2013. június

hónap bejegyzései

2013. június

hónap bejegyzései
Thumbnail
Irtózat: így megy John McGuinnes a TT-n elektromos hajtással

Irtózat: így megy John McGuinnes a TT-n elektromos hajtással

Mióta a Man szigeti legendás országúti versenyen megjelent az elektromos meghajtású gépek kategóriája, a TT Zero, minden évben a MotoCzysz gépe nyerte azt meg. A távol-keleti konkurencia azonban idénre nagyon felvette a kesztyűt, hiszen megszerezték a legendás pilótát, John McGuinnesst, hogy gépükkel, a Mugen Shindennel nyerje meg a 2013-as versenyt. A Honda technikai hátterével (és nem utolsósorban pénzével) várható is volt, hogy valami komolyabbat fognak durrantani.

John McGuinness és a Mugen Shinden a Man TT Zero versenyén (a képre kattintva galéria nyílik)A veteránként is egyre gyorsabb pilóta már az edzésen 105,6 mérföld/órára (168,96 kilométer/óra) javította a kategória egy kör alatt regisztrált átlagsebességét, majd a versenyen a győzelmet is megszerezte. A puszta tényeknél azonban sokkal érdekesebb az alábbi kis részlet a versenyéből, amikor is a 90 kilowattos és a hátsó kerékre 220 newtonméternyi nyomatékot szabadító elektromos versenygéppel megindul, és egyenletes, trolibusz-szerű visító hang kíséretében száguld körbe a közúti versenypályán.

Az elképesztő sebességet csak a videó adja vissza - de igazán az is hanggal együtt érdekes!Közben valamelyik versenytársát úgy kerüli ki, mintha az egy helyben állna… Tehát hangszórót feltekerni és tessék felkészülni: íme a jövő motorversenye:

 

Elolvasom
/ / / / /

Thumbnail
Egy MZ-s nem fél semmitől!

Egy MZ-s nem fél semmitől!

Az elmúlt hétvégén rendezte az MZ Club Hungary a 2013-as Vértes-Gerecse túráját. Az egyik szervező megkeresésének eleget téve magam is részt vettem ezen, igaz nem egy MZ nyergében, hanem saját Tenerémmel vágtam neki a 140 kilométeres távnak. A csapat két részből állt, egy aszfaltos és egy off-road szekcióból. Természetesen a terepes társasághoz csatlakoztam.

Reggeli gyülekező (a képre kattintva galéria nyílik)< ?php include '/srv/www/onroad.hu/root/sites/default/files/cikkek/gallery/2013/06/16_mz_turabeszamolo/gallery.inc'; ?>Tatabánya mellett volt a gyülekező egy benzinkút parkolójában, innen vágott neki két különböző útvonalon a két banda. Mi, terepesek kevesen voltunk, induláskor csak négyen, de másik négy főt még a szálláshelyen kellett felszednünk. A nagytagyospusztai Konkoly-Tege kúria szolgált pihenőül a megfáradt motorosoknak, az idevezető úton érthetetlen módon letört a hátsó indexem felfogatása. Viccesen meg is jegyezték a cellux-szal történő rögzítés közben, hogy mióta az MZ-sekkel járok túrázni, azóta csak esik szét a motorom. Annyit érdemes hozzáfűzni, hogy az előzetes útvonalbejárás során sikerült egy fékkart és egy váltókart is elgörbítenem…

Egy MZ teljes harci díszbenRövid seregszemle után nekivágtunk a túrának, amelynek szinte egyből az elején a megduzzadt Által-éren kellett által érni. Ez nem jelentett problémát, egy valaki kanyarodott csak fel a párhuzamosan futó gyaloghídra, de ő is csak fotós helyet keresett, hogy megörökíthesse a többieket. A nedves kaland után nem sokkal száraz, mély homokos terep következett, ez visszavette a kezdeti lelkesedést egyeseknél, de gond nélkül magunk mögött tudhattuk ezt a részt is. Beérvén az erdőbe újabb finomság várt ránk az elmúlt napok esőzéseinek köszönhetően. Az erdei utak sártengerré változtak, és ami ránézésre jó lett volna, az volt a legalattomosabb a nyálkás, sikamlós felső rétegével. Így az utcai gumival szerelt MZ-k pilótáinak akadt dolguk bőven, de a gépészkedést a bütykös gumikkal sem úsztuk meg.

Kicsi szerelés soha nem árt

Megérkeztünk Várgesztesre, ahol a várhoz felvezető úton a helyi újság tudósítója már várt minket. Mint kiderült, előre beharangozták érkezésünket az újság sport rovatában. Ezek szerint sportteljesítményt vittünk véghez a hétvégén. A rázós, köves részt nem díjazta az egyik MZ kipufogója, nemtetszésének hangot adva levált a csatlakozásnál és fülsiketítő hangot eregetve lódította tovább lovasát, egyre fogyó lendülettel. A vár tövében elhangzott a „Kinek van egy…?” kérdés, jelen esetben fogóra és más szerszámokra volt szükség, hogy újra a mérnökök által megálmodott helyre kerüljön a kipufogó.

