2011. július

hónap bejegyzései

2011. július

hónap bejegyzései
Thumbnail
Első képek: MV Agusta F3 Serie Oro első képei

Első képek: MV Agusta F3 Serie Oro első képei

Bár legtöbbünknek megvan a saját elképzelése, mitől is szép egy motor, azt hiszem bátran kijelenthető, hogy az MV Agusta új modellje, az F3, egy igazán gyönyörű masina. Az alapváltozat méltán kapta meg tavaly az EICMA-n a legszebb motor díját, a limitált első sorozat még különlegesebbé teszi ezt a szépséget. A korábban kiszivárgott információknak megfelelően készül a típus első, az olasz márka történetében elhíresült „Serie Oro” változata. Az első kétszáz példány felszereltsége különleges lesz, ami talán indokolja a modell magas, 24’900 eurós árát (az alapváltozat várhatóan 11’500 euró lesz). Ezzel az árral a gép megkérdőjelezhetetlenül luxus kategóriás, akárcsak a nagytestvér F4 RR változata.

MV Agusta F3 Serie Oro (galéria nyílik extra méretű képekkel)

A speciális alkatrészek a mai versenysportban szokásos különlegességek: magnézium kerekek és hátsó lengőkar, a legmodernebb Öhlins teleszkópok és hátsó rugóstag, monoblokk Brembo fénynyergek, szénszálas műanyag idomok és kipufogó-végek, no meg persze a ma már szinte elmaradhatatlan elektronikai csomag. A jelenlegi változat teljesítménye 137 lóerő, a mérnökök előtt azonban a 140 lóerős csúcsteljesítmény lebeg célként – ennyit tud a honfitárs Ducati konkurensnek tekinthető 848 Evója. A 675 köbcentiméteres erőforrás maximális fordulatszáma a hírek szerint magasabb lesz 15’000 fordulat/percnél, s a technika különlegességét az ellentétes irányban forgó főtengely teszi teljessé, amely a gyorsításoknál és a masina kezelhetőségében kap szerepet. A különleges változat első példányai várhatóan még az idei év végén a szerencsés vásárlókhoz kerülhetnek.

Elolvasom

Thumbnail
Másodpercenként 1000 képkockányi Stoner

Másodpercenként 1000 képkockányi Stoner

A Red Bull a világ talán legnagyobb energiaital-gyártója, termékük mellett kiemelkedő szponzori tevékenységük miatt is ismertek. A szárnyas bika médiatevékenysége azonban cseppet sem passzív, nem csupán a versenyzőkre költik a pénzt, hanem aktívan népszerűsítik a különböző sportágakat, különleges videókkal ragadják meg az adott rajongótábort. Végső soron persze ez is csak reklám, de a látványos videót elnézve ez ellen semmi kifogásom nincs.

Elolvasom

Thumbnail
Ne légy bogár!

Ne légy bogár!

Élőben még ütősebb... (a képre kattintva galéria nyílik)Sági Tibor huszonnégy és fél évig szolgált motoros rendőrként. Aktívan, napi szinten az utcán dolgozva. Ugyan nem kérdeztem meg tőle, de elképzelni is nehéz, mennyi balesetnek lehetett a tanúja ezen idő alatt. Köztük természetesen (és sajnos) biztosan nagyon sok motoros ütközésnél is helyszínelt. Így ha valakinek, akkor neki igen határozott képe van arról, hogy mi, a kétkerekű járművek használói milyen okok miatt szenvedünk balesetet. Sőt, azt is tudja, miként kerülhetjük el azokat. Így nagyon sokat tanulhat tőle mindenki, aki felkeresi az általa szervezett és vezetett egyesület (a Hungária Rendőregylet) motoros képzését.

Egyedi elmélet

Az oktatás (mint talán mindegyik tréning) elmélettel indul. Nem tanteremben, hanem a motorok mellett állva. Így ugyanis Tibor minden elmesélt dolgot, ami ezt igényli, könnyedén alá is tud támasztani szemléletes gyakorlati példával. Olyan érdekességeket tudunk meg, amik teljesen triviálisak, mégsem gondolunk rájuk a mindennapi közlekedés során. Például, hogy egy nagyjából szemből érkező motorkerékpárt 30 méterről simán ki tudunk takarni egyetlen hüvelykujjal. Amit pedig egy hüvelykujj elfed, az könnyen megbújuk egy autóvezető holtterében is. Harminc métert pedig elég gyorsan megteszünk motorral, nemde? Szintén sok hasznos dolgot tanultunk a beszélgetés közben az emberi látásról, amely alapvetően meghatározza a biztonságos közlekedésünket – és itt nem csak a sajátunkra, hanem közlekedőpartnereinkre is gondolnunk kell!

Az elmélet is a motorok mellett zajlik - így könnyebb a szemléltetésTermészetesen átvettük a motoron való helyes testtartást, üléspozíciót, a kezelőszervek megfelelő működtetését, és számtalan egyéb, létfontosságú dolgot. Ezek mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy a későbbiekben ne görcsösen próbálkozzunk, hanem könnyedén tudjuk irányítani járművünket. Ez kell például egy meredek lejtőn, két járdaszegély közötti igen szűk megfordulához – na de erről majd később, inkább térjünk rá a gyakorlatra.

Akrobatika, majd a hétköznapi tudományok

Ezektől mindenki bemelegszik. De ki- biztosan!A tréning motoros része egy bemelegítésnek nevezett kisebb virtuózkodással indul. Sági Tibor megy elöl az ezüst R1200RT-vel, a tanulók pedig mögötte libasorban. A feladat egyszerű: mindenki utánozza azt, amit az instruktor csinál. Természetesen előre kihangsúlyozva, hogy csak a saját maga számára biztonságosnak érzett határokon belül. Mert hogy ő csinál ám minden elképzelhetőt: megy ülve, állva, állva és felsőtesttel tornázva, az ülésen guggolva, a bal lábtartón állva, de még guggolva is. Annyi biztos, hogy még azok is kellően átizzadják a ruhájukat az első öt percben, akik csak a gyakorlatok kis részét tudják utána csinálni.

