A motoros világban a pletykák furcsán működnek, a legtöbb ilyen információ bár bulvárosan hat, de nagyrészt igaznak bizonyulnak. Alig néhány napja számoltunk be a Suzuki V-Strom megújulásáról szóló szóbeszédről, és a hivatalos oldalakon látható ízelítő alapján kijelenthető: a hír igaz. A Triumph Tiger kampánya óta kissé kritikus szemmel tekintek az ilyen hírverésekre – az elnyújtott előzetesek nagyon könnyen unalmassá tudnak válni. A teljesség kedvéért persze hozzá kell tennünk, a Triumphnak bejött az előzetes marketing, a Tiger 800 saját hazájában az évtized piacilag legsikeresebb modellje, az év első négy hónapjában több mint 800 darabot értékesítettek az angolok. Pontosan ez a modell, a Tiger 800, az általa jelentett trend, valamint a hivatalos oldalak több alapot is szolgáltatnak a találgatásra.

Először is kijelenthető, hogy az új motor egy világpremier keretében kerül bemutatásra, a nagyobb európai országok mellett az egyesült államokbeli hivatalos oldalon is látható a modell teasere. Az egységes kedvcsináló szerint a Suzuki komolyan veszi a masina kalandmotor besorolását, elképzelhető, hogy az új modell terepképesebb lesz elődjénél. A közvetlen konkurenciát jelentő masinák számbavételével (BMW F800GS, Triumph Tiger 800, Honda Transalp) a találgatások átterjedtek az új gép hengerűrtartalmára. Ha csak az aszfaltra gyártott gépeket nézzük, manapság a középkategóriás motorok 750-800 köbcentiméteresek, de az endúrók is a 7-800-as térfogattartományba esnek. Ugyan Európában már évek óta nem kapható az 1000-es változat (az Euro 3-as normák miatt nem forgalmazták tovább öreg kontinensünkön), de mindenféleképpen racionálisnak nevezhető egyetlen, megfelelően méretezett modell gyártása, amelyet a világ számos országában tudnak értékesíteni. A stilizált rajzok alapján egyelőre sok minden nem mondható el a gépről, bár a vázat és a fejidomot bemutató képek árulkodók…

Akárhogy is, a hivatalos oldalakon megjelentek szerint június 11-én több információval fogunk rendelkezni.

A világ legtöbb országában a motorozás kötelező kelléke (a motoron kívül…) a bukósisak. Az egyes számú védőeszköz persze nem csak egy bukáskor jön jól, az véd a menetszéltől, a bogaraktól és az időjárás viszontagságaitól is. Nincs is vele semmi gond – amíg a fejünkön van. Utána azonban számos kellemetlenség forrása lehet. Ugyan egy sisak tömege kicsi, azonban mérete jelentős, ami annak hordozásakor gondot okozhat. Persze robogók esetében ez nem túl nagy probléma, hiszen a legtöbb ilyen masina beépített sisaktárolóval rendelkezik. A robogók mindenestre csak a kétkerekű gépjárművek egy részét adják, s egy „igazi” motor esetében a sisakkal valamit kell kezdenünk. Gazdagabb országokban akár a motoron is hagyható mindenféle rögzítés nélkül, különösen, ha egy turista-csalogató helyen tesszük le a vassal együtt. Más helyeken azonban még odaláncolva sem érdemes a motoron tartani a fejvédőt: akár a tolvajok, akár tréfás kedvű járókelők vagy éppen az időjárás miatt.

A sisak hordozását könnyíti meg a 25 éves ausztrál Jessica Dunn ötlete, az összehajtogatható fejvédő. Az ütésre keményedő belsővel rendelkező védőfelszerelés néhány zár kioldása után egy kisebb méretű, kevésbé kezelhetetlen alakú csomaggá hajtható össze, amelyet akár egy hátizsákban is könnyűszerrel magunkkal vihetünk. A héjon kívül elhelyezett vizor, a szárnyszerűen behajtható oldalfalak ugyan szkeptikussá tehetik a konzervatívabb motorosokat, azonban a Proteus fantázianevű fejfedő megfelel a bukósisakokra vonatkozó ausztrál előírásoknak. Bár bennem több kérdés is felmerül ennek a tervnek a kapcsán, számos szakértőt azonban már meggyőzött, így azt nevezték a nemzetközi James Dyson díjra.

