Hogy kerülhetsz nagy bajba az ujjatlan kesztyű miatt?

Kedves Onroad! Rendszeres olvasója vagyok az oldalnak, a tanulságos történeteknek, illetve a jó beszámolóknak. Kvázi én is nagyon sokat csavargok, túrázok motorral. Ez a történet amit megosztok veletek szorosan köthető a motorozás árnyoldalához, nem utolsó sorban életszerű, tanulságos esetről tesz tanúbizonyságot. Egy szép nyári reggelen indultunk útnak egy jó barátommal a festői Erdélybe, annak is egy közelebbi pontját választottuk úti célul, ami nagyjából száz kilométerre található tőlünk: a csodálatos Magosa volt a kitűzött cél. Így még a barangolás ellenére a nap végére haza is érkeztünk. Nagyon jó volt az idő, szikrázó napsütés, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a visszaúton egy olyan dolog történik velünk, amit az életben nem feledek el! A tükröt gyakran kémlelem –  ez azon a napon sem volt másként.

A túra felhőtlen nyári kalandnak indult

Amikor Szirénvárajára érkeztünk, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy itt valami nem stimmelt a barátom motorozási szokásában. Jól ismerjük egymást, gyerekként együtt nőttünk fel és jó ideje együtt motorozunk – idestova ötödik éve. A tapasztalt motoros múlt ellenére barátom többször áttért a menetirány szerinti bal oldalra, hosszan a szembe sávban ment aztán visszatért – ilyet még közös gurulásainkon sosem tapasztaltam, szokatlanak tűnő manőverek voltak ezek. Ijedelemre adtak okot, ezért lassítottam. Egy enyhe kanyarhoz érkezvén szinte már megálltam, miközben mellém gurult úgy, mintha bójákat kerülgetne. Csak annyit tudott mondani, hogy álljak meg, mert rosszul van!!! Az ütő megállt bennem, ne tudjátok meg mit éreztem abban a pillanatban! Egy jobbra ívelő kis utcába befordultam, letámasztottam a motorom, ő akkor már önkívületi állapotban próbált utánam fordulni, szinte nem is volt tudatánál, mint aki tök részeg úgy jött utánam! Nagy gázt adott és a padkára felszaladva a motor egy fának támaszkodva állt meg, ő pedig szó szerint leesett róla.

Ezen a sarkon történt majdnem tragédia Szirénváralján

A segítségére sietvén gyorsan odaérve kérdeztem tőle, hogy mi a baj? Közben levettem róla a sisakot a szemébe néztem, ami teljesen vérben forgott és nem volt tiszta… Mi a baj? Nem válaszolt, láthatóan már nem volt magánál. Aztán a szemtanúk, akik végignézték az esetet oda siettek és kérdezték tőlem: Részeg? Motorra sosem ülnénk ittasan – mondtam -, csak mellém gurult és kért hogy álljak meg mert rosszul van. Megkértem az ott árcsorgókat, hogy azonnal hozzanak vizet, amit egy kis sarki kocsmából egy idősebb bácsi meg is tett – nagyon segítőkészek és rendesek voltak a helyiek. Próbáltam locsolni, újra és újra kérdeztem: mi van, mi a baj? Láthatóan jobban lett, aztán megszólalt, hogy megcsípte valami menet közben. Hol? És miután a kesztyű lekerült mutatta a csípés helyét, amit egy tapasztalt járókelő sárral bekent és masszírozta körkörös mozdulattal. Mondták ott a helybéliek, hogy vannak mérges rovarok és pókok, amik bizony ilyen rosszullétet okozhatnak.

Hiába gyártották motorozáshoz, az ujjatlan kesztyű a mérges rovar ellen nem védett meg

Egy ujjatlan kesztyű volt rajta, menet közben alákerült valami, ami a mutató- és a gyűrűs ujja közé csípett. Nem tudta megmondani mi volt, mert nem látta, csak a csípést érezte. A helyi orvost akarták hívni a már körben álló járókelők, de a barátom ellenkezett, hogy már jobban van, nem kell neki orvos. Azért írtam le ezt a történetet, hogy ujjatlan kesztyűt soha ne viseljetek! Amennyiben pedig valakit megcsíp valami, az azonnal álljon le – a barátom utólagos elmondása szerint egy hirtelen meleghullámot érzett és a csípés pillanatok alatt látásvesztést eredményezett: arra sem emlékezett, hogy utánam jött azon a szakaszon. Hozzáteszem, semmire nem allergiás és teljesen egészséges, jó fizikumú motoros. Tanulságos és egyben szerencsés a történet, hiszen ő megúszta ennyivel – de a kaland akár tragikusan is végződhetett volna.