A szlalom, majd az eltolt szlalom végére mindenki nagyot fejlődik a motorkezelés terén. No meg magabiztosságban isAz első „igazi” feladat a szlalomozás, amely a motorkezelés alpjait segít elsajátítani. Először egyenes vonalban felrakott terelőkúpok között gyakorolja a csoport a motorlenyomásos technikával való irányváltásokat, majd a bóják „elkezdenek” oldalirányban távolodni egymástól, hogy minél nehezebb legyen a tanulók dolga. Fontos, hogy a folyamatos kanyarok közben megtanuljuk a helyes tekintetválasztást, a stabil gáztartást (ez segít egyensúlyban tartani a járművünket, ami így sokkal jóindulatúbban viselkedik), illetve a sebesség szabályozását a hátsó fékkel. Akinek már jól megy a gyakorlat, az elkezdi először fél kézzel, majd állva, végül pedig fél kézzel állva végezni azt. Így érezzük meg, milyen fontos hogy ne kapaszkodjunk a kormányba és testünkkel, térdeink szorításával valamint derékból irányítsuk a motort. A feladat végére érve mindenki nagyságrendekkel magabiztosabban szállt le, mint ahogy a bemelegítés után belevágott a gyakorlásba.

Kanyarra fel!

Az alapvető kanyartechnika elsajátítása egy nagy körben, a bóják körül kezdődikA Hungária Rendőregylet tréningjének alappilére, hogy a motoros balesetek jelentős része lakott területen történik, hiszen itt sokkal több olyan váratlan körülmény van, amely vészhelyzetbe sodorhat bennünket. Így a helyes motorkezelést is ennél a sebességnél kell megtanulni. Ennek érdekében pedig a városi körülmények között leginkább használható motorlenyomásos kanyartechnikára épül a gyakorlatsor.

A következő lépcső a körön belüli kanyarodás. Majd a kör szűkülni kezd...A kanyarodást először egy nyolc méter átmérőjű kör körül kezdjük, majd megtanuljuk azt a körön belül végrehajtani. A helyes motorkezeléssel és tekintetválasztással ez mindenkinek sikerül is. Ha már az alap megy, elkezd szűkülni a kör, és végül az ügyesebbeknek összemegy hat méteresre. Gondoljunk csak bele: ez elégséges ahhoz, hogy egy sima kétsávos úton rollerezés nélkül, egy íven megforduljunk. Tedd a szívedre a kezed, kedves olvasó: neked menne a dolog? Pedig elengedhetetlen kellene hogy legyen mindenkinek, aki az utakon közlekedik, nem?

Nagyon érdekes gyakorlat, amikor úgy kell a körön belül haladni, hogy közben a külső íven valaki folyamatosan szembejön velünk. Megtanuljuk, hogy egy helyre koncentráljunk!Ezután következnek a váltott ívű és igen szűk, valamint váltakozó ívű fordulók. Ezek olyan sok gyakorlatot ölelnek fel, amelyek ráadásul annyira nehezen mutathatóak be írott formában, hogy igazából belefogni sem érdemes. Mindenesetre az ember egyre jobban érzi a helyes tekintetválasztás és a könnyed motorkezelés fontosságát. Az első nap végére pedig mindenkinek egészen könnyedén megy az, amit reggel (Sági Tibor bemutatóját látva) még elképzelhetetlennek, végrehajthatatlannak és emberfelettinek érzett.

Szerencsére Krisztián néha kölcsönadta a HP2-t, így voltak élvezetes pillanataim a tréningen

A második nap programjával, többek között a vészfékezéssel folytatjuk a második oldalon!

[ pagebreak ]

Amikor csak a fék segít

Amikor valakinek menet közben egyszer csak nem megy, Tibor igyekszik azonnal helyrehozni a kisiklást. Itt a testtartáson kell javítani, de azonnal!A második nap némi bemelegítés után – ez megegyezik az első napival – a fékezéssel kezdődik. Egy kis radarral ellenőrzik is az elért sebességet. A feladat elvben egyszerű, mégis igen összetett. Különböző sebességekről (a maximum 60 kilométer/óra környékén van) először csak a hátsó, majd csak az első fék használatával kell megállni. Ennek az a lényege, hogy a tanulók érezzék meg a hátsó fék adagolhatóságát, miként kell azt szabályozni ahhoz, hogy ne végig álló-csúszó hátsó kerékkel lassítsanak. (Amelyik motoron volt ABS, de azt ki lehetett kapcsolni, ott bizony ki is kellett!) Amikor a hátsó fék finom szabályozása jól ment, jöhetett a csak elsővel való satuzás. Itt viszont a helyes progresszív technikát kellett elsajátítani: hogyan fokozom folyamatosan maximumig a féknyomást. Amikor pedig már ez is ment, jöhetett a legnehezebb: a kettő együttes alkalmazása, és főleg összehangolása.

A hátsó fék szabályozása nem is olyan könnyű feladat...Természetesen ejtsünk szót a helyes összetett féktechnikáról is. Amikor elkezdjük a fékezést, a hátsó féket rugásszerűen indítjuk (hiszen a motor tömegének előreterhelődése előtt még igen nagy lassítóerőt vihetünk itt is az aszfaltra), majd folyamatosan csúszáshatáron kell tartanunk azt. A vele egy időben induló első fék esetén progresszíven indítjuk a fékezést, majd iparkodunk a megcsúszás határának közelében tartani az első abroncsot. A kuplungot pedig a lassítás legelső pillanatában oldjuk, hiszen ha sikerült megállnunk, a legmagasabb sebességfokozatban is el tudunk indulni végszükség esetén a járművel. Ha lefulladtunk, erre a leghalványabb esélyünk sincs…

Ez 58 km/h, mese nincsA gyakorlat során igazából mindenki csak megérezte, hogy hogyan is történik a helyes vészfékezés. No meg rájött arra, hogy ezt még rengeteget kell gyakorolnia ahhoz, hogy kint az utcán, egy valódi veszélyes szituációban ösztönösen (mert ott nincs idő gondolkozni!) jól alkalmazza majd a tanultakat.

