Íme a jobbról előző “közveszélyes barom” motorosunk videója. Elemezzük!

BobMaster kolléga a közelmúltban elmesélt nektek egy történetet, amelyről kapott fedélzeti kamerás videót is egy autós barátjától. Akkor a gyorsaság kedvéért csak egy képet vágott ki a felvételből, majd megírta a véleményét róla – ezt itt találjátok. A hír elég nagy port kavart. A hozzászólók nagy része szerint az eset nem is úgy történt, ahogy leírtuk, sőt biztosan csak kitaláció az egész – hiszen a kép nem bizonyítja a történteket. Általánosság volt a hozzászólások között, hogy meg szerettétek volna nézni a “barom” titulussal megajándékozott kolléga videóját is. Nos, itt van:

Mi is történt?

Pontosan annyi – sem több, sem kevesebb -, amit BobMaster elmesélt róla. Vagyis nem szenzációt akart hajhászni vagy bulvároskodni, hanem bemutatni egy valóban megtörtént potenciális veszélyhelyzetet. Ami sokak szerint nyilván így teljes terjedelmében, hanggal együtt megtekintve is abszolút normális, mindennapi közlekedési szituáció. Biztosan lesznek, akik szerint így kell közlekedni. Nem további feszkót akarok kelteni, de egy picit valóban gondoljuk végig a most már teljes egészében látható történetet.

Mi is történhetett volna?

Ne legyünk álszentek. Minden motoros (vagyis a döntő többség) szokott gyorsan menni és esetenként nyilván majdnem mindannyian kihasználjuk a motorkerékpár dinamikai fölényét az autókhoz képest. A baj nem is ezzel van. Nem is az eszetlen tempóval. Hanem az autók haladási helyével és irányával, valamint a motoros köztük való elhaladásával. Abból ugyanis az egyértelműen kiderül, hogy a kolléga ahogy lendületből érkezett, haladt is tovább az általa hátulról biztonságosnak ítélt résen keresztül. Hogy a videót tartalmazó autóban mennyire nem számított rá az utas, az egyértelmű. Hogy a másik autóban mi történt, azt nem tudjuk. Azonban hogy a manőver előtt nem győződött meg róla, miszerint mindkét személyautó vezetője tud róla és segítik az előrehaladását, az teljesen biztos. Erre tuti nem volt elegendő ideje – mivel a videón nem egy gyorsító manővert látunk, hanem folyamatos tempókülönbséget. Így viszont a motoros élete semmi máson nem múlt, mint a puszta vak véletlenen. Ugyanis amennyiben bármelyik autó a saját sávján belül elmozdul oldalirányban 20-30 centit (és erre minden lehetőségük meglett volna, hiszen egy innen érkező és így haladó kétkerekűre semmilyen módon nem kell számítaniuk, így ezt nem is várhatjuk el tőlük), akkor máris komoly baj lett volna.

Laza testtartás, de itt bizony a motorkontroll is hiányzik – ha tetszik, ha nem!

Ne feledjétek: a közlekedés egy nagy társasjáték, amiben a kölcsönös egymásra figyelés nélkül elég rosszak az esélyeink. Tehát ilyen ziccereket senki ne adjon a sorsnak, mert ha egyszer nem adja ki, mi sajnos nagyon könnyen válunk statisztikai adattá. Úgyhogy motorról mindig érdemes belegondolni magunkat az autósok helyébe: észleltek, számítanak ránk, elengednek? Ha nem, inkább vegyük el egy csipetet a gázt, és csak akkor húzzuk meg újra, amikor tuti minden klappolni fog. Mert a jó motorost kizárólag egy dolog jellemzi: egyszer megöregszik!