Lássanak csodát kicsik és nagyok, a becsületes ember én magam vagyok!

(A cikk szövegében találtok hivatkozásokat, amelyekre kattintva a képek a Panoramio oldalra feltöltve pontos GPS koordinátákkal együtt láthatók – így a túra útvonalát és helyszíneit is nyomon tudjátok követni.)

A címből mindenki kitalálhatta azonnal miről is lesz szó, vagyis hol voltunk. Anno 2007 elején meglátogattuk az Üvegtigrist, ami mára (nem) csak a motorosok zarándokhelyévé vált. Most egy másik történelmi jelentőségű hely meg- és felkeresése volt a cél. Szóval Africa Twin Klub túra, abból is a lájtosh-terepesh verzió, nomád stílusban. Gyülekező a lakihegyi rádió toronynál hajnali 11-kor, hogy a messzebbről érkezőknek se kelljen feláldozni a szombat reggeli lustálkodást. Ketten jöttek a Tenere klubból is, de a saját tagjaink is szép számban jelentek meg. Felizgatási céllal megpendítettem, hogy ma egy igazi töööörténelmi jelentőségű helyet keresünk meg!!!

A lakihegyi adótorony közelről nagyon impozáns élményt nyújt

Miután a toronyban már mindenki kigyönyörködte magát, Halásztelek felé indulunk. A faluban jobbra, le egészen a gát tövéig, ahol viszont balos irányra állunk, vagyis a töltés tövében melegítjük be magunkat a terepezésre. A reptér irányjeladójának romjainál még tovább kell menni, majd a tanyák után lehet lemenni a partra, feljebb a vízművek örzött, elkerített területe van, na oda nem szabad! A parti erdősávban lehet motorozni, a horgászok is itt repesztenek Simsonjaikon, így nekünk sem lehet probléma. De persze aki keresi a bajt, az meg is találhatja: vannak itt puha homokos és sóderes részek, meg persze sárosak is. Most minden száraz, csak a Duna vize nedves egy picikét…

A Duna mellett az árvizek után több helyen maradnak meg vizek

Megnézzük megvan-e az esti táborhely helyszíne, nem szeretnénk ha nem lenne ott, mi meg igen. A vastag homokréteget az árvíz terítette, itt lehet próbálgatni, ha már az Africa Twinnek van némi köze a sivatagi versenyhez. Innen persze megyünk tovább dél felé, kerülgetve a főágtól elzárt tavacskákat-mellékágakat. Azaz pontosabban ezek az egykori mederszűkítő sarkantyúk (kőhányások) mögött eliszaposodott régi meder. Van amelyikben horgászklub működik, van amiben az árviz után ott rekedt halat remélnek, de így kisvíznél inkább bűzölgő iszaptemetők. Viszont ezen gödrök között remekül lehet terepezni, ez lenne a Jedi-képző, ha picit is nedves lenne a talaj, de így szárazon inkább a Tatouine-ra hajaz, szinte unalmas. Persze ezek a vizesgödrök mélyek, sárból és vízből is, így csak kerülgetni lehet őket. Ahogy kavargunk az ártéri bokrok között egy romos épületre bukkanunk, ami már a teljes összedőlés állapotában van, ez valamikor a Tököli Szovjet Reptér üzemanyag kikötője volt, itt szivattyúzták ki az uszályokból és csövön áramlott be a reptérre.

Itt tűnik el a kőolaj-vezeték a folyóban

A közvetlen vízpartról ezután felkanyarodunk, hogy az erdősáv túlsó oldalán lévő földúton folytassuk. Folytassák. Merthogy miután útbaigazítottuk a csapat egy részét, akik teljesen utcai gumikkal jöttek, azzal, hogy a kompnál találkozunk, majd ott lesz komp lett a csapat, mi meg nem teljesen komp lettek a fák közötti ösvényen folytattuk. Na itt végre találtunk némi sarat, ami fontos egy terepes túránál, mert különben otthon még azt hiszik, hogy nem is terepezni voltunk. A kompnál komplett panoráma fogad minket, a már komplett csapat gyönyörködhet Batta-Öregfaluban és a kéményekben. A komponálást most kihagyjuk, senki nem hozott kottát és nem is akarunk átmenni a vízen. Ismét bevesszük magunkat a partmenti erdősávba, kellemes, kanyargós út vezet benne, ami az árvíz miatt hordalékos és szemetes. Ez amúgy valamikor az Urbanicza-sziget volt, csak ugye mederszűkítési céllal lezárták a felső végét, így hamar eliszapolódott. Akit ez részletesebben érdekel olvasson utána a Dunaiszigetek blogon Dani írt már erről. Egyszer csak, mintegy hirtelen egy nagy tisztásra érünk, ahol népek sátraznak, vadkempingeznek, néhányan motorcsónakokat erőltetnek a vízbe, vagy épp onnan ki. Talán a válság hatása, vagy az egyre tisztább folyóé, hogy az emberek felfedezik ezeket a helyeket és hétvégeken itt nyaralnak. Sajnos nem mindegyikük olyan kultúrált, hogy a szemetét ne hagyja itt, egyéb”nyomokról” ne is beszéljünk…

Csapatfotó Lórévnél

Itt kikanyarodunk a szigetről, mert bár a sétaút vezetne tovább, zsákutca, a déli végénél a vízmű telepén nem lehet átmenni! Tehát ismét a fák másik oldalán nyargalunk. Megnéztük azt a helyet ahol az olajvezetékek bebújnak a Dunába, szemben a finomító és az olajkikötő. A szántóföldeket tiszteletben tartva elhagyjuk a partközeli részt, de az irány stabilan déli. Villanytávvezeték megy át a víz felett, oszlopa mint valami vidéki Eiffel-torony, na mi ez alatt bújunk át, majd balra, így ismét egy vízközeli ösvényen haladunk tovább. Szemben a magas parton az Eötvös család kápolnája áll. Áll, de már nem sokáig, szorgos kezek hordják szét!

Az Eötvös Család egykori kápolnája – sajnos egyre fogy

Ez az út elvezet minket egészen az Ercsii kompig. A komplett csapatot. Ami sokak szerint nemkomplett, hogy itt motorozik… Na, itt se komponálunk. Hááát nem egy muzsikusbanda… Aszfaltút. Pfújj. Amikor az kikanyarodik mi jól egyenesen csapatunk tovább a parton, de sajnos nem lehet csak úgy végigmenni, így kóválygunk, mint gólyafüst a levegőben. Addig megyünk, amíg oda nem érünk! Ezzel azt hiszem jól megfogalmaztam érkezésünket Lórév faluhoz. Persze a komphoz. Igen, a komplett csapat. Ok, megkegyelmezek, nincs több ilyen hajó a környéken. A lórévi kápolna az út mellett árválkodik, bemenni nem tudunk, de szép és érdekes. A nagy árvíz idején teljesen körbevette a víz, épp’ csak nem öntötte el. Rövid szusszanás és fotózkodás után továbbindulunk, persze még mindíg kussolok a tényleges célról. A gát tövében haladunk, a keresztező utaknál felmegyünk megnézni merre is járunk. A sziget déli végén a gát U-alakban visszakanyarodik, tulajdonképpen a Ráckevei-ágat és a partjára települt nyaralókat védi. Balra Makád falu, ennek déli végén lehet feljutni a gátra, ahol az aszfaltozott, ez vezet a Déli-zsiliphez. Na ez jól zárva van, magasítják-erősítik.

A második oldalon elérjük titakzatos célunkat, de azért szalonnát is sütünk majd. Lapozz!