 

Jön a meredély

Amikor nem sík a talaj alattunk, sokan kerülünk nehéz helyzetbe. Elindulni, megállni, majd újra elindulni, pláne megfordulni egy lejtőn nem is olyan egyszerű, mint azt sokan hiszik. Először Tibor megmutatta a lejtőn való nyolcasozást (két szűk, egymásba fűzött megfordulás, amit sík aszfalton már mindenki meg tudott csinálni) – na ez demoralizálóan nézett ki. Majd elkezdte lépésről lépésre felépíteni a gyakorlatot.

Egyáltalán nem könnyű visszafordulni, ha lejt az útElőször megtanultuk a leereszkedést csak hátsófékkel, majd leállított motorral, mégpedig a kuplunggal fékezve a motort (nagyon tanulságos dolog!) – ezeknél a cél a minél lassabb lejutás volt. Ezután jött a felfelé megállás-elindulás, amelynél külön első- és hátsó fékkel is gyakoroltuk a kezelőszervek összehangolását. Majd következett a sima visszafordulás a lejtő alján. Itt megint durván működött a helyes tekintet fontossága: ha egy pillanatra is ránézett valaki a járdaszegélyre, esélye sem volt a megfelelő kanyarodási ív eltalálására. Amikor pedig az alsó- és a felső megfordulás is sikeresen ment, jöhetett az összekapcsolás, azaz a nyolcas. Egy ideig elbíbelődött vele a csoport, mire egyáltalán ment a dolog – még ha nem is a bemutatott szinten. A sikerélmény azonban így is megvolt!

Ha egyszer is rápillant az ember a járdaszegélyre, akkor annyi...

Amikor kevés a fék

A második nap utolsó gyakorlata a fék nélküli akadályelkerülés volt. A hely adta lehetőséghez mérten a legjobban fel kellett gyorsítani, és egy irányjelző lámpáról kapott utasításnak megfelelően jobbra vagy balra elkerülni a terelőkúpokból kirakott akadályt. Akadály elkerülése 70 km/h körüli tempóval. Oda kell tenni hozzá a motort rendesen!Bizony nagyon össze kellett szedni mindenkinek magát, hogy a néhány tizedmásodperc alatt meghozza a helyes döntést, majd agresszív és biztoskezű motorkezeléssel végre tudja hajtani a kettős irányváltást, illetve az utána esedékes vészfékezést. Mivel nagyon kis csoport volt jelen a tréningen (a bejelentkezett társaság fele az első nap reggelén lemondta a gyakorlást, ami Németországban például elképzelhetetlen lenne, de hát mi nem ott élünk…), ekkorra mindenki úgy elfáradt, hogy alig ment a koncentrálás. Mert az a gyakorlatok mindegyikénél elengedhetetlen volt. Sőt, mivel jómagam nagyobbrészt megfigyelői státuszban voltam, nagyon jól meg tudtam magam is szemlélni a résztvevők szellemi elfáradását. Ez is azt mutatja, hogy a motorozás elképesztő fejmunka, és fáradtan, koncentráció nélkül egyszerűen nem lehet jól csinálni!

No és ami kimaradt

Vannak feladatsorok, ahol elsőre a helyes útirány megtalálása is kihívást jelentA két nap során rengeteg olyan feladatra került sor, amelyekről a fentiekben nem ejtettem külön szót. Ennek az az egyszerű oka, hogy az instruktorunk repertoárjában a bójás gyakorlatok kvázi végtelen tárháza található meg. Minden esetben az adott csoport tagjainak képességeihez, illetve motorjainak jellegéhez igazítják a feladatokat. Szükség esetén menet közben is módosul a tematika – a fent vázoltak csupán egyfajta állandó gerincét alkotják a képzési rendszernek. Amely kétséget kizáróan nagyon hasznos mindenkinek, aki hisz benne, hogy a sok a tanulás és a még több gyakorlás az egyetlen lehetőségünk arra, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint a szélvédővel szembe repülő bogár. Nem, mi ne legyünk bogarak!

 

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
Robogó-retro

Robogó-retro

Túl sok kommentár nem szükséges az alábbi videóhoz. A „Look at life” egy korabeli brit dokumentumfilm-sorozat volt, a körülbelül 10 perces epizódok 1959 és 1969 között készültek, a „jet korszak” mindennapjait, a kor technikáját, társadalmát dokumentálták, mutatták be a széles közönségnek. Az alábbi, 1962-es film a robogókról szól. A második világháború gazdasági nehézségeiből kilábaló nyugati országokban ebben az időszakban kezdtek újra széles körben elterjedni az autók, a városi közlekedés kezdett ellehetetlenedni.

Elolvasom

Thumbnail
Szagtalan, hangtalan – itt az elektromos csopper

Szagtalan, hangtalan – itt az elektromos csopper

A holland Orphiro jóval inkább a mindennapi közlekedés eszköze, semmint egy teljesítményorientált sportmotor, azonban egy „kissé” eltér a megszokott sémától. A gép felépítésében és megjelenésében egy cruisert idéz, de itt nyoma sincs egy nagy V2-es erőforrásnak, és annak dobhártya-szaggató pöfögésének. A klasszikus üzemanyagtartályok formáját idéző burkolat alatt akkumulátorok és egy elektromotor lapul. A mindennapi ingázásban, közlekedésben használható masina múltat és jövőt ötvöző megjelenése kétségkívül megkapó, teljesítménye pedig igazodik a technológia jelenlegi szintjéhez: a hatótáv 100 kilométer körüli, a maximális sebesség pedig 120 km/h.

