A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 12. epizód.

Szerzemények, nem is egy!

Igen, a kép nem csal, kettő is van. Az egyik Alfi névre hallgat, a másik meg Suzuki GS750-re.

Kellett már szerezni egy új segédet a műhelybe, de leginkább az asszonkának volt az igazi vágya. A szívében a Robi által támadt légüres teret hivatott betölteni. Robi halálát talán azért is sikerült viszonylag gyorsan, kevés fájdalommal elviselni, mert a már említett 14 évével egy teljes életet élt le, amely végének bekövetkezte teljesen természetes, ennél fogva elfogadható történés volt. És hát…készültünk, készülhetünk rá mi is: senki sem él örökké. Éppen ezért alkalmunk volt megbeszélni azt is, hogyan lesz a Robi után. Abban maradtunk, nem kölyökkutyát választunk, és mindenképp valamelyik menhelyről. Miért?

Magamnak úgy fogalmaztam: azért, mert egy kölyökkutya is lehet problémás (akár genetikai alapon is), de akkor egy egész kutyaéleten keresztül kell viselni, míg egy idősebb állatnál ez már jóval kevesebb idő. Ami még fontosabb, egy idősebb kutya – főként olyan, amelyik életében már keresztülment egy-két nehezebb dolgon -, az tudja mi a hála. Ezt láttuk Robin is. A menhely pedig azért lett forrásnak választva, mert ha menhelyről hozunk egy kutyát, akkor valójában kettőt mentünk meg. Egyszer, amelyiket elhozzuk, másszor meg amelyik a helyére be tud kerülni. Az is egy esély az életre.

No és akkor jöjjön a másik szerzemény, a GS750! Elmentem a hirdetőhöz motornézőbe. Vagyis pontosabban először ő jött el hozzám Bátonyterenyéről. A telefonos megbeszélésen nem is teljesen komolyra véve, de bedobtam a hirdetésében jelzett cseremotor beszámításra az ETZ-met. Az én kis pótmotoromat! Mivel neki volt valaki mással egy biznisze ETZ vonatkozásban, és szombaton motorozni indult a haverjaival, azt találtuk ki nagy hirtelen, hogy előbb eljönnek hozzám, ő megnézi az TZ-t, én pedig hétfőn gurulok le hozzá GS nézőbe. A lényeg, hogy az MZ végül nem lett az alku tárgya (kicsit örülök is neki, a szívemhez nőtt valamelyest), viszont én alaposan átgondoltam a GS-t. Egy elbomlásnak indult, de eredetileg igen igényesen megépített, sok pénzt magába szívott merev vázas chopper motor. Nem csodálkoznék rajta, ha a szakma krémjéből valaki fel is ismerné, mint valamelyik ismert magyar építő korábbi alkotása. (Tényleg, ez érdekes kérdés lehet: ki csinálta, mikor, hogyan, miért, mennyiből?)

Papírok nélkül kínálta a kolléga, de engem nem is annyira érdekelt ez. Azt számolgattam hazajőve motornézőből este, hogy a kínált alkatrészek mekkora veszteséget okoznának nekem, ha azokat különböző börzéken, vaterán, használt alkatrész piacokon kellene beszerezzem. Olyanokra gondolok, mint lámpák, tartókarok, kormány, kapcsolók, lábtartók, ülés, háttámla, rendszámtábla-tartó, sárvédők, és egyéb hasonlók. No és főként maga az első futómű kerékkel, fékkel, kompletten használható állapotban. (Minden alkatrésze krómozva, nikkelezve!) Ezek a holmik benne vannak a GS árában.

Végül is megegyeztünk egy árban, ami érzésem szerint megérte nekem is és neki is… A blokkot lehet hogy majd el is fogom adni. Egyelőre annyi időm volt, hogy a karbisorba fentről beöntöttem egy kevéske benzint, és indítóztam. Beindult, felpörögve égette el azt a kevés benyát néhány másodperc alatt. Tehát elvileg működik. (Később majd foglalkozom vele, ha lesz egy kevés időm.)

A második oldalon a Suzuki GS-alkatrészek elkezdenek átköltözni a dízelmotorba. Lapozz!