás nagy előnye még, hogy az esti forgalomban sokkal kevésbé torzítja a szembe jövő autók fényeit, mint légréssel rendelkező rokonai, amit én nagyon nagy előnyként élek meg.

[ pagebreak ]

Kényelem és szélvédelem

Egy sisaknál értelemszerűen elsődleges jelentőséggel bír, hogy mennyire kényelmes, illetve hosszabb úton milyen zajterhelésnek teszi ki hallószerveinket. Kényelmi szempontból az első próbától kezdve szinte maradéktalanul elégedett voltam a Nolan N43 Air-rel. Eleinte a beépített fülhallgatók közül a jobbos kissé nyomta a fülemet, azonban az Euromotornál megigazították a hangszórót, és a nyomás azonmód meg is szűnt. Innentől kezdve reggeltől estig teljes kényelemben érzem magam.

Az első beszámoló idején még minden alkalommal kivettem az állvédőt, és csak a sisak felvétele után rögzítettem azt a helyére. Rövidesen azonban győzött a lustaságom, és meggyőztem magam: hiszen a zárt bukót is gond nélkül tudjuk fel- és levenni! Onnantól kezdve csak a napokban végrehajtott fotózás során vettem ki az arcunk védelméért felelős fekete kiegészítőt. Valóban minden nehézség nélkül húzom fel a Nolant teljesen összeszerelt állapotban is. Számomra éppen olyan, mint egy zárt sisak, éppen csak jobban szellőzik és sokkal jobban látok ki belőle.

No és a szélvédelem! Ezen a téren sem pozitív, sem negatív értelemben nem emelkedik ki az általam eddig megismert bukók sorából az olasz fejvédő. Próbáltam teljesen meztelen motoron is, egészen 200-as tempóig – természetesen itt volt a legkisebb a zajszintje. Mintegy 180-ig semmilyen turbulencia nem zavarta meg a száguldást, onnan kezdett el az állvédő alatt betolakodni a szél. Persze kuporoghattam volna jobban is a motoron, akkor nyilván tovább feszegethettem volna a határokat, én azonban bőségesen elégedett voltam a tapasztaltakkal. A nagyobb plexivel szerelt túramotorokon, amennyiben a motor szélterelőjének formázása nem volt tökéletes, a turbulenciák okozta szélzajjal sajnos a Nolan sem tudott mit kezdeni. Azonban ha visszagondolok a Schubert C3 tesztemre, még jól emlékszem, hogy egy elrontott szélvédő bizony a világ legcsendesebb sisakját is elviselhetetlenül zajossá tudja tenni…

Nehéz fiú!

Amikor először pillantottam meg az N43-ast, azonnal szimpatikussá vált a hátulján található felirat: 1220 gramm. Ilyen könnyű bukóm soha nem volt – gondoltam. Igaz, voltak alatta feliratok, hogy mennyi még az állvédő, a gigantikus plexi, valamint egyéb kiegészítők tömegei. Az N-Com rendszer és a bluetooth-technológia súlya pedig fel sincs sehol tüntetve. Több barátom is „De hiszen ez nehéz!” mondattal nyugtázta, amikor elsőként kézbe vette fejvédőmet. Így aztán éltem a lehetőséggel, amikor a közelmúltban egy irodában postai levélmérleggel találkoztam: gyorsan „lemázsáltam” Nolanomat. Az eredmény még engem is meglepett: pontosan fél kilóval mutatott többet a digitális kijelző, mint a felirat a sisak hátulján. Az nyilván csupán a héj, a bélés és a beépített napszemüveg tömegét jelenti.

Mindezzel együtt soha, egyetlen pillanatra sem okozott gondot a sisak tömege. Volt már ennél nehezebb bukóm is, viselés közben az sem zavart. A Nolannal a fejelemen is gond nélkül tudok egész nap a városban futkosni, vagy éppen hosszabb túrákat tenni. Szokás kérdése…

[ pagebreak ]

Telefonálni jó!

A hatalmas, remek kilátást garantáló plexi az arc védelmével kombinálva, valamint a remek szellőzés a Nolan bukósisakjai közül az N43 Air privilégiuma, az N-Com kommunikációs rendszer azonban mindegyikükhöz elérhető. Ez pedig egy újabb terület, ahol a legteljesebb mértékben meg vagyok elégedve az olasz fejfedővel.