Orphiro - környezettudatos cirkáló (galéria nyílik)

A gép nem csak egy mérnök jól sikerült formaterve, hanem egy valós jármű, bár azt egyelőre csak rendelésre gyártják. A kis gyártási mennyiség is kétség kívül hozzájárul a magas vételárhoz, ami nagyságrendileg 39’000 euró. Feltehető a kérdés, hogy ennek így mi értelme van, hiszen ilyen vételár mellett igazából gazdaságosnak nem nevezhető, teljesítményével pedig nem emelkedik ki a mezőnyből. Kicsit átgondolva a dolgot azonban kijelenthető, hogy ezekkel a tulajdonságaival és szemet gyönyörködtető megjelenésével jól illik a cruiserek világába. Így nincs is értelme a masina hasznosságát vagy teljesítményét firtatni, az egyszerűen csak szép.

Elolvasom

Thumbnail
Repülő zsámoly

Repülő zsámoly

Nagyon elegáns jármű az SW-T600 (a képre kattintva galéria nyílik)Nem vágytam különösebben erre a tesztre, hiszen az úgynevezett díványrobogók nem tartoznak a szívem csücskei közé. Ennek egyszerű az oka: ezeken a motorokon a vezetői pozíció nem kedvez 190 centis testalkatomnak: egyszerűen nincs elég hely a lábaimnak, ugyanakkor nagyon megterheli az ülési helyzet az alsó csigolyáimat, amelyek pár tucat kilométer után igencsak tudnak fájni. No meg amúgy is nemrégiben azt nyilatkoztam, hogy megtaláltam a tökéletes robogót az SH300 személyében. Minek vizsgálódjak hát tovább? Különben is, két éve Rnie kollégám már kivallatta az SW-T400-ast, amelyhez képest tesztalanyunk csupán erőforrásában tér el. De még abban sem jelentősen, hiszen már a négyszázas is kéthengeres motorral rendelkezett. Arnold akkor el volt ájulva a menetteljesítményektől, tehát jogos a kérdés: minek még több, pláne hogy például a fékrendszer nem változott. Na mindegy, azért elhoztam. Főleg hogy egy közös programra készültünk motoros barátainkkal, a saját motorom pedig éppen szervizben tartózkodott. Így hát hazasiettem a legnagyobb ékszíjautomata Hondával, felvettem feleségemet, és megcéloztuk a találkozási pontot.

Kényelem a köbön

A kényelem záloga. Ennél nagyobb fotel talán csak a GoldWingen vanAz első benyomás a motorról az volt, hogy meglepően kényelmes. Ugyan jómagam nagyon alacsonyan ültem (barátaim megszokott saját motorjaikon mind fölém magasodtak, így mintegy megtűrt, szerencsés kisfiúnak éreztem magam a csupa legalább ezres nagyvas között), viszont feleségem nagyon elégedett volt, amikor leszállt az SW-T-ről. Nekem eközben a futómű tetszett: a terhelésre való tekintettel legkeményebbre állítottuk a hátsó rugóstagok előfeszítését, így tökéletes úttartásról és meglepően jó komfortról tett tanúbizonyságot a holmi. Mentünk mindenféle útburkolaton, azonban egyenesben és kanyarban egyaránt teljes megelégedésemre szolgált. Amikor egymagam használtam, ugyanazzal az előfeszítéssel sem volt túl pattogós, hanem hasonlóan jó komforttal kényeztetett. Ez főként a csupán 13-as hátsó kerék és 115 milliméteres rugóutak fényében volt teljesen hihetetlen. A keresztbordákon lehetett ugyan érezni némi ütést, de azt is főleg az első teleszkópok felől. A gerincem viszont egyáltalán nem fájdult meg, tehát az üléspozíció is meglepően jó volt.

Teljes a kényelem a vezetőnek és az utasnak isA motor egyenesfutása viszont minden dicséretet megérdemel. Ez persze nem nagy csoda, ha megnézzük a technikai adatok között a tengelytávot. 1600 milliméter, ami mindössze 18-cal marad el a K1600GT/GTL rekordgyanús értékétől. Ötösre vizsgázott a futóműUgyanezen okból a nyújtott kanyarokat is nagyon szereti a motor. A szűk fordulók, a városi csiki-csukizás az autók között viszont kevésbé lesz a kedvencünk a fedélzeten. De hát valamit valamiért…

Az egyetlen negatívum a felfüggesztés terén egy rejtélyes vibráció volt, amely 100-110 kilométer/órás tempótól felfelé jelentkezett az első keréken és rázta igen erősen a kormányt. Azonban csak zavaró volt, nem veszélyes, és szerintem inkább valamilyen egyedi kiegyensúlyozási probléma okozhatta, mintsem konstrukciós hiba.

Tényleg száguld!

A kéthengeres hatkilós már beindításkor nagyon pozitív érzéseket vált ki az emberből. Igen kulturáltan dörmög, egészen csekély a hangja és elinduláskor, vagy bármekkora gyorsításkor is diszkrét marad. Vagyis tökéletesen passzol a motor elegáns megjelenéséhez. Aki erre a motorra sportdobot tesz, annak szerintem személyiségbeli problémái vannak – egyszerűen így jó, ahogy van. Főleg, amikor rendesebben megtekerjük a jobb markolatot. Az SW-T600 ugyanis úgy indul meg, hogy el sem hisszük. Előzésekkor simán tartottam a lépést a nagyobb és sokkal erősebb motorokkal még két személyes üzem esetén is. Igaz, én ekkor többnyire csutkagázon mentem, ők pedig biztosan nem, de normál forgalmi szituációkban még némi gyorshajtás esetén is garantáltan mindenre elég az erőforrás több mint ötven lóereje.