Rögtönzött kipufogó klinika és az orvosi konzíliumA szerszámokat összepakolva a műszaki malőr ellenére is jókedvűen tovább folytattuk utunkat Vérteskozma irányába. Az odavezető erdei út alkalmas volt végre egy kicsit tempósabb haladásra, az eddigi nyálkás saras szakaszok után jutalomjátéknak tűnt a kavicsos, köves, kemény talajú terep. Itt már negyedikig fel lehetett kapcsolni, csak a kanyarokban kellett résen lenni, hátha jön valaki szemből a szűk, két keréknyom szélességű úton. Vérteskozmára beérve egy hangulatos, nyugodtnak tűnő települést vehettünk szemügyre, ahol a sok régi stílusú parasztház környezetébe nagyszerűen beleillett a régi vasakkal az MZ-s csapat. Itt már vártak ránk az aszfaltos túra résztvevői, ez volt az első közös találkozási pont a rajt után. Rövid sztorizgatás után továbbálltunk az offroad szekcióval, igaz itt már három kollégától búcsúztunk, ők az aszfalton folytatták az útjukat. Előre megbeszéltük velük, hogy a kezdő szakasz idáig tart, ami utána következik, nagyrészt csak a kedvüket szegné, és örökre megutálnák a terepen való motorozást.

Vérteskozma varázslatos miliőjeKőhányásnál a kék túra útvonallal együtt haladtunk egy darabig. Az útvonalbejárásnál itt sikerült kissé elkavarodnunk és nem is leltük meg a helyes utat, így egy másik útvonalon mentünk arra a helyre, ahol a tervek szerint ki kellett volna érnünk az erdőből. Most, a túra alkalmával is sikerült nyomot vesztenünk, ez utólag kiderült hogy miért történt. A kívánt ösvényen régóta nem járhatott már senki, ezért az aljnövényzet gyorsan visszahódította azt a turistáktól. Egy nem tervezett pihenőt is beiktattunk egy tisztáson, ahol jobban szemrevételeztük a navigációt. Jól látszott, hogy csak pár száz méter választ el bennünket attól a ponttól, ahol végül is ki szeretnénk lyukadni. A virtuális segítség után vizuális támpontul szolgált, hogy az erősen lejtő hegyoldal tövében egy ösvényt véltünk felfedezni. Dénessel, a túravezetővel megvitattuk, hogy bizonyára ez az út az, ami nekünk kell, így nekivágtunk a meredek hegyoldalnak, amit levelek, ágak és hatalmas fadarabok borítottak. Talán ez volt az egyetlen pont, ahol kicsit tilosban jártunk, de ez sem szándékos volt, az eltévedés kényszere vitt rá minket a bűnös útra.

A Tiltott RengetegbenAz első motorfektetés is megesett, a túravezetőnk tette az oldalára az MZ-t, mondjuk a meredek domboldalon haladva elég volt csak pár fokot eldönteni, már a földön is volt a motor. Kiderült, hogy a hátsó tengelyrögzítője lazult ki és elcsúszott a kereke. Leereszkedtünk a vízmosásba, ahol régen az ösvény húzódott, majd nekiláttak páran kijavítani a hibát, hogy folytathassuk a túrát. Igen ám, de ez nem volt olyan egyszerű. Leérve láttuk csak, hogy az úton hatalmas fák fekszenek keresztben, kidőlve. Alatta átférni nem lehet, fölötte lehetetlen, a vízmosás oldala meredek és tele karvastagságú fadarabokkal és kőtörmelékkel. Azon voltunk, hogy tábort verünk, kolóniát alakítunk, de ezt az ötletet gyorsan elvetettük, mert öten voltunk fiúk, lányok nélkül, így nem lennénk őszintén boldogok. Jött a következő felvetés. Menjünk vissza, ahonnan jöttünk. Gyorsan kukáztuk ezt is, hiszen feltekintve a hegyoldalra, egyenesen lehetetlennek tűnt az akció, lefelé is úgy jöttünk, hogy ki-ki a Sorsban, Istenben, a Technikában és még kitudja miben bízott. Rendben, szereljük szét a motorokat és vigyük át őket kisebb részegységenként. Mivel ez is eléggé időigényes lett volna, nem mellesleg badarság, ezért inkább nagy gázzal nekivágtunk, mindenki a maga módján szívatta meg önmagát. Volt, aki fák közé szorulva, volt, aki a domboldalon lecsúszva és voltam én, aki úgy magamra borítottam a kétmázsás gépemet, hogy a lábam teljesen alászorult, nem is tudtam kihúzni, így feküdtem a 45 fokos lejtőn, amíg le nem ráncigálták rólam a Tehenemet. Hálát adok annak, aki feltalálta a krossz csizmát, anélkül darabokban lenne a lábam térdtől lefelé és kevésbé boldogan írnám soraimat.

 

A második oldalon egy szomorú történelmi emléket is meglátogatunk – de terepes kaland is lesz bőven, több mint eddig. Lapozz!

[ pagebreak ]

Szomorú történelmi emlék

Lassacskán magunk mögött hagytuk ezt a pár száz métert, alaposan kifullasztottuk magunkat, így díjaztuk, hogy az erdőn átvezető további szakasz hellyel-közzel aszfaltozva van. Ebből is látszik, hogy a legrövidebb út nem mindig a leggyorsabb is.

Menet közben egy igazi különlegesség, az MZ SX 125 EnduroEzután tempós, murvás és agyagos, viszonylag egyenes úton tartottunk következő célpontunk felé, Kápolnapusztára. Itt volt igazán elemében a gép, 100 fölötti sebességbe is belenyalt a kijelző, igaz itt már hallottam, hogy néha a kartervédő lemez felhasal a nagyobb gödrök közben. Az MZ-s srácoknak pedig minden tiszteletem, mert ők is hasonló sebességgel hajtottak, némelyikük negyed annyi rugóúttal. Ezt a kis hiányosságot megfelelő bátorsággal pótolták, amit az MZ Kupás futamokról hoztak magukkal. Itt tennék egy kis kitérőt. Még a túrára való jelentkezési időszakban egy srác jelezte, hogy jönne egy 50-es Aprilia Scarabeoval, de nem az aszfaltos társasággal, hanem velünk terepen. Úgy gondolta, hogy tudná tartani a tempót. Jelentem, alábecsülte a fiúkat, tényleg hasítottak rendesen. Az aszfaltos különítményt szerintem egyszerűbb lett volna követnie.

