Boldog 40. születésnapot kívánunk, Doktor Valentino Rossi!

Negyven évesen a pályaversenyzés királykategóriájának, a MotoGP mezőnyének az élvonalában menni egészen ritka dolog. Karrierje elején lehet, hogy Valentino Rossi sem gondolta volna, hogy a 2019-es szezont is a pályákon tölti. Az említett, kilenc világbajnoki címet hozó karrier pedig nagyon régen kezdődött! A negyven évből ugyanis huszonkettőt (!!!) a világbajnokság futamain töltött el. Hogy az aszfaltcsíkok világában éli életét az korán eldőlt, hiszen édesapja, Graziano is motorversenyző volt.

Páratlan karrier

Karrierje gokartban kezdődött, ahol már 11 évesen regionális bajnok lett. Ez azonban túl drágának bizonyult a család számára, így 1993-ban egy Cagiva Mito nyergében elindult motoros pályafutása. Egy évre rá már az olasz bajnokságban húzta a gázt, a következő esztendőben pedig megszerezte a bajnoki címet is. Így Vale 1996-ban rajthoz állt a gyorsasági VB 125 köbcentis kategóriájában. Magassága már akkor kiemelte a mezőnyből: sokan viccelődtek rajta, hogy az Aprilia RS 125 nyergében az egyenesekben összekuporodva feneke nem érte el az ülést. Induló évében már tudott futamot nyerni, majd a következőben elkezdte gyűjteni a rekordokat: 11 győzelemmel és 321 ponttal világbajnok lett.

Azonnal tovább is lépett a 250-esek közé, ahol megint egy év szünet után szerzett VB címet 1999-ben. Az akkor még 500-as kétütemű gépeket felvonultató királykategóriában is folytatta a megszokott “sormintát”: első évében, 2000-ben második lett, majd 2001-ben megszerezte a világbajnoki címet. Ezzel ő lett az utolsó kétütemű királykategóriás világbajnok – de az igazi egyeduralom csak ez után következett. 2005-ig csak arról szólt a MotoGP, hogy Valentino Rossi éppen milyen rekordokat döntött meg – mert átírt nagyjából mindent. Közben belefért neki az is, hogy 2004-ben átszerződött a legjobbnak tartott Hondától a sereghajtó szerepkörben szenvedő Yamahához, és azonnal az élre röpítette azt is.

Két sanyarúbb év után 2008 és 2009 ismét róla szólt – és akkor el is érte a kilenc VB elsőséget, amelyről bizony nem tudott tovább lépni. Persze majdnem végig a közelében volt és rengeteg futamgyőzelmet szerezve az év végi dobogós helyei is általában megvoltak – őt azonban továbbra is a győzni akarás éltette. Még élete legnehezebb – és legeredménytelenebb – időszakában is, amely a Ducatihoz köthető.

Az extravagancia nagykövete

Becenevei sem véletlenek: a ruhájára is felírt The Doctor (vagy ahogy Olaszországban hívják: Il Dottore) is arról árulkodik, hogy mindig is valamilyen módon kiemelkedett a mezőnyből. Amikor éppen nem volt jó szériában, mert gyengébb motoron ült, akkor is ömlött rá a figyelem. Ezt eredményei mellett egész személyisége is okozza. Amely megnyilvánul rendkívül sok láthatósági sárgát tartalmazó bőrruháiban, divathajhász és humoros sisakjaiban, versenyek utáni előre megtervezett ünnepléseiben – és minden egyes nyilatkozatában.

A pszichikai hadviselés nagymestere volt – sokszor már a verseny előtti interjúkon “megtörte” ellenfeleit. Amit aztán a pályán folytatott – gyakran a fizikai kontaktusoktól sem tartva, sőt erősen feszegetve a sportszerűség határát. Erről az oldaláról sokat tudna mesélni Max Biaggi, Sete Gibernau, Casey Stoner – és sokan mások. De sok egyéb érdekesség mellett a versenymotorjával ápolt bensőséges kapcsolata is különlegessé teszi őt.

Egy páratlanul sikeres pályafutás fűződik tehát Valentino Rossi nevéhez. Aki 40 évesen még mindig éhes a győzelemre – és reméljük, ez az éhség megmarad egy 10. világbajnoki cím megszerzéséig. Hogy erre mennyi esélye van a közben felnőtt teljesen új generáció és gyökeresen megváltozott versenyzési mód mellett, arra csak az idő ad választ. Ahogy arra is, meddig tarthat a Doctor egyedülálló karrierje. Reméljük, sokáig – az őt vélhetően elég jól ismerő édesapja szerint 46 éves koráig ott lesz a MotoGP mezőnyében. A mai napon csak egy dolog biztos:

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, VALE!