Egy személlyel bődületes a dinamikaKözben az autókban is gazdagnak számító műszerfal folyadékkristályos kijelzőjén állandóan ott mosoloyog ránk az átlagfogyasztásunk értéke. Azt vártam, hogy majd a nagy terhelés melletti rendszeres nyélgázas előzések miatt ez jól elszalad az egekbe. De nem, öt liter/száz kilométer alatti számmal értünk célba, majd az este vége felé haza is. Sőt az egész teszt közel 400 kilométere során jellemzően valahol 4,5 körül mutatott a műszer. Érdemes visszakeresni a korábbi tesztben mért eredményt. Tényleg véletlen, de éppen ugyanaz a fogyasztás lett lefotózva, mint a 400-ason 2009-ben. Csak éppen ez egy másfélszer akkora motor!

Gazdag műszerezettség és meglepően barátságos fogyasztás jellemzik az SW-T600-atEgy személyes üzemben egyébként már mellbevágóvá válik a gyorsulás: Krisztián barátom kísérgetett egy jó darabon a HP2-vel, de állítása szerint rendesen kellett cibálnia a gázt, hogy tartsa velem a lépést. A dinamikára és a motorerőre jellemző, hogy a motor az érdi emelkedőn felfelé is képes elérni a végsebességét, illetve hogy két személlyel a fedélzeten is csak tízzel megy kevesebbet. Ugyanott lefelé pedig csupán egy tizessel képes többre – igaz, akkor már tiltásba forgott a motor. A fentiekhez tartozó konkrét számokat inkább nem publikálom…

 

Ha lapozol, kiderül, mire elég az egy elő tárcsával szerelt fékrendszer.

[ pagebreak ]

Meglepetéscövek

Egy féktárcsa, három dugattyú és blokkolásgátló. Tökéletesen elegendő, bármilyen hihetetlenKicsit szkeptikusan kezdtem a tesztet, ezt már írtam a bevezetőben. Ebben jelentős szerepe volt a fékrendszernek. Gondoljunk csak bele: 51 lóerő, 50 newtonméter, nagyon megy és 250 kiló. Két személlyel és csomagokkal akár 450-500! Ehhez van egy féktárcsa hátul, meg elöl is. CSAK EGY! Kombinálhatjuk a fékrendszert akárhova, ez akkor sem lehet elég – gondoltam. (Amúgy a Combined ABS a Hondától mostanában megszokott logika szerint működik: a jobbos fékkar csak az első fék három dugattyújából kettőt présel össze, a balos pedig a maradék egyet elöl, plusz mind a kettőt hátul.)

Hátul az aranyszínű kétdugyattyús nyereg az üzemi fék. A tárcsa tetején a rögzítőfék találhatóA mindennapi életben azután nem igazán éreztem kevésnek a lassítóerőt. Majd kivételes szerencsém volt, ugyanis éppen a teszt hétvégéjén mentem ki fotózni a Hungária Rendőregylet vezetéstechnikai tréningjére (beszámoló hamarosan következik), ahol is traffipaxos méréssel egybekötött vészfékgyakorlat is szerepelt. Itt be is álltam a tanulók közé, mert nagyon kíváncsi voltam, mit mutat mért értékben, kontrollált körülmények között az SW-T600. Az eredmény egyenesen döbbenetes volt: 60-as tempóról egymás után legalább ötször állandó 14 méteres fékutat produkált a gép. Ez pedig nagyon finoman szólva is több mint jó eredmény! Úgyhogy a fékrendszer csak elvben kevés, egyébként azt kell mondani róla, hogy tökéletes.

A kétajtós szekrény

Gigantikus az ülés alatti tárolóA díványrobogók szerkezeti felépítésének (hosszú tengelytáv és kis hátsó kerék) általában előnyös velejárója a nagy ülés alatti tároló. Az SW-T600 ezen a téren (is) nagyon jól áll. Amikor kinyitjuk az ülést (kis teleszkóp emeli fel a motorhoz méltóan elegáns stílusban), akkora hodállyal szembesülünk, mint egy kétajtós szekrény. Simán elfér két zárt sisak, vagy ennek megfelelő térfogatú egyéb holmi. Ha megvesszük a Honda gyári hátsó dobozát, akár két személlyel egy hosszabb túrának is nekivághatunk.

Elegánsan teleszkóp emeli fel a foteltEzen kívül két kisebb tároló található a kormány alatti idomban, amelyekben irattárca, kulcs vagy egyéb cuccok is elférnek. Bár a kulccsal óvatosan kell bánni: olyan mély a rekesz, hogy alig bírtam kibányászni az aljáról a sajátomat. Viszont a mélységnek is megvan az előnye, hiszen ha úgy hozza a szükség, egy fél literes üdítő is elfér ezen a helyen.

Jó döntés!

Nem csak az ismert bevásárlóközpont-láncban való vásárlás az, hanem az SW-T600 hazavitele egy Honda-szalonból úgyszintén. Abban az esetben, ha valóban azt a felhasználási területet szánjuk neki, amire való. (Ezzel azért olyan nagy bölcsességet nem mondtam, mert ez gyakorlatilag minden motorra igaz.)

Külön nem említettem, de nagyon jó a szélvédelem. Többnyire csak autópályatempónál hajtottam le a sisakplexitSzeretnünk kell a kényelmet, és/vagy valamilyen okból nagyon idegenkednünk a sebességváltástól. Célszerű, ha sokat akarjuk kettesben használni nagyrobogónkat, hiszen ha ennyire kényelmes hátsó ülést viszünk haza, az ne heverjen már parlagon. De ami mindennél fontosabb: valóban sokat menjünk hosszabb utakra. A hatszázas erőforrás előnye ugyanis csak ekkor jön ki. Amennyiben csak elővárosi járművet keresünk, az SW-T összes többi jó tulajdonságát megkapjuk a kisebbik, 400-as változattal is. Az pedig mégis csak 350.000 forinttal olcsóbb, ami sok kilométerre elegendő üzemanyagot jelent! Viszont ha igazán messzi célnak indulunk, bizony nagyon jól jöhet a legnagyobb Honda robogó bőséges erőtartaléka, és ebben az esetben az SW-T600 lesz a mi motorunk!

 

Az utolsó oldalon találhatod a műszaki adatokat.