Kápolnapuszta emlékéreKápolnapuszta egy különleges hely, sajnos ma már csak az tudja, hogy milyen szörnyű dolgok történtek ott, aki utánanéz. Gánt hivatalos oldalán ezek a sorok olvashatók: „A Vértes Erdőben Gánttól északra fekszik Kápolnapuszta. Az 1790-es években 16 ház állt a hívek száma pedig 101 fő volt. 1930-ban Kápolna 62 főt számlált. Kápolna sorsa 1945. március 15-én megpecsételődött. A 2. Ukrán front felderítő zászlóalja miközben a megye északi része felét nyomult, elfoglalta Kápolnapusztát, ahol a visszaemlékezők szerint szinte minden férfit agyonlőttek, a legfiatalabb 20 éves a legidősebb több mint 70 éves volt. Akkoriban 20 család élt itt a hegyek közt, szinte elzártan a világtól. Az 50-es években az itt maradt 4-5 család Gántra vagy a szomszédos községekbe költözött. Az elhagyott házakat lebontották. 1980-ig egyedül 1 személy élt Kápolnán, ma már senki sem. Egyedül a temető néhány sírja és a túlélők őrzik az itteniek emlékét. Aki a mai Kápolnapuszta felé kirándul, az erdőben egy kis temetőre bukkan. Az elcserjésedett területen a mohlepte sírok feliratai között a halálozás dátuma sok esetben egy napra esik. Ennek okára az egykori kis településen lezajlott szörnyű eseményre emlékezve kaphatunk választ. 1944 őszén a németek által Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott. Nem volt tehát véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok–Vértes vonalon kiépített német állások ellen. A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén három hónapra állófront alakult ki. A Gánttól négy kilométerre fekvő Kápolnán ezidőben húsz, zömmel sváb család élt. 1944 őszén, majd attól kezdve rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Az összes helybeli férfit, és azt a két, civilbe öltözött magyar katonát is megölték, akik a pincéből lőttek vissza rájuk. Kápolna így férfi nélkül maradt, az asszonyok és a gyermekek nagy részét pedig kitelepítették.”

Kitelepítettek emlékműveKápolnapusztát követően tiszteletünket tettük a Gánt fölötti kőkeresztnél, amit a kitelepített német ajkú lakosság és a bányászok emlékére állítottak.

Becsapós vörösség

Innen elporoltunk a Gánt melletti bauxitbányába, rögtönzött endúró showt bemutatva az aszfaltos társaságnak, akik inkább kint hagyták a parkolóban a motorjaikat és gyalog közelítették meg a helyszínt. Volt köztük is azért olyan bátor legény, aki bemerészkedett a vörös pokolba. Itt személy szerint addig-addig ügyeskedtem, míg egy mélyedésbe beszorultam és se előre, se hátra, forraltam az agyvizemet a 35-40 fokos katlanban. Kénytelen voltam a hiúságot félretenni és elfogadni a segítséget, hogy kijussak a gödörből. Szemmel láthatóan azért tetszett a mutatvány a nézőknek.

Gyülekeznek az MZ-sek a vörös pokolbanA bauxitbánya közelében várt ránk a túra egyik tervezett legnehezebb akadálya, egy rendkívül meredek, köves-sziklás feljáró, ami a bejárás során egyszer már megviccelt. Nem repestem az örömtől, hogy a bányában balga módon kifárasztottam magam, de nem volt mit tenni, szépen sorba álltunk, hogy lendületet véve nekivágjunk a feljárónak. A túravezető csőgázon, szinte már egykeréken, de felért, utána következett Frici. Ő is már közel volt a csúcshoz, amikor elfektette a motort. Az MZ-ben lakozó őserő szétszakította a láncot. A lehető legrosszabb helyen. Innen lefelé talán még rosszabb, mint föl, de szakadt lánccal csak ez az egy irány maradt. Kezdődhetett a tanácskozás: hogyan tovább. Előkerült egy patentszem, mert kiderült hogy csak ennyi a hiba, a lánc még használható állapotban volt. A szerelés közben viszont megbeszéltük, hogy a 125-ös MZ-s kolléga sem motorerővel, sem gumival nem bírná a következő szakaszt, így inkább ugrottunk egyet az itinerben és meghódítottuk a Csákberény fölött tornyosuló köves dombokat, amit harckocsisok is előszeretettel használnak gyakorlópályának. Innen gyönyörű kilátás nyílt a környék legelőire.

Gyönyörű kilátás nyílik a dombokrólA dombokat magunk mögött hagyva beértünk Csákberénybe, ahol mindenki feltöltötte vízkészleteit, mert ezen a forró és dolgos napon fogyott bőven az éltető folyadék. Csákberényből egy hátsó, alsórendű, köves-földes úton jutottunk el Csókakőig, majd onnan folytattuk utunkat Vértesszentkereszt irányába, javarészt aszfalton vagy makadám úton. Érthetetlen módon a vértesszentkereszti templomromnál egy modortalan és antiszociális, úrnak nem nevezhető valaki fogadott bennünket. Már az elején közölte, hogy utálja az embereket, meg különben is …szátokmeg. Gyorsan körbevezetett minket, elhadarta a tudnivalókat, majd ugyanazzal a kedvességgel, amivel fogadott, ki is hajított bennünket a kerítésen túlra.