Korunk egyik divatja az elektromos hajtás, a közvetlen környezetet nem szennyező járművek. Bár még számos kérdés nyitott az ilyetén hajtáslánccal kapcsolatban, már a nagy nevek is beszálltak a versenybe. A négy nagy japán motorgyártó közül a Yamaha volt az első, aki piacra dobta saját elektromos hajtású minimálrobogóját, az EC-03-at. A hangvillásokkal fej-fej mellett haladva a Honda is kiadta saját dolgozatát a témában, az EV-Neot, és a Suzuki ezirányú kísérletéről is olvashattunk már. Mindenesetre az EC-03 és az EV-Neo az, amiről érdemben beszélhetünk a jelen pillanatban, bár a két gép nem is különbözhetne jobban. A Yamaha szerkezete koncepcionálisan inkább egy elektromos bicikli a könnyű városi ingázáshoz, míg a Honda robogója egy üzleti célra kialakított masina, amelyet egyelőre kizárólag saját hazájában forgalmaznak. S bár a Honda még mindig vacillál a dolgon, az EV-Neo most elindult világhódító útjára – igaz nem úgy, ahogy azt egy „terméktől” elvárná az ember.

Az elektromos hajtású kis gép ugyanis a HRC motoGP csapatának hivatalos boxutcai járműve lett, a „tesztelők”, felhasználók között a Honda legjobb versenyzőit is megtalálhatjuk. A világ számos pontjára ellátogató csapat most már csendesen, közvetlen környezetét nem terhelő módon tud a pálya, boxutca A pontjából a nem túl távoli B-be jutni. Ha az aranyszárnyasok végül a masina világpiaci forgalmazása mellett döntenek, ez nyilván egy kiemelt fontosságú elem lehet a marketingben. Mindenesetre kicsit megmosolyogtató egy elektromos hajtású gépet az olajipari főszponzor színeiben látni.

Hosszú ideje lehet olvasni a szaksajtóban a BMW visszatéréséről a robogók szegmensébe. A sikeresnek kevésbé nevezhető 125-ös, keménytetős C1 után a bajorok a motorozás ezen területével nem foglalkoztak. Az utóbbi években azonban a robogók, különösen a maxirobogók terén a piac jelentősen kiszélesedett, a kereslet az ilyen masinák iránt megnőtt.

A tavalyi EICMA-n bemutatott Concept C állítólagos tesztelésének ez a kép az első kézzel fogható bizonyítéka. Nyilván egy ilyen rossz minőségű felvétel alapján sok következtetést nem lehet levonni. Mindenesetre ami látszik, hogy a masina az ebben a szegmensben ma szokásos méretű kerekeken gurul, a koncepció-motorhoz hasonlóan teleszkópos kialakítású első futóművel rendelkezik. Ugyan hivatalos technikai részletek még mindig nem állnak rendelkezésre, de jól értesült források tudni vélik, hogy ugyanarra a szerkezetre két változat fog épülni: az alapváltozatot egy 48, a sportváltozatot pedig egy 61 lóerős, 650 köbcentiméteres, sorkettes erőforrás hajtja majd meg. Ha a BMW követi a K1600-zal abszolvált időzítést, akkor az új gépek bemutatója az idei EICMA-ra várható, a forgalmazás pedig jövőre indulhat. Addig biztosan hallani fogunk még a bajorok ingázójáról.

A korábbi bejelentésnek megfelelően a Honda bemutatta az új masinát, és párhuzamosan publikálta annak néhány fontosabb adatát. A hivatalos oldalon megtalálható a gép specifikációja, csak néhány részletet emelnék ki.

