Tritonok új korszaka?

Léteznek ugyanis emberek, akik szerint a Tritonok koncepciója a 21. században is életképes; és miután saját szememmel szemügyre vehettem a svájci motorépítő specialista, a Britalmoto gépét, kezdek velük egyet érteni. Ahogy a név is sugallja, előttünk egy erős Triumph motorblokk látható egy kellemes kezelhetőséggel megáldott Norton vázba illesztve, azonban ez a Triton nem csupán egy fantáziaszülemény, sokkal inkább a modern gyártók által kínált javak szerelemgyereke.

A britalmotós Ivo Tschumi avat be a részletekbe: A mai helyzet nagymértékben hasonlít a ’60-as évek felállására. A Triumph nagyszerű léghűtéses kéthengereseiről vált híressé, amelyek nagyon megbízhatóak és remekül tuningolhatók, ugyanakkor a Nortonnak ott a Commando 961, ami egy kiváló motorkerékpár, különösen váza és felfüggesztései. Egyik kedves ügyfelünk nem volt maradéktalanul elégedett 961-esének erőforrásával és erőátvitelével, viszont tisztában volt a Triumph-blokkban rejtőző potenciállal. Felkért hát minket, hogy alakítsuk át Nortonját egy ‘Új Tritonná’.

Ez egyszerűnek hangzik, azonban hamar egy 450 munkaórát felemésztő projektté nőtte ki magát. Ivo édesapjával, Fritzel közösen teljesen átalakította a Norton vázát. A blokkfelfogató pontokat és a lengőkar bekötését teljesen megváltozatták, hogy a váz képes legyen fogadni a Triumph Thruxton erőforrást, ugyanakkor a lengőkar forgáspontja szinte ugyanoda került, ahol eredetileg is volt, így a Norton kitűnő úttartása megmaradt.

Csak hogy tovább bonyolítsa a dolgot, álommotorja számára a megrendelő egy picivel több teljesítményt is szeretett volna a Triumph blokkba, ezért a Britalmoto egy Carillo hajtókarokat, módosított injektorrendszert és nagyobb szelepeket is tartalmazó felfúró kit beépítésével 1’087 köbcentiméterig emelte a hengerűrtartalmat, így az erőforrás immár 96 lóerőt és 104 Newtonméter nyomatékot továbbít a hátsó kerékre. A megfelelő gázáramlás fenntartása érdekében Fritz és Ivo nagyobb átmérőjű leömlőcsöveket hajlított rozsdamentes acélból, a végdobot pedig attól az olasz QD Racing nevű cégtől szerezték be, akik a Zaeta és a Pierobon versenymotorjaira is szállítják a kipufogókat. A motor többletteljesítményét egy erősített rugós EBC versenykuplung tartja kordában.

Futómű tekintetében megtartották a Norton gyári Öhlins rugózó elemeit, a kerekek is 17 colosak mindkét végen. Elöl a Norton kerekét és Brembo fékrendszerét találjuk, míg hátra a Triumph Thruxton kereke és Nissin satuja került. A kezelőszervek vegyesen Norton és Triumph eredetűek, a fényszóró és felfogatása teljesen egyedi gyártású, a lábtartókat pedig a Free Spirits szállította. A benzintank szintén a Commando 961-ről származik, de az ülésegységet lecserélték. Az eredeti túl nagy volt. – magyarázza Ivo. – Nem az volt a célunk, hogy egy tipikus custom bike-ot hozzunk létre, meg akartuk tartani a Norton Commando 961 eredeti megjelenését és karakterét. És ez, úgy gondolom, sikerült is, hiszen csak második pillantásra tudatosul az emberben, hogy nem egy felcsinosított Nortont lát, hanem egy igazi “Új Tritont!”

Mi tagadás, a mai napig lenyűgöző a Norton és a Triumph házasításának koncepciója, a Britalmoto motorja ráadásként még látványnak sem utolsó: megjelenésében erőteljesebb, mint az eredeti, hatvanas évekbeli Tritonok, de ez nem is csoda, hisz’ a blokkok teljesítménye is az. Vajon eleve ezt a motort kellett volna megépítenie a Nortonnak a 80 lóerős gyári 961 helyett?