A boldog célba futás

Gyors csoportkép VértesszentkeresztenItt már kellőképpen el volt mindenki fáradva, az árokparton ücsörögtünk, már-már álomba szenderültünk a hűs árnyékban. De menni kellett tovább, nem volt már sok hátra a túrából.
Poros gazdasági utakon száguldottunk, szántóföldek mellett, mély homokon húztuk a gázt. A motorom plexijéig nem láttam el, akkora port kavartunk. Egy pillanatra átéreztem, milyen is az, amikor a Dakaron szinte vakon kell száguldani, (még ha itt a tempó fele akkora, vagy még annyi sem volt). A fekete leves pedig még hátravolt, szintén egy feljáró személyében, amely valaha egy kis ösvény lehetett. Az idők során szépen visszafoglalta a természet a csapást, sűrű növényzetnek adva otthont. Még a civilizált időkből hátramaradt, a földből titokban meredező akácfa csonkok nehezítették a feljutást lelógó liánok társaságában. A gázt elvenni nem lehetett, mert akkor nincs tovább, viszont állandóan centizgetni kellett a fák és a csonkok között, mindezt úgy, hogy arra is figyelni kellett, mikor melyik liánba akadunk be. Dénest egy ilyen lián úgy megakasztotta, hogy az MZ-t a tükrénél fogva kiemelte gyertyába, majd az oldalára rakta. Engem ugyanazzal a lendülettel, amivel felfelé törtettem, visszarántott vagy tíz métert. Életemben nem mentem még hátrafelé ilyen gyorsan motorral.

Túravezetőnk éppen azt szemlélteti, hogyan akadt fenn a liánonVégül mindenki sikeresen felért a kaptatón és a szállásig már csupán egy helyen álltunk meg, egy szebb napokat is látott kastély mellett. Illetve már csak rom az egész, a környéke tele szeméttel és mindenféle limlommal. Ezt látni elkeserítő, ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon miért az állatokat zárjuk ketrecbe, nem pedig az ilyen elvetemült, rombolásra született lényeket? Visszaballagtunk a motorjainkhoz, gondolatainkba mélyedve húztuk tovább Nagytagyospusztáig a gázt, ahol rengeteg élménnyel feltöltekezve támasztottuk le motorjainkat. Még az aszfaltos különítmény előtt beértünk, ezzel sikeresen megúszva a hirtelen lezúduló felhőszakadást. Jóleső érzéssel iszogatta mindenki a sörét, összegeztük a nap sztorijait, míg nem befutott a társaság nagyobbik fele, bőrig ázva. Az idő már esteledett, nekem indulnom kellett haza, mert programom volt még aznap, így én sem úsztam meg szárazon a kalandot. Olyan jégesőbe keveredtem, mintha géppuskával lőttek és tűkkel szurkáltak volna. Az orrom hegyéig nem láttam, így csorogtam negyvennel a plexi mögé bújva. Arról már csak hallomásból értesültem, hogy valószínűleg az év bulijáról maradtam le, olyan koncerttel, ahol a végén az énekes a dobok között kötött ki.

Megirigyelvén az offroadosokat, az aszfaltosok is erőcsúsztatással érkeznekMindent összevetve hatalmas élmény volt ez a túra. Az MZ-s fiúkról csakis pozitívan tudok nyilatkozni, oltári jó társaság, akik nem félnek egy jó motorozástól. Nem keresik a kifogást, hanem megoldják a feladatot. Olyan helyeken is elmennek, ahol más már sírva fakadna és felgyújtaná a motort inkább, nem mellesleg egy kis szereléstől sem riadnak vissza, nincs az a műszaki probléma, ami megállítaná őket. Mindig van a társaságban valaki, akinek adott szerszáma, alkatrésze van és segítenek is elhárítani a hibát, ami igazából nem is fordul elő olyan sokszor, mint azt gondolnánk. Eget rengető műszaki hiba nem adódott a túra során, és ami fontosabb, senki sem törte össze magát, egymásra és saját magunkra is vigyáztunk.

A túra útvonala. Zöldön az aszfaltosok, piroson a terepesek haladtakFontosnak tartom kiemelni – mielőtt a turbózöldek azt kiáltanák, hogy „kapárakaszára” -, hogy a túra útvonala végig olyan helyeken zajlott, ahová legálisan, engedély nélkül is be lehet hajtani, így nem szegtünk törvényt. A túra során végig betartottuk a kulturált terepmotorosok etikettjét, vagyis a kelleténél jobban nem kapartunk szét semmit, nem gyúrtunk védett növényeket, nem szemeteltünk (ezt inkább az öntudatos gyalogturisták szokták), a sétáló emberek mellett nem kilóhússzal húztunk el, hogy utána fél napig port vagy sarat köpjenek, és a lovasokat sem ijesztgettük feleslegesen. Ha erre minden terepre, erdőbe tévedő kiránduló odafigyelne, legyen az motoros vagy gyalogos, sokkal könnyebben menne az együttélés és nem kéne hurkokat kifeszíteni és karókat hegyezni. Ezeket legtöbbször elborult elméjű emberek alkalmazzák, sajnos pont a hozzájuk hasonló elborult elméjű motorosok miatt. Nem ez lenne a módja a probléma megoldásának – de ez már egy másik történet.

Elolvasom
/ / / /

Thumbnail
Azt a mindenit! Itt a Yamaha MT-09!

Azt a mindenit! Itt a Yamaha MT-09!

Harangozgatták egy ideje – de csak úgy óvatosan -, hogy nagy dobásra készülnek Ivatában. Hittem is, meg nem is, hiszen igazán komoly újdonsággal a Yamaha sem jelentkezett egy ideje. Tegnap azonban a világ elé tárták az MT-09 kódjelű modelljüket, amelynek már technikai adataitól is azt éreztem: kész szerencse, hogy ülök…

Erős és könnyű: a Yamaha MT-09 egy tökéletes csupasz motornak tűnik (a képre kattintva galéria nyílik)

A legfontosabb szegmens

Az európai motorkerékpár-piacon az idomzat nélküli, sportos motorok adják az eladások negyven százalékát. A motorosok jelentős része ugyanis egy gépben szeretne megtalálni mindent, amitől jó dolog motorozni: dinamikát, teljesítményt, kényelmet – a két keréken történő helyváltoztatás hétköznapi és hétvégi, vagyis élvezkedős részét egyaránt.

