Végezetül pedig személyes kedvencem: a tengelykapcsoló. Ez egyrészt rásegítő-, másrészt csúszókuplung funkcióval is rendelkezik. Ebből a második nem akkora csoda: amikor nem vagy tisztában a gázfröccsös visszaváltással, a rendszer igyekszik minimalizálni a hátsó kerék megcsúszását, miközben dobálod lefelé a gangokat. Ez ugye nem világszenzáció. A másik oldal azonban, amely a kar behúzásakor segít csökkenteni a kézerőt, na az briliáns! Annyira finoman működtethető a Z900 erőátvitele, hogy azt a hidraulikus cuccok is csak irigykedéstől elsárgulva nézik. Egy nagyvárosi araszolós-furakodós nap végére ez akkora áldás lehet, hogy az eszméletlen!
Miért jövök mindig ezzel az “őszinte motor” dumával? Nagyon egyszerű. A Z900 saját közvetlen elődjéhez képest szinte mindenben növekedett – de nem mindenben és nem minden áron. És sok dologban nem követte a ma “kötelező” trendeket. Az erőforrás maradt sornégyes elrendezésű, lökettérfogata nőtt majdnem 1,5 deciliternyit. Erősebb és nyomatékosabb is lett – azonban a mérnökök egyáltalán nem a csúcsadatokra mentek rá. Sokkal inkább az utcán az átlagos motoros által használt fordulatszám-tartományokban mutatott viselkedésre. Ez pedig egy nagyon kellemesen működő, jól vezethető- és kontrollálható járást eredményezett.
Gyorsan folytassuk is azzal, amik mind-mind hiányoznak a Z900-asból. Nincs ride-by-wire elektromos gázkarunk, nincsenek a vezető által váltogatható injektor-térképek és nincs semmilyen menetvezérlő elektronika sem. A még viszonylag friss gumikon a korábban emlegetett hűvös és koszos kanyargós úton annyira finoman lehetett érezni a gumi tapadási határait, hogy az egészen ritka. Persze nyilván nem csapkodtam a gázt az alkalmatlan körülmények között – meg amúgy sem vagyok az a típus -, de a Z900 hihetetlen pontosan jelezte, mikor veszti el a kanyarból kifelé a tapadást a hátsó abroncs. Egyszerűen élmény volt menni vele – még ilyen körülmények között is.
A forgatás napjára már volt vagy 8-9 fok és a Napocska is kisütött – így még kellemesebben lehetett gurulgatni vele. A motor gázreakciója, végtelenül kiszámítható és egyenletes teljesítménye Dodó Kollégát is meggyőzték. Ő aztán pláne ment már néhány ennél erősebb vassal, meg már kanyart is látott közelről, de kimondottan tetszett neki a Kawasaki vezetési élménye. A Z900 tipikus példája annak, hogy lehet rengeteg lóerő nélkül is kiválót motorozni. Például egy “csak” 180-as hátsó gumival, amely a kanyarodásokat sokkal élvezetesebbé teszi – mert kisebb bekormányzási erőre dől meg alattad a holmi. Persze benned lesz a tudat, hogy nem fog segíteni az elektronika és még kanyar-ABS sem óv meg, ha hülyeséget csinálsz – de bizonyos szempontból tényleg így élvezetesebb a motorozás!
A Z900 vezetése azonban másfajta élvezeti értékeket is tartogat. A mérnökök ugyanis igen alapos munkát végezve igyekeztek fokozni a csupasz motor akusztikai erényeit. Mivel egy burkolatokat is csak minimális mértékben tartalmazó cuccról beszélünk, amely a menetszelet semmilyen módon nem próbálja elterelni a vezetőről, a szélzaj is teljesen natúr. Vagyis nincs dübörgés, zúgás meg egyebek. Ha van egy elfogadható sisakod, csak a susogást hallod. Meg még pár olyat, amitől bizseregni fog a ceruza. (Ha lány vagy, a gombocska…)
A tank alatt a szívósort ugyanis úgy alkották meg, hogy az pontosan a vezető feje irányából szürcsölje az ájert. Ez a szívási zaj – bár ez a szó legkevésbé sem illik rá, hiszen egy motorosnak sokkal inkább éteri muzsika! – a gázkar elcsavarása után gyönyörűen hallható menet közben is. A kipufogó hangja is egészen jól átjön olyan 130-as tempóig – legalábbis az általam hordott sisakban addig volt meg. Az akusztika az egész Z900 által nyújtott élményt nem hogy fokozza, hanem szerintem a négyzetre emeli. Így lesz igazi a Sugomi optikája által megkezdett út!
Összességében tehát a Kawasaki Z900 tényleg egy olyan igazi, régi vágású de nagybetűs MOTOR. Kiváló, utcára pont jó erőforrása – nem muszáj folyton váltogatni és erő azért van amennyi kell -, egyszerű működése és műszaki varázslatoktól való idegenkedése egy olyan fajta őszinteséget eredményez, amely tényleg valódi motorozási élménnyel ajándékozza meg leendő tulajdonosait. Én aztán tényleg nem vagyok a technikai fejlődés megrögzött ellensége, de igazi jó élmény volt az első kilométereket beletenni ebbe a csupasz motorba. Aki hosszú távú társává fogadja, azt ezek az őszinte élmények végig el fogják kísérni közös életük során.
Az utolsó oldalon találod az értékelést és a műszaki adatokat. Lapozz még egyet!
Cimkék:
Teljesen vízálló, mégis átszellőző motoros kabát a legintelligensebb légzsákos rendszerrel? Az Alpinestars Yaguara ezt a kombinációt kínálja.
Elolvasom »A BMW nagy boxerei eddig is sikert sikerre halmoztak. Az új, változó szelepvezérlésű motorral az R1250GS Adventure pedig szinte megalázó lett.
Elolvasom »A nagy teljesítményű elektromos motorok életképessége eddig elég kérdőjeles volt. Az Energica Eva Ribelle RS ezen akar javítani.
Elolvasom »Az első részt folytatva két újabb Spyke túrakabát bemutatója következik. Egyiken sem véletlenül szerepel a hivatalos Dakar logó.
Elolvasom »A Niu MQi GT-t tavaly már bemutattuk. Idén megjelent az EVO változata, amely sokkal gyorsabb lett. Napokig nyúztuk, hogy mit tud.
Elolvasom »Sajnos a motorozásban benne van, hogy hirtelen minden megváltozik. Olvassátok el Zoli igaz történetét a durva baleset hatásairól.
Elolvasom »