[ pagebreak ]

Műszaki adatok

 

 
Honda SW-T600
Erőforrás
 
Motortípus
Vízhűtésű soros kéthengeres négyütemű DOHC benzinmotor 8 szeleppel
Hengerűrtartalom (cm3)
582,2
Furat x löket (mm)
72×71,5
Sűrítési viszony
10,2:1
Keverékképzés
PGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendezés
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
37,7/51/7500
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
55/6000
Indítás
önindító
Erőátvitel
 
Sebességváltó
fokozatmentes automata
Szekunder hajtás
szíj
Felépítés
 
Futómű elöl
Ø 41 mm teleszkópvilla, 105 mm rugóút
Futómű hátul
Lengővilla, két rugóstag, 115 mm rugóút
Első fék
Ø 276 x 6 mm tárcsafék, háromdugattyús féknyereg, (opciós ABS)
Hátsó fék
Ø 240 x 6 mm tárcsafék, kétdugattyús féknyereg, (opciós ABS)
Gumiabroncs elöl
120/80-14 (58S)
Gumiabroncs hátul
150/70-13 (64S)
Méretek
 
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)
2285/770/1430
Tengelytáv (mm)
1600
Ülésmagasság (mm)
755
Szabadmagasság (mm) 135
Üzemanyagtartály térfogata (l)
16
Saját tömeg menetkészen(kg)
247 (ABS-es változat: 250)
Ár (forint, 2011. június)
2.148.000.- (ABS felára 150.000.-)
Elolvasom
/ / / / /

Thumbnail
Az űrsiklók és az Aprilia

Az űrsiklók és az Aprilia

Az űrverseny már régen véget ért, az amerikaiak az első Holdra szállással és Armstrong szavaival hosszú évekkel ezelőtt megnyerték ezt a háborút. Az USA űrprogramja az Apolló küldetések után átalakult, 1981 április 12-én fellőtték az első űrsiklót, amely a többször felhasználható űrhajók küldetéseinek sorát nyitotta meg. Kívülállók számára az űrsiklók repülései egy idő után rutinnak tűntek, az érdeklődés csökkent az űrrepülések iránt.

Elolvasom

Thumbnail
Túrára indul a Piaggio MP3

Túrára indul a Piaggio MP3

Piaggio MP3 500ie Touring (a képre kattintva galéria nyílik)Az MP3-as népszerűségének oka a roppant biztonságos, ugyanakkor élvezetes futóművében rejlik. A párhuzamosan elhelyezett két első kerék miatt igen nehéz elesni vele, ugyanakkor biztonsággal dönthető robogóknál ismeretlen mélységekbe a kanyarvadászatok során. A motorválaszték eddig is gazdag volt, hiszen 125, 300 és 400 köbcentiméteres erőforrásokkal lehetett megvásárolni az olasz járgányt. Most megjelenik a félliteres erőforrás is Touring alváltozatként, mindjárt kétféle, „Sport” és „Business” csomaggal. „B” kategóriás jogosítvánnyal (sajnos nem nálunk) is vezethető LT kivitelben szintén elérhető lesz az újdonság.

Ennyire azért csak az apró talján tesztpilótának tágas az MP3...A 2012-es modellévre jegyzett motor testvéreitől állítható és nagyobb szélvédőjében (kisebb menetszél és turbulencia), bővített csomagtartójában (65 liternyi poggyászunk fér az ülés alá, és akár 1 méter hosszú cuccot is szállíthatunk itt) és jobb helykínálatában tér el. Az ülés anyaga is más, így kellemesebb lesz hosszú utazásokhoz.

Ilyen biztonsággal ennyire mélyre semmilyen kétkerekű robogó nem dönthetőAz MP3 500ie. hajtásáról egy 492 köbcentiméteres, 7250-es fordulatnál 40 lóerő leadására képes folyadékhűtésű egyhengeres gondoskodik, 145 kilométer/órás csúcssebességhez segítve a furcsa trájkot. Alumínium taposólemezek és csökkentett légellenállású visszapillantó tükrök is felismerhetővé teszik majd az új alfajt.

Sajnos csak a kép bal oldali tartalma vásárolható meg a szalonokban. Vagy lehet hogy a jobb oldali is, de akkor az nem Piaggio-szalonA magam részéről abban reménykedem (valószínűleg hiába), hogy végre módosítják a típus fékrendszerét. Korábbi MP3-tulajdonosi korszakom során az egyetlen keserűséget ugyanis a folyamatos betétcsere magas költsége jelentette: az 50-es Runnerrel megegyező féknyergek apró betétei ugyanis nem sokáig bírták az MP3 jelentős tömegét. Pedig én csak 250-es változattal jártam…

Elolvasom

Thumbnail
A BMW elektromos maxirobogója

A BMW elektromos maxirobogója

A múlt héten kezdődött a BMW Motorrad Innovation Days, így a Husqvarna Nuda 900 R és a DDC felfüggesztés után egy újabb érdekes bajor újdonsággal ismerkedhetünk meg: a BMW elektromos maxirobogójával, egész pontosan a koncepció-verzióval. A tavalyi EICMA-n bemutatásra került Concept C kapcsán a bajorok elmondták: a hagyományos, belsőégésű erőforrással szerelt változatok mellett egy tisztán elektromos hajtású modell is tervben van. Az akkori kijelentés első bizonyítékait most láthatjuk a BMW E-Scooterről kiadott képek és videók formájában. A masinát egyelőre csak koncepcióként aposztrofálták a bajorok, azonban az már a közúti tesztekkor szokásos álcázó fényezéssel rendelkezik. Egy ilyen dekoros gépről képeket közölni a hivatalos sajtóanyagban alapvetően nincs sok értelme, hacsak nem látjuk benne az üzenetet: ez nem csupán koncepció, már az utolsó menetpróbák folynak.

