Kétarcú

Az univerzális jelleget erősíti a sokféle testmagassághoz állítható szélvédelem és üléspozíció. A CBF1000F megkapta ugyanazt a kétsínes szélvédő-állítási rendszert, amely annyira tetszett a Deauville-en, így viszonylag nagy tartományban, összesen négy fokozatban tudjuk azt szabályozni. A legalsó tényleg szinte meztelen motorokra jellemző széllel társul, a legfelsőben meg persze a turbulens szélzaj lesz igen becsületes, a kettő között azonban én is megtaláltam azt a pozíciót (szám szerint alulról a harmadikat), amely kellemes kompromisszumot képviselve tette egészen szél- és zajmentessé a motorozást.

Biztosan az volt a fejlesztőmérnökök logikája az állítható magasságú ülés (csak a vezetőé az, az utasé állandó) megkonstruálásakor, hogy azt úgyis ritkán fogja piszkálni a delikvens. Más magyarázatot nem találok rá, hogy hozhatták létre ezt a rendszert. Levesszük a hátsó ülést, majd kicsavarjuk az elsőt tartó két imbusz-csavart. Ezután lejön a vezető fotele is, majd szintén két-két imbusszal (más méretűek persze, hogy ne legyen elég egy szerszám!) leszereljük a tartóvasakat elöl és hátul. Ezután visszacsavarozzuk őket a megfelelő pozícióba, majd vissza az ülést is, végül helyére pattintjuk a hátsót. Nem egyszerű, viszont bonyolult. Na mindegy, legalább ritkán van rá szükség. Ha pedig valaki egy körre kölcsönkéri a vasat, az elégedjen meg azzal az állással, ami éppen van…

Viszont ha már az ülésnél tartunk, egy hatalmas piripontot be kell írni a hátsó alatti rekesz miatt! Ma már sajnos nagyon kevés motornál látunk ilyet, ahova legalább egy motorlánc, egy defektjavító és egy esőruha gond nélkül befér. Ezek pedig olyan dolgok, amelyek bármikor kellhetnek a legrövidebb kanyar során is!

Kombinálva

A fékrendszer az összes idén kipróbált Hondához hasonlóan itt is a Combined ABS szisztémát követte: a fékkar az első három-három dugóból működtet kettőt-kettőt, a pedál pedig a maradék elsőket és az egyetlen hátsót. Az összes fékerővel alapvetően elégedett voltam, a hátsó hatásával azonban abszolút nem. Főleg ahhoz képest, hogy eddig azt figyeltem meg a márkatársakon: a pedál letaposására igen komolyat lassul az egész bringa (ami normális is ezzel az amúgy nehezen megmagyarázható konstrukcióval). Itt azonban annyira nem tapasztaltam komoly lassulást, hogy még a kanyarívek szűkítése sem nagyon ment. Teszem hozzá, könnyen okozhatta valamilyen egyedi kiviteli hiba a jelenséget, közel sem biztos hogy az valamennyi CBF1000F-nél hasonlóan jelentkezik.

Nem is szürke!

Újra átgondolva lehet, hogy árnyaltabban kellett volna kezdeni a cikket. Szürkének semmiképpen nem szürke a legújabb nagy cébéef, hanem igazi mindennapokat bearanyozó élettárs. Akit vonz a kategória, vagyis a meztelen gépeknél túrázásra jobban használható, de mégis azokhoz erősen hasonló, igény szerint könnyen dobozolható mindennapi közlekedési társ, az nem hiszem hogy csalódni fog a CBF1000F-ben.

A harmadik oldalon következnek a műszaki adatok!