Túrázós csatamalac: Harley-Davidson Sport Glide teszt

Nem hiszem, hogy túl sokan választanak Harleyt az ésszerűség jegyében, még van is erre egy ilyen motoros közhely, hogy ez a stílus nem arról szól. Tudjátok, életérzés, hagyomány meg miegymás, amelyekkel bármilyen érv kiváltható. A Harley-Davidson azonban azokra is gondolt, akik mégis. Merthogy valahogy úgy lenne ez egy párhuzamos valóságban, hogy bemegy a krúzolni vágyó kedves kásztömör a szalonba, tudja, hogy egy Sporinál nagyobbat akar, egy Touringnál viszont kevesebbet, ezért elkezd a Softail család modelljei között válogatni. Sóhajt egy nagyot a csodásan oldszkúl Street Bob mellett, felidézi kedvenc nyolcvanas évekbeli emlékeit egy Low Rideren ücsörögve, hüledezik egy sort a betyáros FXRD-en, majd megáll a szeme a Sport Glide kivitelen. Gyorsan számol egyet fejben majd rábök, hogy az kell neki, mert az pont olyan, amilyenre ő is átalakítaná a saját motorját. Röviden ez egy olyan Softail, ami készen van.

A Harley-Davidson a tavalyi évben mutatta be a Sport Glide modellt. A koncepciót a saját múltjukból vették kölcsön. Ezen a néven ugyanis nem ez az első amerikai vas, csak korábban a Dyna családhoz tartozott, amit egy laza ám fájdalmas mozdulattal beszántottak. Az alapelv akkor is hasonló volt. Azaz a cél egy Touring modellnél szolidabb méreteket öltő, mégis a hétvégi kiránduláshoz optimálisan felszerelt cruiserrel előállni.

Százból egy?

Természetesen a szó szoros értelmében a Sport Glide nem önálló modell, hanem a Harley-Davidson azon vállalásának gyümölcse, amit két évvel ezelőtt tett, hogy 2027-ig bezárólag 100 új motorral fog előállni. Én pedig azt hittem, hogy ennek a tesztnek a megírása lesz a nagy pillanat, amikor erről a döntésről kifejthetem a cseppet sem hízelgő véleményem. Olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy ez is csak egy Softail egy Milwaukee Eight blokkal. Szemenszedett parasztvakításnak gondoltam az erre az egyszerű koncepcióra épülő 10 darabos választékot. Erre fel most itt ülök a gép előtt egy hangyányit leforrázva, és nem tudom, hogy mi a fenét gondoljak, ugyanis be kell látnom: tévedtem. Ez közel sem ennyire egyszerű.

A Harleyt korábban könnyű volt azzal a tételmondattal lerendezni, hogy a motorjaikat a vásárlónak kell befejeznie. Egy bizonyos pontig persze működött is ez az individualista szemlélet, amelynek tényleg megvolt az a varázsa, hogy ösztönözte a motorosokat a motorjaik személyre szabásában. Csakhogy időközben beköszöntött a XXI. század és az internet kora, és ezzel együtt rohamléptékben zuhant be motoroséknál a kreativitás, a tenni vágyás és a szabadon felhasználható idő. A motorgyártó vállalatok viszont ráéreztek a változásra, és elvégezték helyettünk a munkát, aminek előnye, hogy profi sorvezetőket kaptunk stílusügyileg, cserébe meló után többet lógunk a Facebookon.

Hiába ugyanaz, mégis más

És ezek a sorvezetők működnek. Az idei évben volt szerencsém néhány Softail modellt kipróbálni, és mindegyikről más élménnyel szálltam le. A Low Rider hibátlanul hozta a 80-as, 90-es évek Harley életérzését. Tudjátok, azt a Lorenzo Lamasos fajtát.

[do_widget id=text-10]

A Deluxe pedig a rock&roll hőskorába repített vissza. A Sport Glide viszont a jelen motorja. Az a csaj, amelyiknek nincsen csöcsös-pózolós profilképe, viszont jófej, okos és ha ő ébred hamarabb, akkor feldobja főni a kávét. Az FXDR pedig – amiről Mackó tollából hamarosan olvashattok tesztet – a sztriptíztáncos. Aztán mindenki eldöntheti, hogy melyikkel akar együtt élni.