Semmi sallang, csak igényes technika és agresszív megjelenésEhhez pedig a legtökéletesebb megoldás egy kellő teljesítménnyel és jó futóművel rendelkező meztelen gép. Semmi sallang, semmi fölösleg – csak ami egy motorra kell. Így a feladatot a Yamaha fejlesztési központjában ugyanaz a csapat kapta, akik az eredeti MT koncepciót is kidolgozták annak idején. Most azonban – talán szerencsére – nem egy gigászi V2-ből vagy éppen egy polcon pihenő egyhengeresből indultak ki, hanem már az erőforrást is a nulláról kezdték tervezni.

Új szív a hangszerben

A 850-es sorhármas blokk 115 lóerős és közel 90 Newtonméter a nyomatéka - utcára bőségesen elég lesz!Iparkodtak megtalálni a legtökéletesebb konstrukciót, így a döntés a Triumphnak és az MV Agustának oly sok sikert hozó soros háromhengeres felépítésre esett. A 847 köbcentiméteres erőforrás 115 lóerőt és 87,5 Newtonmétert szabadít a hátsó kerékre. Amennyiben a mérnökök ígérete valóság, és ez a teljesítmény az Európából már ismert sorhármasokhoz hasonlóan lineárisan érkezik, valóban élmény lesz elcsavarni a gázkart!

A kipufogó kialakításának köszönhetően kiemelkedő bedönthetőséggel fog megajándékozni minket a kanyarokbanAmely természetesen ride-by-wire, azaz elektromos rendszerű (ivataiul YCC-T). Így direktebb a gázreakció, illetve lehetőség van az erőforrást többféle injektor-térképpel felruházni. A D-Mode kapcsolóval választhatunk a normál közlekedéshez legalkalmasabb STD, valamint az A (adrenalinbomba – agresszív gázreakció) és B (normál városi közlekedéshez vagy esőben ajánlott) üzemmódok között.

Lapra való!

A kipufogó rendszer 3 az 1-ben rendszerű, a motor alatt helyezkedik el, ezzel is hozzájárulva a tömeg központosításhoz a könnyebb kezelhetőség érdekében, és nagyszerű hangot biztosítva azáltal, hogy az egyes csövek összekötő csövekkel kapcsolódnak egymáshoz. Speciális olajteknő kialakítás tette lehetővé hogy a kipufogó csövek szorosan a blokk körül fussanak, így a motor dönthetősége eléri az 51 fokot – ami valljuk be, parádés adat! Ilyen mélyre normál utcai vasakat ritkán lehet fektetni…

A futómű minden paraméterében állítható, hogy mindenki a saját stílusára szabhassa a kanyarvirtuóztEhhez persze komoly futómű is kell. Az első és hátsó rugózás is állítható: elöl új fordított első villát találunk 41 milliméter belsőcső-átmérővel, hátul Monocross felfüggesztést egy csaknem teljesen vízszintesen elhelyezett lengéscsillapítóval. A lengéscsillapító elhelyezkedése nemcsak a tömegközpontosításhoz járul hozzá, hanem karcsúbb kialakítást is lehetővé tesz, és az ülés alatti elhelyezés védelmet nyújt a rugóstag számára a por és kosz ellen, melynek így az élettartamát is jelentősen növeli.

Az MT-09 remélhetőleg újra reflektorfénybe állítja a márkanevetHa pedig erős és gyors a motorunk, nem árt a jó fék sem. Elöl 298 milliméteres dupla, hátul 245-ös szimpla tárcsa felelős a lassításért (elöl négy fékdugattyúval oldalanként). A blokkolásgátlós változat jövőre érkezik.

Pillangó

Az összes fent ismertetett adat értéke szinte a semmibe tud veszni, ha a jármű tömege drasztikusan magas. Csakhogy az MT-09 tömege drasztikusan alacsony! Amikor ehhez a részhez értem az adattáblázatban, valósággal felkiáltottam örömömben: menetkészen is csupán 188 kilogrammot nyom a mérlegen (a blokkolásgátlós változat pedig 191-et). Ebben benne van a 14 liternyi üzemanyag is. Ez a csekély tömeg pedig végképp azt sugallja, hogy a Yamaha újdonságával valóban öröm lesz a motorozás minden egyes métere!

Erős, könnyű, jó a futóműve – mi kellhet még? Persze: mikor lehet majd megnézni-kipróbálni-megvenni, no és mennyiért? A Yamaha MT-09 idén ősszel érkezik hazánkba, várható kiskereskedelmi ára 2’389’000.- forint lesz, míg az ABS-es változatra 2014 tavaszáig kell várni (a fene sem érti, miért…), és a tervek szerint 2’548’000.- forintért lesz hazavihető.

Elolvasom
/ /

Thumbnail
A járműbérlés legújabb dimenziója

A járműbérlés legújabb dimenziója

Az, hogy megérkezünk egy világvárosba és a reptéren autót bérlünk, évtizedek óta megszokott dolog. Ma már azonban az sem jelent semmi újdonságot, ha sima hátizsákos turistaként járjuk a világot, és egy főváros megtekintéséhez egy utcai standról bérelünk néhány órára egy kerékpárt, majd egy másik állomáson valahol leadjuk. Ez a mozgalom a kerékpározás őshazájában, Amsterdamban indult évtizedekkel ezelőtt: ott akkoriban a város kerékpárjait fehérre festették, és bárhol (értsd: az utcán) ráülhettél egyre, ha kellett, majd ott hagytad, ahol éppen dolgod volt – amikor tovább kellett menni, akkor pedig kerestél egy másikat, mert az előzőt valaki már elvitte.

