Végezetül pedig személyes kedvencem: a tengelykapcsoló. Ez egyrészt rásegítő-, másrészt csúszókuplung funkcióval is rendelkezik. Ebből a második nem akkora csoda: amikor nem vagy tisztában a gázfröccsös visszaváltással, a rendszer igyekszik minimalizálni a hátsó kerék megcsúszását, miközben dobálod lefelé a gangokat. Ez ugye nem világszenzáció. A másik oldal azonban, amely a kar behúzásakor segít csökkenteni a kézerőt, na az briliáns! Annyira finoman működtethető a Z900 erőátvitele, hogy azt a hidraulikus cuccok is csak irigykedéstől elsárgulva nézik. Egy nagyvárosi araszolós-furakodós nap végére ez akkora áldás lehet, hogy az eszméletlen!

Az őszinteség jelei

Miért jövök mindig ezzel az „őszinte motor” dumával? Nagyon egyszerű. A Z900 saját közvetlen elődjéhez képest szinte mindenben növekedett – de nem mindenben és nem minden áron. És sok dologban nem követte a ma „kötelező” trendeket. Az erőforrás maradt sornégyes elrendezésű, lökettérfogata nőtt majdnem 1,5 deciliternyit. Erősebb és nyomatékosabb is lett – azonban a mérnökök egyáltalán nem a csúcsadatokra mentek rá. Sokkal inkább az utcán az átlagos motoros által használt fordulatszám-tartományokban mutatott viselkedésre. Ez pedig egy nagyon kellemesen működő, jól vezethető- és kontrollálható járást eredményezett.

Gyorsan folytassuk is azzal, amik mind-mind hiányoznak a Z900-asból. Nincs ride-by-wire elektromos gázkarunk, nincsenek a vezető által váltogatható injektor-térképek és nincs semmilyen menetvezérlő elektronika sem. A még viszonylag friss gumikon a korábban emlegetett hűvös és koszos kanyargós úton annyira finoman lehetett érezni a gumi tapadási határait, hogy az egészen ritka. Persze nyilván nem csapkodtam a gázt az alkalmatlan körülmények között – meg amúgy sem vagyok az a típus -, de a Z900 hihetetlen pontosan jelezte, mikor veszti el a kanyarból kifelé a tapadást a hátsó abroncs. Egyszerűen élmény volt menni vele – még ilyen körülmények között is.

A forgatás napjára már volt vagy 8-9 fok és a Napocska is kisütött – így még kellemesebben lehetett gurulgatni vele. A motor gázreakciója, végtelenül kiszámítható és egyenletes teljesítménye Dodó Kollégát is meggyőzték. Ő aztán pláne ment már néhány ennél erősebb vassal, meg már kanyart is látott közelről, de kimondottan tetszett neki a Kawasaki vezetési élménye. A Z900 tipikus példája annak, hogy lehet rengeteg lóerő nélkül is kiválót motorozni. Például egy „csak” 180-as hátsó gumival, amely a kanyarodásokat sokkal élvezetesebbé teszi – mert kisebb bekormányzási erőre dől meg alattad a holmi. Persze benned lesz a tudat, hogy nem fog segíteni az elektronika és még kanyar-ABS sem óv meg, ha hülyeséget csinálsz – de bizonyos szempontból tényleg így élvezetesebb a motorozás!

[do_widget id=text-10]

Élvezeti faktorok

A Z900 vezetése azonban másfajta élvezeti értékeket is tartogat. A mérnökök ugyanis igen alapos munkát végezve igyekeztek fokozni a csupasz motor akusztikai erényeit. Mivel egy burkolatokat is csak minimális mértékben tartalmazó cuccról beszélünk, amely a menetszelet semmilyen módon nem próbálja elterelni a vezetőről, a szélzaj is teljesen natúr. Vagyis nincs dübörgés, zúgás meg egyebek. Ha van egy elfogadható sisakod, csak a susogást hallod. Meg még pár olyat, amitől bizseregni fog a ceruza. (Ha lány vagy, a gombocska…)

A tank alatt a szívósort ugyanis úgy alkották meg, hogy az pontosan a vezető feje irányából szürcsölje az ájert. Ez a szívási zaj – bár ez a szó legkevésbé sem illik rá, hiszen egy motorosnak sokkal inkább éteri muzsika! – a gázkar elcsavarása után gyönyörűen hallható menet közben is. A kipufogó hangja is egészen jól átjön olyan 130-as tempóig – legalábbis az általam hordott sisakban addig volt meg. Az akusztika az egész Z900 által nyújtott élményt nem hogy fokozza, hanem szerintem a négyzetre emeli. Így lesz igazi a Sugomi optikája által megkezdett út!

Sok ilyen mohikánt!

Összességében tehát a Kawasaki Z900 tényleg egy olyan igazi, régi vágású de nagybetűs MOTOR. Kiváló, utcára pont jó erőforrása – nem muszáj folyton váltogatni és erő azért van amennyi kell -, egyszerű működése és műszaki varázslatoktól való idegenkedése egy olyan fajta őszinteséget eredményez, amely tényleg valódi motorozási élménnyel ajándékozza meg leendő tulajdonosait. Én aztán tényleg nem vagyok a technikai fejlődés megrögzött ellensége, de igazi jó élmény volt az első kilométereket beletenni ebbe a csupasz motorba. Aki hosszú távú társává fogadja, azt ezek az őszinte élmények végig el fogják kísérni közös életük során.

Az utolsó oldalon találod az értékelést és a műszaki adatokat. Lapozz még egyet!