Dögös darab lesz az Indian Scout Bobber

Az Indian még 2018 előtt a piacra szeretné dobni a fiatalosan rosszfiúsra alakított motorját. Alig három évvel ezelőtt még csak arról írtunk, hogy a Polaris igyekszik újra a köztudatba férkőzni az Indian nevet felhasználva, ezért a piacra dobják a kisebb, belépőszintű Scout változatot. Mára egy viszonylag keresett modell lett, aminek most kihozzák a Bobber fedőnévre hallgató altipusát. Amíg a legendás rivális, a Harley éppen úgy szaporítja a Softail családot, mintha kiscicák lennének, addig az Indian egy termékre összpontosít. És ebben van valami szimpatikus, hiszen máris minőségibbnek tűnik a hozzáállás.

Szinte sugallja magából, hogy minőségi termék

Na most akkor ezmiez?

A blokk az alap Scoutból származó 1’133 köbcentiméteres, 94 lóerős blokk, ami 97 newtonméteres maximális forgatónyomatékot présel ki magából. Az új jövevényt rövidebb sárvédőkkel, ültetett rugókkal és újragondolt üléspozícióval kínálják majd. Ez utóbbit a “tracker” stílusú kormánynak és a 38 milliméterrel hátrébb húzott lábtartóknak köszönhetjük. Ezt egészítik ki egy jó, látványosan ballonos gumival. Emellett kap egy rendkívül ütős logót a tankra, hogy megkíméljék a tulajokat azoktól a kérdésektől, amik azt kívánnák firtatni, hogy ez milyen Harley.

Néhány éve ilyen motorokért még építőműhelyeket kellett felkeresni

Bebobberizálódás

A klasszikus chopperes vonalakat ma már nem lehet úgy elsütni, mint a kilencvences évek közepén. A café racer is kezd elcsépelt lenni. Lassan már a scramblerektől is csömört fogunk kapni. De a bobber valahogy megmaradt, pedig megvolt a maga divat korszaka. A negyvenes évekből származó csicsamentes stílust, a maga praktikusságával és célszerűségével nem tudjuk megunni, nem kezd el unalmas lenni a szemnek, és még az ilyen gyári kivitelek sem fájnak. Pedig nincs mögötte nagy romantika: a háborúból hazatérő katonák egyszerűen ledobáltak mindent a motorjaikról ami fölöslegesnek tűnt a motorozáshoz, a sárvédőket pedig annyira rövidre vágták, hogy éppen csak ne verje őket telibe a víz.

Az életérzés pedig működik, jól oda van rakva. Nincs olyan benyomásom még a fenti, megrendezett reklámtól sem, hogy le akarnak szuszakolni némi legendáriumot a torkomon. Csak egyszerűen működik, és már látványra is arra sarkallja az embert, hogy de jó lenne húzni a szarvát. Piros lámpától piros lámpáig nyélgázon. Szinte sikít érte a gép. A jó Isten óvjon meg attól, hogy egyszer kezeim közé kaparintsak egy ilyet, mert ha már attól kihozza belőlem a vandált, hogy ránézek, akkor tartok tőle, hogy milyen hatása lenne a valóságban.