Ideális városi jármű, óránként 2'000.- forintnyi euróért (a képre kattintva galéria nyílik)Ehhez hasonlatos módszerű elektromos robogó-bérlési szolgáltatást vezet be az idei ébűvtől Barcelona városa Motit néven. Első körben 50 darab, jellegzetes festésű eletromos hajtású kis kétkerekű áll üzembe a település utcáin, ám számukat a tervek szerint hamarosan egészen 300-ig emelik. A kis lila mopedek értelemszerűen teljesen környezetbarát módon üzemelnek, legnagyobb sebességük 65 kilométer/óra, hatótávolságuk pedig 40-60 kilométer között van egy feltöltéssel. Neked azonban nem kell sem a töltéssel bajlódni, sem állomást keresni, csupán letölteni a szolgáltatás alkalmazását okostelefonodra. Regisztrálsz, és máris láthatod, hol hagyta az előző használó a hozzád legközelebb eső robeszt. Lefoglalod, odaballagsz, és már mehetsz is várost nézni, vagy éppen a dolgodra. Ahol pedig már nincs szükséged rá, simán otthagyod és kilépsz a rendszerből.

A Motit robogóinak műszerfala egy GPS-ként is funkcionáló egységValamennyi robogón található bukó is (mondjuk hogy az méretben hogy jó minden bérlőre, azt egyelőre nem tudjuk pontosan), illetve egy GPS, amely segít a navigálásban – a cég dolgozói pedig a segítségével mindig tudják, merre jár a bringa, milyen távolságot tett meg, illetve hogy szüksége van-e töltésre. Amennyiben igen, a helyszínen cserélik a mobil akkumulátort, így a kis lila kétkerekűek nem esnek ki hosszú órákra a szolgálatból. Ezzel garantálják, hogy csak olyan robogót tudsz kibérelni, amelyben elegendő mennyiségű amper is lesz a helyváltoztatáshoz.

Egy személy egy nagyvárosban tökéletesen tudja használni - nulla környezetszennyezéssel!Amennyiben rendszeresen igénybe veszed a szolgáltatást, 0,45-0,55 eurót kell fizetni érte kilométerenként, vagy 5 illetve 6 eurót óránként (a bérléseid sűrűségének és regisztrációdnak a függvénye, melyik vonatkozik rád). Ha csak alkalomszerűen, vagyis turistaként bérled a robogót, egységesen 7 euró az óránkénti díj. Mondjuk egy három órás városnézésért 6’000.- forint pedig talán nem is olyan hatalmas pénz egy világvárosban. Már csak azt kell kibekkelnünk, hogy Budapest városvezetése is felkapja a fejét erre a remek ötletre, és villámgyorsan megvalósítsák!

Elolvasom
/ /

Thumbnail
BMW Motorrad Days 2013 – szervezett túrával összekötve!

BMW Motorrad Days 2013 – szervezett túrával összekötve!

Idén július 5. és 7. között rendezik meg a világ legnagyobb BMW motorkerékpár találkozóját, a BMW Motorrad Days-t. A helyszín a már jól megszokott németországi Garmisch-Partenkirchen lesz, ahová a szervezők most is több mint 30 000 motorost várnak.

Garmischban minden ilyen találkozón fantasztikus a hangulat (amelyhez kell a páratlan környezet is a rengeteg heggyel) - a képre kattintva galéria nyílikÍzelítő a programokból:
– BMW Classic sátor a 90. évforduló jegyében
– Aktuális modellek és motoros ruházati termékek kiállítása
Tesztmotorozás (akár az elektromos robogó is kipróbálható)
– BMW enduro tréning a teljes GS választékkal
– Chris Pfeiffer stunt bemutató
– BMW Motorrad Motorsport kamion és a WSBK versenyzők
– több mint 80 kiállító (tuning, gumi, kiegészítő, utazás, tréning)
– Custom Bike Area a híres Ace Café London részvételével
– Metzeler gumiszerviz
– BMW Motorrad mozi túrabeszámolókkal
– Pénteken és szombaton este koncertek
– Vasárnap reggel Jazz Reggeli

Az idei év egyik fő attrakciója a BMW Motorrad 90. évfordulója leszAz idei BMW Motorrad Days Magyarországról akár szervezett formában is látogatható, hiszen a Rhino Tours motoros túrát indít Garmisch-Partenkirchenbe. Az ötnapos túrán – amely odafelé az osztrák Alpokon, visszafelé az olasz Dolomitokon át vezet – bármilyen márkájú motorral részt lehet venni. A jelentkezési határidő 2013. június 21. A résztvevők a túravezetők által használt új modelleket (BMW F 800 GS, BMW F 800 GT, BMW R 1200 GS) is kipróbálhatják. További részletek (időpont, részvételi díj, útvonal) és jelentkezés ide kattintva érhető el.

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
Okozz balesetet létrával!

Okozz balesetet létrával!

Sokszor emlegetik a motorokat úgy, mint a legpraktikusabb közlekedési eszközöket. Ez bizonyára így is van, ha egységnyi idő alatt a legtöbb utat szeretnénk megtenni egyedül, vagy legfeljebb egy utassal. A pakolhatóság szempontjából viszont találtak már ki sokkal jobb és alkalmasabb járműveket. Sokszor fejtörést okoz már egy rövidebb túra során is a csomagok elhelyezése, alkalomadtán furcsa vagy érdekes, nem motorra illő tárgyak szállítása. Amíg ezzel nem okozunk kárt vagy balesetet, csak mosolyt csalunk az emberek arcára, addig nincs probléma.

