A cikk elején emlegetett folyamatos fejlesztési kényszer egyik – számomra – sanyarú velejárója, hogy a motorok újabb generációi ugyan mindig erősebbek, de ugyanakkor nehezebbek is. Pedig a jó motorozhatóság egyik leglényegesebb pillére a könnyű építés lenne – de erre úgy látszik, a gyártók maguktól még nem jöttek rá. Üdítő kivétel a Kawasaki, akik új csupasz gépük tervezésekor a fent már említett részeken kívül nem vették fel a megalománia fonalát. Az új Z400 váza merevebb ugyan, mint a régi típusé volt – de sokkal könnyebb is. Minden részletnél igyekeztek odafigyelni a tömegre, így az egész vas menetkész állapotú mázsálásakor a mérleg picivel kevesebbet mutat, mint a gyengébb előd alatt. Ez pedig a vaskosabb futóművel és nagyobb blokkal együtt kimondottan kitűnő eredmény! Igaz, némileg kisebb lett a tank is – de nem ez a megfejtés a fenti örvendetes tényre.
A motor külső méretei mind összementek. A hivatalos sajtóanyag szerint visszatértek a Z250 fizikai paramétereihez. Ezen a magam részéről persze fanyaloghatnék, mert nekem nyomorúságosabb volt a Z400-assal motorozni, mint közvetlen elődjével. Főleg a lábaim voltak összecsomagolva. Csakhogy tudomásul kell venni: a szegmens tipikus vásárlóközönsége nem a nyakigláb égimeszelők táborából kerül elő. A teljes hossz és a tengelytáv is kisebb lett. Igaz, a nyereg 5 milliméterrel magasabb, de az első részének szélessége jelentősen csökkent. Kipróbáltattam a motort kimondottan alacsony hölggyel is, aki fülig érő szájjal újságolta: mindkét sarka eléri az aszfaltot!
Persze ott van a Kawasaki Ergo-Fit rendszere, amelynek keretében mindenféle gyári kiegészítő elérhető a zöldek ilyen típusaihoz. Módosított lábtartók és ülések is, így simán lehet, hogy aki újonnan vesz Z400-ast – és éppen messzire nőtt a feje a talajtól, amikor vigyázzban áll -, kényelmesebbé tudja tenni a motor lábterét a maga számára. Teszem hozzá: nagy varázslat nélkül, egy sima kárpitoztatással is csodát lehet tenni ezen a téren. A felső test kényelmét pedig semmilyen testalkat esetében sem érheti szó, az ugyanis teljesen rendben van.
Általában a motorok bemutatását a külső megjelenéssel szoktam kezdeni. Hiszen alapesetben ez már a felszállás és a kipróbálás előtt tesz ránk valamiféle benyomást – hol jót, hol kevésbé jót. A Z400 esetében azonban annyira meghatározó maga a jármű használat közbeni fejlődése, hogy akaratlanul is eltértem a szokásoktól. Szó nélkül elmenni azonban mégsem lehet a formanyelv mellett – hiszen ezen a téren is igen komolyat lépett előre a gép a Z300-hoz képest. A legújabb generáció ugyanis megkapta a csupasz Kawákat jellemző “Sugomi design” névre keresztelt megjelenést. Amit lehet fellengzősen – vagy japánosan – túlmisztifikálni és merengeni a tárgyak belső kisugárzásán meg az aurákon és bármi energetikai és földöntúli dolgokon.
Vagy lehet egyszerűen úgy nézni, hogy az első lámpától a hátsó világítótestig a motor minden részlete annyira erősen élekkel határolt és agresszívre rajzolt vonalú, ami szinte már sokkal több dinamizmust sugároz, mint amit egy A2-es jogsival is vezethető masina valaha tudhat. A lényeg az, hogy a gép tényleg hozza azt a megjelenést, amit az eggyel nagyobb tesókája, a korábban részletesen bemutatott Z650 is. Ezt a rokonságot erősíti a bátyustól telibe átvett műszeregység is, amely információtartalmában nem túl acélos, de elfogadható – leolvashatósága pedig vitán felül remek. A lényeg azonban az, hogy az új, közepes csupasz Kawasaki nagyon jól mutat a kávéház előtt parkolva is, azaz tényleg van mit gyönyörködni benne a habos kakaó kortyolgatása közben.
Nem maradt más hátra, mint behatárolni a motor célközönségét. A kompakt méretek miatt nyilván hatalmas előnyt élvez majd a nyergében mindenki, akit nem áldott meg égimeszelő testalkattal a Jóistenke. Az alacsony pilótáknak – nemtől függetlenül – hatalmas előny lesz a biztos talajfogás. Nekik a menet közbeni fizikai kényelem is parádés lesz – a magasabbak alteste majd mást mond erről. A motor nagyon szépen hozza az A2-es kategóriától elvártakat, két hengeres erőforrása pedig valóban nagyon kulturáltan működik. A formavilágba sem igazán lehet belekötni, mert egészen nagymotoros – a futómű és a fékrendszer tudása pedig szintén vastagon hoz mindent, amit elvárunk egy négyszázastól.
Úgyhogy minden kezdeti fanyalgásom ellenére egy kisebb csésze hamut a fejemre kell borítanom. A Kawasaki Z400 egy nagyon jól sikerült fejlesztés lett. Persze tudomásul kell venni, hogy sem a két személyes üzemmód, sem a sok-sok csomag cipelése nem ennek a motornak a vadászterülete – de hát egy szupernékidtől nem is várjuk el ezek egyikét sem. Úgyhogy őszintén szólva a magam részéről semmilyen nagy bajt nem sikerült találnom a motoron – de még az árcédulát sem tudom ide sorolni. Választott szín függvényében a teszt írásának pillanatában 1,8 és 1,9 millió forint között alakul – ez pedig a felvonultatott tudás fényében nagyon jó ajánlatnak tűnik!
A következő oldalon találod a pontozást és a műszaki adatokat – KATT ide és LAPOZZ!
Cimkék:
A Sport Glide nem más, mint annak a bizonyítéka, hogy a Harley-Davidson pontosan tudja, hogy milyennek kellene lennie egy jó Softailnek.
Elolvasom »Az olasz gyártó elkészítette azt a motoros dzsekit, amelyen a vízálló réteg nem a cordura alatt van. A Sportown Air közel áll a tökéletességhez.
Elolvasom »A nagy teljesítményű elektromos motorok életképessége eddig elég kérdőjeles volt. Az Energica Eva Ribelle RS ezen akar javítani.
Elolvasom »Az első részt folytatva két újabb Spyke túrakabát bemutatója következik. Egyiken sem véletlenül szerepel a hivatalos Dakar logó.
Elolvasom »A Niu MQi GT-t tavaly már bemutattuk. Idén megjelent az EVO változata, amely sokkal gyorsabb lett. Napokig nyúztuk, hogy mit tud.
Elolvasom »Sajnos a motorozásban benne van, hogy hirtelen minden megváltozik. Olvassátok el Zoli igaz történetét a durva baleset hatásairól.
Elolvasom »