A beszámoló első része itt olvasható, a második pedig itt.

2011. augusztus 17, szerda

Hosszú nap, Nagyszalontára készülünk. Korán is keltünk, a kövér harmat utalt már csak az előző napi csapadékos időre, az égbolt még napfelkelte előtt sziporkázóan tiszta volt. Gyors és kiadós reggeli, gyors pakolás – ki a motorokkal a kamionból -, és gépátvétel előzte meg a 7 órai startot. Nem mehetett neki úgy kerékpáros a nagy lejtmenettel kezdődő szakasznak, hogy túravezető vagy szerelő nem vizsgálja át a kerékpárt. Erre a napra találtuk meg a mi Norbinkat, aki öblös hangjával és határozott kiállásával az ideális speaker-nek bizonyult. A megafonos eligazításokat innentől kezdve mindig rá bíztuk.

Útvonal-biztosítási szempontból a lejtmenet szabadon, de némileg erősebb kontroll alatt történt, mint az előző nap felfelé. A frissítők közé most is beékelődtek a motoros mobil frissítők, de nagyobb távolságra egymástól. A szállástól egy 10 kilométeres háziversenyt hirdettek a túravezetők a Pádis tetőig, az első összeváró és frissítőpontig. Ezúton is gratulálunk a helyezetteknek, főként Jimy barátunk fiának, Beninek a remek teljesítményhez.

Az összevárótól elvben kis csoportokban, túravezetői kontrollal indultunk volna. A pillanatnyi káoszban azonban egy csoport elindult, míg a záró kerékpárosok még fel sem értek. Emellett egyik motorunk csúnya defektet kapott, amelyet a helyszínen nem lehetett javítani. Maradtunk hát elöl ketten, a felszáradóban levő murván alkalmanként – nagy örömünkre – lendületes csapatással zúztunk le a hegyről, hogy a megfelelő pozíciónkat felvehessük.

A hegy tövében több mint 1’000 méternyi szintereszkedés után álltunk meg a frissítő és összeváró ponton. Itt tudtuk csak meg, hogy pórul járt motorosunk, Jimy a sötét ponyva alatt zötykölődik lefelé a hegyről, a platón motorjával egyensúlyozva az ide-oda repkedő csomagok között. Ezúton is minden elismerésünk az övé a nem mindennapi helytállás kapcsán. A teherautó innen el is tűnt, saját útjukat járták, gumit kerestek a bivalyra, hogy ismét csatasorba állhasson.

Erről a frissítőről együtt haladtunk tovább, csapatunk megfogyva, két motorral kísérte a gyér forgalmú szakaszon a kerósokat. Rendőri segítséget is kaptunk, az E79-es főúton való átkelés így zökkenőmentes és gyors volt. Az útirányt innen Északnak vettük, jó minőségű, kicsiny forgalmú, keskeny úton haladtunk végig a Fekete-Körös mentén. A folyó olykor szemet gyönyörködtető látványosságokat (!), másutt kalandos terepviszonyokat, patakátkelést kínált. Az előző napi esős időt már picit visszasírtuk, a napos, száraz kánikulában a felvezető járművek felvert porát telibe kaptuk az arcunkba.

A patakátkelés is zökkenőmentesen megtörtént, akár a mélyebb mederben, akár a sekélyebb gázlón, akár a gyaloghidakon át lehetett abszolválni. Motor2 és 3 a mély vizet választották, a plexin átcsapó hűsítő patakvíz és a térdig átázó nadrág kellemes frissítőként működött a következő egy-két órában. A várasfenesi frissítő- és szalagozó ponton 42 fokot mutatott a kis hőmérő a motoron. Éppen delet ütött az óra. Kellemes árnyék a művházban, a szokásos terülj-terülj asztalkám, házi fánk és kedves helyi lakosok fogadtak minket. A polgármester melegszívű-, és versmondó túratársunk vidám szavai (Kányádi S.: Az elveszett követ) mellett megpihentünk a hűvösben, majd irány Nagyszalonta.

Négy óra után értük el a várost, egy csoportban haladva. Időközben ismét csatlakozott hozzánk Motor1, rendkívül kedvező körülmények között jutott hozzá egy használt, de jó állapotú hátsó gumihoz. A bivaly ismét csatasorba állt. Szalontán a város szélén egy helyütt volt az étkező és a szállásunk, egy új építésű, kiváló tornacsarnok. A leterített szivacsokon mindenki talált magának megfelelő helyet. Vacsora az étkezőben, bőséges adag rántott hús rizibizivel és savanyúsággal. És dinnye. Dinnye hegyek, ki-ki annyit ehetett, amennyi belé fért a tikkasztó nap után.

Esti programunk a szomszédos gyermekotthonban folytatódott. Mint megtudtuk, a legmodernebb dévai házak állnak Szalontán. A szépen felújított lakásokban egy nevelővel 12 gyermek él. Két hálóban emeletes ágyakon alszanak, közösen étkeznek. Az összkomfortos lakások sok esetben nagyságrendekkel magasabb színvonalú, civilizált életteret biztosítanak a gyerekeknek, mint amire eredeti környezetükben lehetőségük lenne.

Késő estébe nyúlóan beszélgettünk az egyik nevelővel, szívet facsaró történetekkel, sorsokkal ismerkedtünk meg. Nagyobb távlatból nézve is igen tiszteletreméltó a dévai otthonok és az ott dolgozó nevelők munkája, de egészen közelről átélve, a gyerekek közelségét érezve, őket ölünkben hordozva, mellettük ülve, velük énekelve élhető át csak igazán, mit is jelent valójában a dévai gyereksors…

Az esti meeting még a vacsora után lezajlott, a nap értékelését kihagytuk, csupán a másnapi határátlépésről, és az első magyarországi szakaszról egyeztettünk. Éjjel két óra lett, mire a tornacsarnokban nyugovóra tértünk.

A mai napon a mezőny által megtett út 121 kilométer.

Eseménydús napok következnek: belépünk Magyarországra, és egészen Kecskemétig megyünk, ahol hatalmasat pancsolunk. Lapozz!