Számos csodálatos megoldást találsz a galériában - kattints a képre!A rendőrség keres egy angol, suffolki motorost, miután három autó balesete is neki köszönhető. A helyi rendőrség sajtóközleménye szerint egy kinyitható létrát szállító motoros haladt az A11-es főúton, miközben a létra egyik tagja elszabadult és átlógott a szembejövő forgalom sávjába, de ezzel a motoros nem törődött. Ellentétben egy közeledő autóssal, aki megijedvén az ütközéstől, félrerántotta a kormányt. A manőver Így is lehet, csak nem ez a legelterjedtebb módszer...közben két másik járművel összeütközött, amelynek utasai, egy nő és két gyerek orvosi ellátást igénylő sérüléseket szenvedtek. A motoros továbbhajtott, talán észre sem vette, hogy mekkora bajt okozott a felelőtlen magatartásával. A rendőrség még mindig keresi a motort vezető személyt, aki a szemtanúk elmondása alapján egy ezüstszínű járgánnyal vitte a nem hétköznapi rakományt.

Nem árt, ha túlméretes tárgyakat inkább másféleképpen szállítunk, és nem erőltetjük a motoron az ilyen dolgok rögzítését. Éppen eléggé veszélyes a motorozás önmagában is, ne keressünk újabb baleseti forrást!

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Lehetsz oldszkúl, de mégis biztonságos

Lehetsz oldszkúl, de mégis biztonságos

A Triumph Budapest ugyanis elkezdte mind a Davida bukósisakok, mint a gyári márkajelzéssel ellátott, de a kategórián belül a lehető legmagasabb biztonsági szintet képviselő motoros farmerek gyártását, így sikerült mindegyikről egészen részletes információkra szert tenni.

Hagyomány és biztonság

A klasszikus gépeken mindig ilyen fejvédőkben feszítenek a fotomodell motorosok (a képre kattintva galéria nyílik)A Davida egy harminc éves múlttal rendelkező klasszikus brit manufaktúra, amely szigorúan a régi iskola elvei szerint, a mai napig teljesen kézzel készíti különleges bukósisakjait. Legfőbb vonzerejük hamisíthatatlan formájuk: a Davida bukók arányos és tetszetős külalakja már elég is lenne a sikerhez, hiszen elsősorban szemünkkel választunk, tetszenie kell a kupaknak. Emiatt az évek során számtalan hollywoodi filmben, megannyi divatbemutatón szerte a világban, és egyéb, komoly reprezentatív értékkel bíró helyen tűntek fel fejvédőik. Bárhol, ahol abszolút autentikus és szép nyitott motoros fejfedőre volt éppen szükség.

Így jobban megfigyelhetőek a csinos részletek...De a megnyerő külső még nem minden, a Davida sisakjai belül is csúcsminőséget képviselnek. Akárcsak annak idején a hősidőkben, a bélés a lehető legjobb minőségű, finom és puha bőrből készül, ennek a különleges, és manapság mások által egyre kevesebbszer alkalmazott alapanyagnak köszönhetően egészen különleges élmény Davidát hordani, hiszen a bőr a használat során szinte hozzá idomul viselőjéhez és idősödve csak egyre kellemesebb lesz. Ennek is köszönhető a sisakok csöndessége és komfortja, ami szerte a világon hamar ismertté tette a Liverpoollal szemben fekvő Birkenheadben, minden munkafolyamatot tekintve kézzel gyártott bukókat.

Így az igazán autentikus - főleg ha kicsit zordabb az időjárásA négyféle Davida bukósisak közül a gyönyörű Jet, illetve a minimalista, Classic névre hallgató sorozatok a legkeresettebbek – előbbit nem kevesebb, mint 68, míg utóbbit 44 különféle fényezéssel készítik már szériában is. Ez azonban nem minden: ha van egy saját terved, a fejvédődet már a gyárban annak megfelelően fényezve készítik el, így nem lesz szükség a vásárlás után csiszolgatni és otthon festegetni. A kínálat csúcsát a Jet típus képviseli. Külső héja üvegszálas kompozit (akárcsak az összes többi Davidának), ami a belső, legmodernebb anyagú, kétféle sűrűségű ütéselnyelő réteggel kombinálva képes maradéktalanul megfelelni a hatályos ECE R22-05 európai biztonsági standardnak. A pántok dupla D-gyűrűs csattal rendelkeznek, ami nem csak autentikus, de a mai napig a legbiztonságosabb és legkisebb súlyú megoldás.

A sisakok belseje a régi hagyományok szerint tiszta bőrből készül. Nagyon kipróbálnék egyet, hogy milyen érzés lehet!Mivel pedig a Triumph oly sok klasszikus külsejű motort kínál (a Bonneville és a Thruxton már járt nálunk teszten, de a közelmúltban kipróbált nagyvashoz, a Thunderbird Stormhoz is tökéletesen passzolna egy ilyen sapka), logikus hogy a Davida fejvédői megtalálhatók üzletükben. Ha legközelebb járok arra, biztosan felpróbálok egyet, hogy milyen érzés lehet a híres bőr bélés.

Komfort és biztonság

Van egy másik kérdés, amit eddig soha nem tudtam megválaszolni magamnak. Rengeteg gyári fényképen látni a szemmel láthatóan száguldozó pilótákat egy szál farmerben döngetni. Mivel a magam részéről nem túlzottan támogatom ezt a fajta viseletet (saját rossz emlékeimnek köszönhetően, amikor is megtapasztalhattam, mennyit is véd egy sima gatya – majd feküdtem egy keveset az incidens után…), tényleg nem értettem. Vannak ugyan motoros farmerek némi belső védelemmel – rendelkezem ilyennel én is -, de azért ezeken erősen látszik, hogy nem sima nadrágok. Sokan nem is szívesen mennek munkába, megbeszélésre ilyesmiben – így marad a védelem nélküli motorozás.