Milwaukee Eight

Jó, jó, hagyjuk már az elmélkedést! Ahogy a Softail család többi tagjának, vagy úgy általában véve a Harleyknak, a Sport Glide esetében is többet jelent a blokk, mint egyszerű erőforrást. Ez a szíve, a lelke és nem utolsó sorban meghatározó dizájneleme a motornak. Azt már sokan, sok helyen megénekelték erről a 107 köbincses Milwaukee Eight blokkról, hogy ez valójában 1.745 köbcentit takar, hogy a gyönyörű nyomórudas erőforrás nevében a nyolcas a szelepek számát jelzi, hogy a vezérlésről egy darab vezérműtengely gondoskodik, valamint 145 Nm-es forgatónyomatékot ad le 3.250-es fordulatszámon.

Az is egy köztudomású dolog, hogy a Harley hivatalosan nem közli a lóerő számokat. Az ember ugye azzal büszkélkedik, amivel lehet is. Az internet korában azonban nincs előttünk titok, és már olyan apróságokat is tudunk, hogy ameddig a Street Bobban 64 kW-ot mértek 3.000-es fordulaton, addig a 2:1 kipufogós Sport Glide esetében 62 kW-ot, azaz 83 lovat állapítottak meg 3.250-nél.

Izomból

Na de mégis mi a fenét jelent ez? Leginkább azt, hogy húz mint a barom, és ez egy nagyon kellemes érzés. Ezekből a blokkokból már kiveszett minimális fordulatszámon megszólaló „potato-potato” hötymörgés, és az úgynevezett lassú, méltóságteljes krúzolás is értelmét veszítette. Cserébe az új Milwaukee Eightnek nagyon jó húzni a szarvát, a bátor gázadásért pedig felhergelt csatamalac-röfögéssel jutalmaz.

A blokkhoz kapcsolt 6 sebességes váltót nem fogod hülyére használni. Indulásnál 1-2, városban 3-4, kiérve gyorsan fellököd hatosba és onnantól kezdve az gyakorlatilag kimeríthetetlen tartalékokkal bír. Jó, megszokásból visszalöksz egyet előzés előtt, de valójában nem kell.

Egy tesztmotornál mindig nagy kérdés, hogy merre vigyük el kipróbálni. Én hatvani gyerek vagyok, az én szívem a Kékestető felé húz. Most is arra mentem, mert beugrott, hogy Szurdokpüspökiről Gyöngyös felé isteni cipóban tálalt vadmalac-levest lehet kapni, és onnan tényleg csak karnyújtásnyira van a Mátra. A levest buktam valami tulajváltás következtében, de felfelé menet összeakadtam egy motoros kollégával.

Hátulról nem tudom biztosra megmondani, hogy mivel volt előttem, de tuti, hogy valami 6-900 köbcenti körüli japán sornégy nakeddel. A következő soraim neked szólnak, ha felismernéd magad. Ugyanis láttam, hogy amikor realizáltad, hogy ott kolbászolok mögötted, akkor feltámadt benned a versenyszellem és elkezdted jobban húzni. Szinte láttam az arcod, ahogy értetlenül pislogsz a visszapillantóra, és nem érted, hogy mi a fenét keresek még mindig mögötted. Hát azt drága barátom, hogy először is jövőre gurulj el egy vezetéstechnikai tréningre, mert ennek a térdlóbálós, bokát kacsa módjára kifordítós stílusnak nem lesz jó vége. Másodszor is azt, hogy a kanyarban nem léptél el eléggé, az egyenesekben pedig ameddig te gépészkedtél, addig én erőlködés nélkül zárkóztam fel mögéd. Erős volt a kísértés, hogy rád villogjak, de inkább nem stresszeltelek, láttam hogy racsingban vagy.

A második oldalon jön még sok lényeges dolog, mint a fejidom és a dobozok. Lapozz!