Al dente

A Leoncino hangsúlyosan legnagyobb meglepetést okozó eleme a túlméretezett futómű és fék. A már említett 50-es telók csillapításban és rugózásban is pazarul helytállnak a normál utcai használatban, a hangolásuk pont megfelelő, picit kemény, de nem bántóan. Olyannyira, hogy még a pozitív úthibákon sem csap vissza elviselhetetlenül, az apró kátyúkat, csatornafedőket észre sem vesszük.

Az első nem állítható, de nagyon jól dolgozik

A kellemes meglepetés a hátuljára is igaz, főleg akkor, amikor észrevesszük, hogy minden szerszám nélkül, pusztán kézzel tudunk előfeszítést állítani az utas felvétele előtt. Az üléspozíció inkább kompakt, de nem nyomorgós egy átlagos embernek. A lábtartóra helyezett lábak nem zárnak be bántóan hegyes szöget a térdnél, a jó távolságra eső, széles kormányba kapaszkodva kényelmesen fel lehet állni.

A hátsó rugóstag szerszám nélkül állítható

Az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban kritikával élnék, az az átlagosnál lényegesen keményebb ülés – bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az ülőgumóim igencsak elszoktak a motorozástól a szezonon kívüli időszakban. Tehát a tömés elég feszes, de az ülőlap jól formázott és elég széles, hogy ne lógjunk le róla egyik irányba sem.

Itt akár még utas is szállítható, amúgy a tömése elég kemény

Sajnos nem tudtam utas véleményét kikérni a hátsó komfortól, mert bár jelentkezők akadtak – ki ne akarna egy ilyen dögös motorra felülni akár csak egy körre? -, a rövid teszt alatt senkinek nem volt olyan termobéléses ruhája, amiben ne fagyott volna instant a hátamra.

Túlméretezett első fék

Az elöl kettő, pizzányi féktárcsán keresztül a négy nyerges radiális féknyeregnek köszönhetően szó szerint pöccintésre – harapósan, de jól adagolhatóan reagál a fék. Természetesen a kategória elvárásainak megfelelően ABS-sel igyekszik a gyártó megakadályozni a szájra esést és a gyönyörű technika leamortizálását.

Na jó, a kapcsolók lehetnének szebbek

Viszont – a Benellin kívül senkitől – nem megszokott módon ez a fícsör a bal kéznél található gomb segítségével kikapcsolható. Ez igazán jól fog jönni, ha hosszú csíkot radírozva akarunk beállni a kávézó elé. Hátul a fék pont elég a kanyarív szűkítéséhez, de a lábnál található kar szintén kicsit hosszú úton jár egy japánhoz képest.

[do_widget id=text-10]

Fiat lux. Et facta est lux.

Az érdemi tesztkör valójában naplemente után kezdődött, ezért volt alkalmam közvilágítás nélküli szakaszon, tökéletes vaksötétben megnézni, mit tud a Leoncino ilyen körülmények között. A LED-es világítás pont olyan, amit a technológia megenged: a bevilágított részeken hideg, erős fényt kapunk, éles határvonalakkal. A Leoncino esetében konkrétan egy felénk keskenyedő trapézt vetít az útra.

A forma klasszikus, a világítás modern

Érdekesség – ezt fel-le kapcsolgatással többször is ellenőriztem -, hogy a fényszóró érdemben nem változtatja meg a vetítési képet, csak minimálisan látunk vele messzebb, helyette ötször nagyobb fényerőt kapunk. A LED egyértelmű hátránya sajnos kanyarodáskor jelentkezik: bedöntött motornál az ívbelső oldalon drámaian lecsökken a látótávolság néhány méterre. Csobánka felé negyed olyan gyorsan sem szeltem volna át a sötétséget, ha nem találok egy arra haladó autót, akit követhettem.

Szerintem baromi jól néz ki

Az előttünk lévő út mellett a legtöbbet a tükrökbe és a műszeregységre szoktunk nézni. A tükör formája harmonikus, jól illeszkedik a motor stílusához, emellett a funkcióját is képes ellátni. Tehát nem csak kötelező dizájnelem. A műszerfal pedig egyszerűen minden igényünket kielégíti. Nem tudok olyan működési paramétert mondani, aminek ismeretének hiányától szenvedtem volna.

A műszeregység mindent tud, ami kell

A pillanatnyi sebesség mellett a fordulatszámot, a váltófokozatot, a külső hőmérsékletet, a pontos hűtővíz-hőmérsékletet is megjeleníti. Emellett természetesen van két napi számláló, összes megtett kilométer, pontos idő. És ha valaki éppen kalandvágyból Angliában kereste volna össze mosogatással a Leoncino árát, ő megszokásból egyetlen gombnyomással válthat át angolszász mértékegységekre. Talán csak egy átlagfogyasztással lehetne növelni a tétet.

Pronto

A Benelli Leoncinonál jobban nem is kezdhettem volna az idényt. Mint motor nagyon egyben van, forgalomba helyezéssel együtt is 2 millió forintot környékező árával abszolút korrekt ajánlat, ennyiért nem kapni ilyen dögösen kinéző scramblert. Nem csak jól néz ki, de jól is megy. Amellett, hogy tapasztalt motorosoknak is örömteli pillanatokat okoz (még Macko is a Vegeta csomagolásán látható kézmozdulattal summázta a véleményét), a kezdőket sem hozza zavarba ejtő helyzetekbe. Minden megvan benne, amit egy olasz motortól elvárunk: technika, szív és lélek. És egy jó nagy adag exkluzivitás, mert egy Benelli még az MV Agustánál is ritkább látnivaló az után.

A Benelli Leoncinoba nagyon kevés helyen lehet belekötni

Az értékelés a következő oldalon található. Lapozz!