BMW E-Scooter koncepció (galéria nyílik)

A masina egyébként saját kategóriájában figyelemre méltó. A szerkezet kialakítása szakít a hagyományokkal: a vázat az alumínium akkutartók helyettesítik. Az akkuk egyébként kevesebb, mint 3 óra alatt újratölthetők, ha teljesen lemerültek – bár az eddigi tapasztalatok szerint ez nem túl gyakran fordul elő. A töltés egyébként nem igényel külön berendezést, az a szokásos otthoni elektromos hálózatról is történhet. A lassítás közben viszatöltött elektromos áramnak köszönhetően a vezetési stílustól függően mintegy 10-20%-kal növelhető a hatótáv. Erre a viszonylag alacsony értékre több magyarázat is van. Az E-Scooter megalkotói a gyakorlati felhasználás szempontjait tartották előtérben, a tipikus ingázók járművének tervezték ezt a „zéró” károsanyag kibocsájtású gépet. A hatótáv meghaladja a 100 kilométert, a menetdinamika (különösen a 0-100 km/h gyorsulás) reálisan összevethető a jelenlegi 600-as nagyrobogók hasonló jellemzőjével. A sebessége alapján ez a gép autópályán is közlekedhet a hatótáv jelentős csökkenése nélkül. Természetesen ilyen dinamikus tempó eléréséhez egy nagy teljesítményű erőforrás szükséges, amely a megbízható működés és a hosszabb élettartam érdekében folyadékhűtésű. A folyadékhűtés egyébként kiterjed a teljes elektromos rendszerre (értsd: az akkukat is hűti a rendszer), s az nem csak menetközben, de a töltéskor is szerepet kap.

A hagyományos változatról az első kémfotót néhány hete láthattuk, most pedig az elektromos kivitel is bemutatkozott a nagyközönségnek. Elképzelhető, hogy a végleges járművekkel még idén találkozhatunk, bár ezt csak a BMW tudná pontosan megmondani.

Elolvasom

Thumbnail
Új felfüggesztés a BMW motorjaiban

Új felfüggesztés a BMW motorjaiban

A bajorok eddig is kiemelkedő szinten művelték a minél több technika bezsúfolását járműveikbe, most a kétkerekűeknél emelik a tétet. A Telelever, Duolever, Paralever és Unilever futóművek, a kapcsolódó ESA és ESA II rendszerek egyes motoros körökben a releváns technika jelenlegi csimborasszóját jelentik, másoknak pedig szitokszavak – erre az aspektusra térjünk vissza később. Ami tény, hogy a bajorok mérnöki szemléletükkel mindig a jelenlegi technika optimalizálásán és továbbfejlesztésén dolgoznak. A BMW prominens R sorozata alig két éve újult meg, a GS és RT a tavalyi, az R változat pedig az idei modellévre kapta meg a DOHC vezérlést, de ezzel nem állt le a motorok fejlesztése. Korábban már bemutattuk az R család következő generációjára utaló kémfotókat, azonban úgy tűnik a BMW nem érte be az erőforrás átalakításával: a három évtizedes fejlesztés egy újabb mérföldkövéhez érhet a következő modellel. Ugyan a felfüggesztést elektronikusan beállító ESA II rendszer eddig is jól helytállt, azonban hasonló (azt másoló?) technológiák megjelentek más gyártók palettáján is – a Ducati Multistrada 1200 négy módban, elektronikusan állítható futóműve jó példa erre, mivel az kiemelt szerepet kapott a masina marketingében is. A bajorok nem ültek a babérjaikon, és egy újabb, motorokon eddig még nem alkalmazott technológiát vetnek be, a dinamikus csillapítás-vezérlést (Dynamic Damping Control – DDC).

BMW DDC (galéria nyílik)

A BMW autógyártásából származó technológia a motor más rendszereivel (kipörgésgátló, blokkolásgátló) együttműködve dinamikusan állítja a csillapítást. A felfüggesztés eddig megszokott Comfort, Normal és Sport (előre beállítható) módjai megmaradnak, azonban a jelnlegi „merev” üzemmódok nem. A beállításnak és a mért értékeknek, vagyis az adott vezetési helyzetnek megfelelően a rendszer a csillapítást dinamikusan változtatja, annak szükséges mértékét ezredmásodpercek alatt kiszámítja, illetve beállítja. Az eredmény nyilvánvalóan a vezető igényeinek megfelelő stabilabb úttartás, kényelmesebb haladás.

A technológia árán túl van még a dolognak egy filozófiai mellékzöngéje is, amiről kénytelen vagyok szót ejteni. Nyilván egy, a folyamatos fejlődésre épülő gazdaság az állandó technikai, technológiai fejlesztéseken alapul. A mérnököknek munkát kell adni, a konkurenciát meg kell előzni, illetve az elért pozíciókat legalábbis megtartani. Kérdés azonban, hogy valóban szükséges-e ez a motorozáshoz. Sportmotoroknál tapasztalható a teljesítmény-orientált verseny, amellett ez a versengés egy másik ága, ami legalább annyira megkérdőjelezhető, mint a lóerők túlzott hajszolása. A technika persze jelentős részét képviseli kedvenc hobbinknak, közlekedési módunknak, azonban az csak egy része a dolognak. S bár mind mást keresünk a motorozásban, azonban a dolog kvinteszenciája – szerintem legalábbis – más. Nem tehetek róla, az első dolog, ami eszembe jutott a rendszer leírásának elolvasása után, az úthenger volt. A BMW futóműve eddig is kiemelkedő volt, ezt a szintet most a bajorok tovább emelték, emelik (bár ezzel a tuningolás lehetősége is veszni látszik, vagy legalábbis veszít értékéből). Ugyan az R-GS ezzel sem fog mindenhol elmenni, nem lesz tőle „hülye-biztos”, de a motor vezetését nagyban megkönnyíti, vagy legalábbis biztosabbá teszi. Néhány éve olvashattunk a bajorok egyik tervéről, az „esés-biztos” vázról, amely kritikus helyzetben a vezetési hibákat orvosolná a váz elfordításával. Ugyan azon az ötleten a legtöbb motoros nevetett, vagy legalábbis nemtetszését fejezte ki, azonban az elektronika masszív alkalmazásának hála már majdnem ezen a szinten tartunk. Vajon nagyobb élmény így a motorozás? Nem lenne jobb megtanulni keresztben haladva bevenni egy kanyart, nem nagyobb élmény első vagy hátsó kerékre emelni egy gépet? Nyilván racionálisan azt mondhatjuk, hogy nincs értelme ezeknek a kérdéseknek: más technika más élményeket kínál, s a legtöbb motoros vezetési tudása jócskán hagy kívánnivalót maga után (nem véletlen, hogy az olyan képzések, amit a Safety Hungary is biztosít, töretlenül népszerűek). Azonban a gyártók fejlesztési versenye, az ennek kapcsán elvárt, előírt vagy előírásra kerülő biztonsági intézkedések, az azokat biztosító (drága) technikai tartalom kötelező, alternatívák nélküli egyetlen opció lesz vagy piaci-, vagy törvényi okokból. Kérdés, hogy valóban szükségünk van ilyen elektronikus villanypásztorra?