Sajnos csak ezzel az egy N-Com-os sisakkal rendelkezem, így az utassal való csacsogás terén nem tudtam tapasztalatokra szert tenni. Egyszer még ki fogom próbálni, a bluetoothos rádiós rendszerrel egyetemben – akkor a teljes motoros kommunikációs csomag vezeték nélkül megoldhatóvá válna. Addig is napi szinten tesztelem a telefonálás, és hosszabb utakon – városban nem – a zenehallgatási funkcióit.

Tapasztalataim lenyűgözőek. A sisak a bekapcsolást követően azonnal összekapcsolódik a párosított telefonommal, a hívásokat a telefon menüjének beállítása után értelemszerűen egy csöngés után fel is veszi. A hangminőség így, hosszas tesztelés után is tökéletesnek bizonyult. A hívó fél a legritkább esetben jön rá magától, hogy éppen motorozás közben ért el. Természetesen sem városi-, sem országúti forgalomban nem a balesetmegelőzés iskolapéldája a bukósisakból telefonálás, hiszen elvonja a figyelmünket és nyújtja a reakcióidőnket. Azonban míg régen a megállás után gyakran számos visszahívással múlattam az időmet, most mindezt lebonyolítom menet közben. Természetesen ekkor lassabban, és nagyobb odafigyeléssel kell közlekedni, de összességében – tapasztalataim alapján – nagyon megéri.

A zenehallgatás hosszabb távon is valóban hifi minőségben fut: a telefon MP3-lejátszójáról érkező zene folyamatosan kristálytiszta, sztereó hangzásban szól a sisakban. Az akksi jobban bírja, mint a telefonom, hiszen a sisak eddig soha nem merült le nap közben, míg a Nokiát bizony tölteni kell menet közben, ha egész nap szól róla a zene. Töltéskijelző nincs a Nolanon, így nem tudom, mikorra adná fel az áramforrás. Amikor városban használom, és csak telefonálok róla, rendszeresen három napot is kibír – az akkumulátor merülését beszélgetés közben halk pittyegéssel jelzi. Otthon aztán a sisak nyakpárnája alá rejtett, és menet közben észrevehetetlen töltőkábelre dugva a fali trafó csatlakozóját, az éjjeli pihenés alatt regenerálható az áramforrás. Hosszabb útra indulóknak pedig elérhető szivargyújtós töltési lehetőség is.

Az idő vasfoga…

Bő fél év és bő tízezer kilométer. Természetesen ennyi idő alatt nem szabad elhasználódni egy sisaknak, azonban a konstrukciós hibák, gyenge pontok már kiderülnek. Az N43 Air ezen a téren sem muzsikál átlag alatt: az egyetlen hely, ahol a használat látszik, az állvédő. A plexi kinyitásakor ujjam hozzáér a tömítéshez, így az a közelmúltban középen elkezdett felszakadni. No meg a már említett tetőszellőző-záródás, ez azonban nem az idővel, hanem a konstrukcióval állhat összefüggésben.

Mindent egybevetve azonban egy alapos tisztítást követően – amely eltüntette a bogarakat a héjról – teljesen újszerű a bukó megjelenése, ahogy azt a mellékelt képek egytől egyig mutatják. Vigyáztam rá, egyszer sem ejtettem le, valamint minden esetben nagy odafigyeléssel takarítottam a plexit, így sehol, de tényleg sehol nem jelent meg egyetlen karc sem rajta. Egy alapos béléstisztítást követően véleményem szerint szinte újként lehetne továbbadni – azonban ez eszemben sincs!

A teszt írásakor a reggeli 10-12 fokokban már kezdett fázni az arcom, így be is szereztem egy jó nyakmelegítős maszkot. A nagyobbik tetőszellőző immáron csukva van, jöhet az ősz és a tél! A következő cikkemben minden bizonnyal nem a szellőzésé lesz a főszerep. Akkor azonban beszámolok a további tapasztalatokról: milyen a plexi és maga a sisak igazi hidegben, mennyire fúj alá a jeges szél, valamint a kékfogas rendszer akkumulátorának élettartamára is lassan fény derül. Összegezve tehát eddig bevált a Nolan 2009-es újdonsága, azonban nyúzzuk tovább!