Ugyan a szabályok szerint 81 milliméteres lehet a maximális furat, azonban a Honda ezt nem használta ki. A 250 köbcentimétert egy 78,0 × 52,2 milliméteres hengerrel valósította meg a gyártó, nyilván a teljesítmény mellett a tartósság is szerepet játszott az erőforrás kialakításakor. A 15°-kal hátradöntött, belül kerámia (nikkel szilícium karbid) bevonatú hengerbe titán szelepek mellett jut az éltető keverék és távoznak az égésgázok. A 13’000-es fordulaton leadott 48 lóerős teljesítmény és a 10’500-as fordulatnál jelentkező 28 Newtonméteres csúcsnyomaték nem hangzik egetverőnek, azonban ebben a kategóriában jónak mondhatók. Ez a 84 kilogrammos menetkész tömeggel egy madárcsontú 16 évesnek bőven elegendő egy tartalmas pályamotorozáshoz, versenyhez. A Honda az NSF250R-t persze nem a semmiből teremtette, a motor alumínium csővázának kialakításakor a sikeresnek nevezhető RS125R versenymotorjukkal szerzett tapasztalatokat is figyelembe vették. A masina spanyolországi ára 23’600 euró (a helyi 18%-os forgalmi adóval).

Nekünk már volt szerencsénk az olvasói hozzászólások alapján megosztó formájúra sikerült legújabb Hondát, a VFR800X Crossrunnert személyesen is kipróbálnunk. Mivel egy motort fényképről megítélni finoman fogalmazva is nehéz, jó hír a típus iránt érdeklődők számára, hogy a modell minden magyarországi Honda szalonba megérkezett!

Ma és holnap, azaz június 3-án és 4-én országos nyílt napok keretében mutatják be az új modellt: pénteken 18.00-ig, míg szombaton 17:00-ig várnak mindenkit nagy szeretettel a Honda kereskedések. Mert közelről megtapogatni és felülni rá az azért mégis csak más…

(A V4-es újdonság adatai azóta hivatalosan is elérhetőek a Honda honlapján.)

Ha hihetünk a pletykáknak, a Suzuki a nemzetközi sajtót június végére meginvitálta egy meg nem nevezett modell bemutatójára. A meghívóhoz tartozó kép mindenesetre azt sejteti, hogy a szebb napokat megélt DL650, alias V-Strom, modellfrissítésének lehetünk nemsokára tanúi. A masina arculatát még 2004-ben, a bevezetéskor nyerte el, azóta jelentős átalakításon nem esett át. Az aszfaltenduró hírnevét öregbíti, hogy 2006-ban a német Motorrad magazin ezt a motort választotta az Alpok királyának. A 2007-es modellévre ugyan a mérnökök megduplázták a gyertyák számát (az Euro 3-as kibocsátási norma miatt), a tengelytáv nőtt 15 millimétert és megjelent az opcionális ABS is, de ennél komolyabb technikai változás nem történt az elmúlt években.

Az igazán időszerű korszerűsítés részletei egyelőre nem ismertek, bár spekulációk már napvilágot láttak. A szaksajtó a 2009-ben bemutatott Gladius egyes (motorikus) elemeinek alkalmazását, a fékek cseréjét és a váz újragondolását vizionálja. Ha hihetünk a pletykáknak, akkor a kis V-Strom egy igazi túlélő lesz, hiszen többé-kevésbé változatlan formában már így is hosszú ideje jelen van a piacon, de a 2013-ban esedékes Euro 4-es normáknak is valószínűleg megfelelő új változat újabb évekig a piacon tarthatják a modellt. A francia Suzukitól származó információ szerint a bemutatóval kapcsolatban még újabb előzetes híreket, részleteket is várhatunk.

Elektromos motorokról néhány éve még mindenkinek ugyanaz a klisé jutott eszébe. Kis teljesítményű, gyenge, bicikli-szerű szerkezetek, erősen korlátozott hatótávval. A világ azonban változik. Nem akarok belemenni abba a vitába, hogy az elektromos meghajtás jobb mert … (tetszőleges érvek felsorolhatók pro és kontra, ízlés szerint). Akárhogy is, néhány dolog biztosnak látszik. A fosszilis energiahordozók fogyóban, a hagyományos kőolaj alapú gazdaság néhány évtizeden belül drasztikus átalakulás elé néz.

Vannak azok a motorozásról szóló videók, amelyeket az ember időről időre szívesen megnéz – számomra az alábbi mozgóképi alkotás is ezek közé tartozik. Az igazság az, hogy már néhány hete rátaláltam, betettem a megírandók közé. Sokszor meg is néztem, nekikezdtem az írásnak, de valahogy mindig volt más, valami „könnyebb”.