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
Szerezzünk örömet a Pető Intézet lakóinak!

Szerezzünk örömet a Pető Intézet lakóinak!

Négy kerékről két kerékre




Az egészséges embernek több vágya is van, a betegeknek csak egy, de „mindenkinek van egy álma”

 




Az én egyik álmom, hogy olyan gyerekeknek szerezzünk egy életre szóló élményt, amiről esetleg ők még csak álmodni sem mertek – eddig, mert mindennapjaikat a Pető Intézetben töltik mint tanulni, gyógyulni vágyó mozgásukban korlátozott fiatalok. A Pető Intézet olyan speciális ellátást igénylő gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozik, akik testi fogyatékkal élnek. Ez az intézet egy olyan rehabilitációs módszert fejlesztett ki, amely világhírű, és szellemi hungarikum. Mikor az egyik sport rendezvényükön részt vettem mint fotós, akkor szembesültem azzal a hihetetlen nagy örömmel, amit jelent nekik egy új sport kipróbálása, mekkora feltöltődést nyújt számukra egy új élmény átélése. Szeretném megajándékozni őket egy olyan élménnyel, melyben csak ti, motoros barátaim tudtok segíteni. Szeretném megmutatni nekik azt az életérzést, mely nekünk hozzá tatozik a mindennapjainkhoz.

 

SZERETNÉM ELVINNI MOTOROZNI A PETŐ INTÉZETES GYEREKEKET.

 

Ehhez kérem a segítségeteket, ehhez várom a felajánlásaitokat. Olyan nagy motorral, kényelmes hátsó üléssel (Goldwing, Trike, egyéb nagy chopper) és biztos motoros tudással rendelkező motorosok jelentkezését várom, akik szívesen megosztanák a motorozás élményét egy Budapesti gurulás (felvonulás) alkalmával 2011. szeptember 5-én délután ezekkel a gyerkőcökkel. Ez egy hétfői nap, amely tudom, nem mindenkinek a legjobb, de a Pető intézetben vannak bentlakásos és hazajáró diákok is, és a kötött rehabilitációs program miatt előzetesen egyeztetve velük, ez tűnt a legmegfelelőbbnek.

 

Természetesen minden olyan motorost is várunk a felvonulásra, akik szívesen részt vennének egy ilyen megmozduláson, hiszen minél többen vagyunk, annál nagyobb élmény a gyerekeknek is. Szükséges lesz majd védőfelszerelést is biztosítani kis utasainknak – egyenlőre a vezetés technikai tréningesekkel szeretnék beszélni, de ha bárkinek bármilyen ötlete van, azt is szívesen várom, de most legelőször is azt kéne tudnom, hogy hány gyermeket tudnánk kivinni motorozni – hány olyan nagymotoros van, aki vállalja ezt. A Petőben is ezután tudnák összeválogatni a gyerekeket, kik azok, akik biztosan tudnak ülni, illetve testi fogyatékosságuk lehetővé teszi számukra, hogy felüljenek egy motor hátsó ülésére.

 

Előzetes egyeztetések alapján a Groupama Garancia biztosító felajánlásából a felvonuló, és Pető Intézetes gyermekeket szállító motoroknak arra a délutánra, a felvonulásra biztosítva lenne töréskárra a motorja – ha ne adja Isten valamelyikünk elborulna.

 

Akik nem tudnak jönni, nekik szeretnék egy (vagy több) szimulátort kivinni az intézetbe, amin kipróbálhatják milyen húzni a gázkart.

 

Kérlek titeket, hogy július 31-ig jelezzetek vissza nekem e-mailen a claudia.csaszar@gmail.com címre vagy telefonon a +36/20-4735666 -os számon.

 

Nagyon kérek mindenkit, csak olyanok jelentkezzenek utas szállításra, akik tuti biztosra el tudnak jönni, semmiképp nem akarok csalódást okozni a gyerekeknek!

 

Császár Claudia

 

 

Elolvasom

Thumbnail
Husqvarna Nuda R: lehullt a lepel

Husqvarna Nuda R: lehullt a lepel

A bajorok segítségével készült legújabb olasz masinához kapcsolódó utolsó hírünk másnapján, a BMW Motorrad Innovation Days keretében a BMW megmutatta a kész motort a szaksajtó képviselőinek. Ezzel finisébe érkezett az olaszul egyszerűen „csupasz”-nak nevezett masina médiakampánya.

Husqvarna Nuda 900 R (galéria nyílik)

Az elmúlt hetek folyamatos teaserei után gyakorlatilag már csak a pontos technikai adatok (vagy talán a kiszivárogtatott adatok hivatalossá tétele), no meg persze a menetpróbák, tesztek hiányoznak. Várhatóan az idén őszre tehető hivatalos bemutató idejére, az EICMA-ra már a hiányzó részeltek is a helyükre kerülnek. Addig is a gép sajtófotóit és az első, a teljes motort megmutató videót szemlélhetjük meg.

Elolvasom