Az Aprilia Dorsoduro 900 jövőre igencsak beújít!

Nagyjáb tíz éve robbant be a köztudatba a Dorsoduro és elég sokáig kiemelkedő szerepe volt az Aprilia gépparkjában. Mozgékony karakterével és erős V2-es motorjával hamar sokak kedvence lett, a legmerészebb supermoto riderek is elismerően bólogattak rá. Jövőre pedig teljesen megújul a 900-as csataló, elektronikától a futóműig szinte minden cserélődik, beleértve a blokkot is. Legyen szó munkába járásról, hétvégi veretésről vagy pályanapról, a Dorsoduro mindenhol megállja a helyét. De vegyük végig, hogy mi minden lesz új benne.

Kiállása az van

Ez nem facelift

Kezdjük a lényeggel, a blokkal: jövőre egy zsír új 891 köbcentis, gyorsan pörgő V2-es erőmű adja majd az élményt, amihez egy relatív rövid kiosztású váltó párosul. Mivel újak az injektorok is, a gázadás is egy jóval finomabb művelet lett. A dugattyúk súrlódás csökkentő bevonatot kaptak és a súlyukból is sikerült faragni. A kenést félig száraz karteres megoldás biztosítja, de trükköztek még mással is, így kerültek be az ék alakú reed szelepek az Apriliába. A forgattyús tengelyt újra egyensúlyozták és a löketet is 67.4 milliméterre növelték. A motorvezérlőt a Marelli szállítja, ugyanez az egység található az RSV4-ben és a Tuonoban is. Ha már elektronika: az ABS a Continentaltól jön, a  kipörgésgátló pedig három szinten állítható. A Sport és a Túra verzió ugyanúgy a maximális 95 lovat engedik használni, annyi különbséggel, hogy a Touring mód némileg tompítja a gázreakciót. Eső módban már csak 70 lovat ad az elektronika és még tovább butítja a gázreakciót. Szerintem némi hidegvérrel Sport módban az esetek nagy részében vígan együtt lehet élni a Dorsoduroval.

Dönteni se nehéz

A többi is rendben van

A tengelytáv kis híján 150 centi lett, 26°-os villaszöggel. Ennek ellenére – hála a magas súly-középpontnak – könnyedén dobálható kanyarról kanyarra, de lassú tempónál is elég egy kis input, és máris irányt váltottunk. A futóműben egyetlen hiányosságot lehet felfedezni az állíthatóság terén. A 41 milliméteres KYB fordított teleszkóp és a Sachs hátsó rugóstag előfeszítése és húzófokozati csillapítása is tekerhető, viszont a nyomófokozatot egyiknél sem tudjuk állítgatni. Ami már jól bevált, azt felesleges lenne piszkálni, így a térhálós váz többnyire változatlan maradt. A 17 colos kerekeken a jól bevált Dunlop Sportmax Qualifier gumik feszítenek, utcai használat mellett nem nagyon lehet elérni a tudáshatárukat. Elöl 4 dugattyús Aprilia feliratú fékek és 320 millis tárcsák garantálják a megállást, de a hátuljáról sem érkezhet panasz.  

Az olaszoknál a dizájnra sosincs panasz

Mi van még?

A tank 12 liternyi naftát tud tárolni ha csurig töltjük, ez a megadott 6.4 literes átlagfogyasztással párosítva átlagosnak mondható hatótávot biztosít. Az Aprilia összsúlya 211 kiló, szóval lehetőség szerint ne sokat tologassuk. Pár éve még csak pislogtunk rajta, mára viszont kezd megszokottá válni a motorokon is a színes TFT kijelző, amin minden fontos infó egyből leolvasható, de valószínűleg enged némi személyre szabhatóságot is. Magasabb motorosok előnyt élveznek, az ülés ugyanis 87 centi magasan van. Az alacsonyabbak kénytelenek lesznek fél lábbal, döntött motorral állni a pirosnál.

Pár éve extra volt, ma már alap

Összességében elmondható, hogy megint csak sikerült egy gusztusos motort összedobniuk az olaszoknak. Nektek melyik Dorsoduro jön be jobban, az előd vagy az utód?