Láthatatlanok a kevlár szálak, amelyek védenek csúszáskor, de az ütéseket elnyelő protektorok isA klasszikus brit motorokhoz nagyon jól passzoló farmereken azonban gyakorlatilag tényleg nem látszik kívülről, hogy nem egy sima jeans van a viselőjén. Az anyagba szőtt kevlár szálak persze hogy nem láthatóak, ugyanakkor egy esetleges aszfalton csúszás esetén nem szakad ki a matéria, mint az én utcai nadrágom egykoron. Mindezen felül a roppant sérülékeny térdízületünket a legmodernebb D3O protektorok védik.

Senki nem mondja meg rólunk, hogy motoros ruhában vagyunk, ha ilyet viselünkA D3O egy különleges, modern anyagot használ protektoraiban, ami alaphelyzetben puha, könnyen formálható és kényelmes viselet. Becsapódáskor az erőhatás esetén a D3O-anyagok molekulái összekapcsolódnak, ami által az anyag sokkal ellenállóbbá válik, illetve az erőhatást rendkívüli mértékben szétosztja önmagában, és ezzel elnyeli. Az erőhatás megszűnésével az anyag visszatér eredeti, puha állapotába. Tehát nem „ütésre keményedik” az anyag, hanem egyszerűen elvezeti és nagyrészt elnyeli az energiát, így védve viselőjét.

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Hogy kisebbet bukj – ha már muszáj

Hogy kisebbet bukj – ha már muszáj

A motorosok többsége tisztában van a motorozás veszélyeivel, és szerencsére egyre nő azok aránya, akik a póló-gatya-strandpapucs szett helyett a korrekt védőruházatot választják, amikor nyeregbe ülnek. A valós védelmet nyújtó, minőségi, kényelmes és tartós motorosruházat beszerzése nem olcsó mulatság, ráadásul ezek a védőfelszerelések - elsősorban a bukósisakok – felépítésükből, műszaki jellemzőikből kifolyólag csupán egy „rendes” baleset során képesek megfelelő védelmet nyújtani viselőjüknek. Miután teljesítették feladatukat, le kell cserélni őket, újat kell beszerezni helyettük, ami ismét komoly kiadást jelent.

Ha már egyszer saját hibából lezúzod kedvenc ruhádat, kerüljön kicsit kevesebbe a cseréjeHa a balesetet nem a motoros okozza, viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen az anyagi kárt – így a felszerelés árát is – fedezi a vétkes fél kötelező felelősségbiztosítása. Mi a helyzet azonban akkor, ha a motoros hibázik? Ilyenkor mindent magának kell fizetnie, a motor javíttatása mellett a felszerelés pótlása is az ő pénztárcáját terheli. Ezekben az esetekben nyújt segítséget a magyar motorkerékpáros piacon egyedülálló EuroMotor Baleseti Cseregarancia (EBCS) szolgáltatás: az EuroMotor Kft.-nél vásárolt, balesetben megsérült motorosfelszereléseket az ügyfelek jelentős, akár 40 százalékos kedvezménnyel cserélhetik új darabokra. Amennyiben a vásárló az eredetiével azonos vagy annál magasabb kategóriájú új terméket választ, az eredeti termék vételárának 40 százalékát kapja meg kedvezményként . Abban az esetben, ha a az eredetiénél alacsonyabb kategóriájú új terméket választ, az új termék árából részesül 40 százalék kedvezményben.

Az EuroMotor Baleseti Cseregarancia (EBCS) az EuroMotor Kft.-nél vásárolt Nolan, X-lite és Kappa bukósisakokra, Spyke és Kappa motorosruházatra (egy- és kétrészes bőrruhák, bőrkabátok, bőrnadrágok, textilkabátok, textilnadrágok), valamint Spyke és TCX motoros lábbelikre (csizmák, cipők) érvényes. A Schuberth bukósisakokra a Schuberth Mobility Program által biztosított cseregarancia vonatkozik. Az EBCS szolgáltatás az EuroMotor Kft.-nél vásárolt bukósisakok, motorosruházat és motoros lábbelik esetében a vásárlástól számított 18 hónapig érvényes: ha a baleset ezen időtartamon belül következik be, igénybevehető az EBCS szolgáltatás. Az EBCS által biztosított kedvezményes vásárlásra a balesetet követő 60. napig van lehetőség. Az EBCS kedvezménnyel vásárolt cseretermékekhez nem jár újabb EBCS szolgáltatás. Az EuroMotor Baleseti Cseregarancia csak akkor vehető igénybe, ha a pótolni kívánt termék(ek) sérülését okozó baleset a vásárló hibájából következett be. Az EBCS csak olyan termék esetében alkalmazható, amely közúti közlekedési balesetben olyan mértékben sérült, hogy már nem képes maradéktalanul ellátni védő funkcióját és nem is javítható (ezeket az EuroMotor Kft. szakemberei állapítják meg). Az EBCS igénybevételéhez természetesen szükség van a motoros balesetről rendőrség által készített baleseti jegyzőkönyvre, személyazonosító okmányra (személyazonosító igazolvány, vezetői engedély vagy útlevél), a sérült termék vásárlását igazoló számlára, blokkra vagy jótállási jegyre (tisztán látható eladási dátummal), valamint a sérült termék bemutatására. Az EBCS más kedvezménnyel nem vonható össze.

Elolvasom
/ /