Az ember ismerje be, ha hülye volt. Ez életfilozófiám egyik fontos pillére – igyekszem is ennek megfelelően élni. Ismét eljött egy olyan pillanat, amikor be kell látnom: csúnyát hibáztam. A 2006 óta általam használt BMW R1200GS Adventure motorom szélvédelmével legalább ugyanolyan kanosszát jártam éveken keresztül, mint a túramotorosok jó része. Mert a szélvédelem és a szélzaj ideális kombinációját (mindkettő a legjobb legyen) mindenki szeretné megtalálni – de keveseknek sikerül. Eddig meg voltam győződve róla, hogy nekem ez összejött. A közelmúltban eladóvá vált a GSA, és mivel hamarosan ismertetett okokból nem volt szélvédelme, egy Kappa Airstream plexit vettem rá. A tapasztalatok nagyon megleptek.
Út a csupasz túraendurohoz
Röviden elmesélem a saját utamat, amelynek végén tényleg azt hittem, hogy tökéletes végeredményre jutottam. Először szembesülnöm kellett vele, hogy a 190 centis magasságomhoz az első képen látható széria szélvédő meglehetősen nagy zajt generál. A turbulens áramlatok ugyanis pont a sisak körül válnak igazi dübörgéssé – még az akkori Schuberth bukómban is nagyon zavaró volt a hosszabb utaknál. Így aztán – a többséghez hasonlóan – elkezdtem felfelé építkezni.
A fenti képen egy MRA toldat látható a gyári szélvédőn – én anno Laminar Lip márkájú, de hasonló méretű plusz plexivel magasítottam. Akkor tökéletes volt a szélcsend, autópályán is lehetett nyitott bukóval motorozni. Majd számos élethelyzetben – terepezés, nagy nyári meleg – rájöttem, hogy számomra nem jó úgy. Elkezdtem lefelé építkezni. Először egy sima R1200GS szélvédőre tettem szert. Ennek a felső része sérült volt – de ezt úgyis le akartam vágni. Így eljutottam a következő állomáshoz, amely már évekig egészen jól funkcionált.
Aztán valamelyik bukósisak-csere után már ez is zajosnak bizonyult – egy kis turbuláló levegő még mindig maradt a sisak környékén. Ekkor jött a záró „csodaötlet”: legyen teljesen csupasz a motor! Az R1200GS lámpa feletti része azonban elég befejezetlen hatást kelt plexi nélkül – úgyhogy saját kezűleg alumíniumból kivágtam és hajlítottam egy takaróelemet, amit lefóliáztatva szintén sokáig használtam. Ezzel a szélzaj megszűnt – viszont a motort nagyjából 100-110 kilométer/óráig lehetett használni. A függőleges felsőtest-helyzet miatt egy sietős autópálya-menet nagyjából lehetetlen volt vele.
Lehet, hogy van jobb?
Őszintén megvallom, annak idején, amikor úgy öt éve piacra került a Kappa Airstream szélvédőcsalád, erősen gondolkoztam rajta hogy veszek. De aztán győzött a spórolás, és nem vettem. Most viszont az elsőre tiszta sor volt, hogy az általam használt megoldással élő ember nem akarja majd megvenni szegény paripát – így elérkezett az idő az olasz műanyag kipróbálására. A huszonnegyedik óra utolsó másodperceiben a kamera előtt felszereltem a holmit a GSA-ra – és kis híján sokkot kaptam.
A második oldalon azonnal a tesztvideóval kezdünk, majd képekkel és szöveggel is illusztrálom, mit tud a Kappa Airstream. Lapozz!
One comment
Comments are closed.