Automatizált világjáró: Honda Africa Twin DCT teszt
Automatizált világjáró: Honda Africa Twin DCT teszt
2018. február 10. - Macko - Kiemelt tartalom Teszt / Új motor - 14 perc olvasás
Állítsd be az OnRoad.hu-tmegbízható forrásnak!
Tudjuk... Mi sem rajongunk a reklámokért...
...de a szerver nem benzingőzzel megy, a cikkek pedig nem maguktól íródnak.
A reklámok segítenek abban, hogy továbbra is olvashass minket, mi pedig ígérjük, hogy nem akarjuk eladni neked a fél internetet.
Ha elolvasnád a bejegyzést, kapcsold ki a reklámblokkolót ezen az oldalon.
Köszönjük, hogy ezzel is támogatod az onroad.hu működését!
Terepre vele!
Világmeghódító motornak árulják az Africa Twint, így alig vártam, hogy az aszfalton túl is kipróbálhassam. Sokak szerint a DCT alkalmatlan erre – de szerencsére ez sem így van. Persze nagyon hardcore felhasználásra egy profi biztosan többet ki tud hozni egy hagyományos rendszerből – de amikor valaki csak kirándul, vagy éppen ismerkedik a terepezéssel, többet segít mint árt. Nem kell a kuplungra és a váltásra figyelni, csak finoman kezelni a gázt – van olyankor elég dolga a pilótának egy ekkora tömegű vassal!

A futómű kirándulós off-road használat esetén (meg még kicsit dinamikusabban is) szó szerint a helyzet magaslatán áll. Majdhogynem jobb mint aszfalton!
Van a váltónak egy külön G üzemmódja, amit az ABS hátsó körét kikapcsoló melletti gombbal kelthetünk életre – ez a terepes használatot hivatott jobbá tenni. Elvben kicsit hosszabban hagyja forogni a fokozatokat és máshogy kezeli a kuplungokat – világmegváltó különbséget sajnos nem tudtam felderíteni. Picit a Sport fokozatokat is kipróbáltam, de a magamfajta békés off-road használathoz azok sem tűntek jónak.
Viszont kézzel kapcsolni ilyenkor is jól adja magát: állva is könnyen kezelhető a két gomb, és máris nem róhatja fel az ember, hogy bármi nem úgy történik, ahogy szeretné. Ide kapcsolódik a rögzítőfék is. Amely minden DCT rendszerrel szerelt Honda tartozéka – hiszen a rendszer leállítás után simán hagyja elgurulni a motort. Itt a rögzítőfék a kuplungkar helyén van – de olyan messzire helyezve kezünktől, hogy véletlenül soha ne húzzuk be. Vajon miért tették ide?

Neeeem, ez sem kuplungkar. Ő a rögzítőfék. Ami egyáltalán nincs itt rossz helyen, sőt! Okosan rakták ide a mérnökök
Szerintem kézenfekvő a megoldás: amikor terepen olyan élethelyzet adódik, hogy egy szájra esés után kuplunggal kell lekísérni a motort a hegyről (előfordul…), akkor ez a rögzítőfék pont kézre esik. Viszont ha nagyon hülye vagy és aszfalton menet közben betéped, akkor sem blokkolja a hátsó kereket – szóval szerintem nem véletlenül, hanem célirányosan lett ide téve a kezelőszerve.

Az idomon belül tudjuk kikapcsolni a hátsó ABS kört, illetve aktiválni a terepre optimalizált G üzemmódot
Hogy lenne tökéletes?
Persze, tiszta sor: hol vagyok én ahhoz, hogy megmondjam a nagy H mérnökeinek, mit változtassanak a megjelenése óta rendületlenül fejlesztett DCT rendszeren? Mégis azt gondolom, hogy az újabbnál újabb programcsomagok belepakolása helyett inkább a „kevesebb néha több” mondás filozófiáját kellene követniük. Mert ki az, aki maximálisan átlátja és kihasználja az összes szoftveres térképet, amivel a duplakuplungos holmi pillanatnyilag rendelkezik? D, S1, S2, S3, G-Mode és Q-Map…
[do_widget id=text-10]
Mennyivel egyszerűbb lenne a következő: egy gomb jobbra, amivel aktiváljuk a D állást és át tudjuk tenni kézi vezérlésre. Én az S-t kidobnám úgy, ahogy van, viszont a D kis gázálláshoz rendelt fordulatszámát picit megemelném. Csak úgy kétszázzal. Így lenne egy normálisan használható automata állásunk, ami amúgy is tanulékony – ezt ugye most is tudja. Aztán ha tempózni akarunk, dobunk egy M-et és máris mi irányítunk a bal ujjainkkal. Szerintem semmi többre nem lenne szükség, és maga lenne a tökély!
Két szó a futóműről
Igazából már csak erre az egyre kell kitérni, hiszen első Africa Twin tesztünk során a télies idő miatt nagy kanyarvadászatot nem rendezhettünk, és az alapos földutazás is elmaradt. Most sikerült mindkettőt pótolni. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz rendesen kanyarogva. Mivel a Mátrát, a Bükköt és a Mecseket is megjártam vele, nagyon megszerettem erről az oldalról. Roppant kellemesen lehet ívről-ívre tenni – inkább feszes, mint túl lágy. Úthibákon éppen elfogadható, cserébe normál kanyarsebességekhez nagyon jó tartása van.
Igazán azonban számomra földúton volt elemében. Ismét ki kell emelni: az erősen kopófélben levő gyári gumikkal nagyon nem erőlködtem, de ilyen felhasználás mellett végtelenül magabiztosnak érződött a motor a hepe-hupákon. Szinte azt éreztem, hogy itt van igazán otthon, nem is az aszfalton. Persze komoly csapatáshoz valószínűleg lágy a gyári hangolás – de ha valaki nagyon kőprofi, majd tekerget rajta. Ameddig csak kirándulásról van szó, nem lehet belekötni. És itt is emeljük ki: erre aztán a kerékméretei miatt bármilyen gumit tudsz tenni!
Tudja, amit kell neki?
Zárszóként ezt az egy kérdést kell megválaszolni. Alkalmas a DCT váltóval felszerelt Honda Africa Twin a világjárásra? Azt gondolom, hogy a legteljesebb mértékben. Nagyon kellemes közlekedőtárs, jó az aszfaltos túrákra – és sose kell törődnünk vele, hogy éppen jó vagy tök hulladék a burkolat. De nyugodtan el is hagyhatjuk a burkolt utakat – persze egy jó bukócsövet érdemes dobni rá, viszont irtó klassz helyeket tudunk felfedezni vele. Megvenni és fenntartani sem a legolcsóbb – viszont bőségesen kárpótolni fog mindkettőért.
A következő oldalon jön a szöveges értékelés. Lapozz!



