Ahogyan Európában, úgy hazánkban is az egyik legnépszerűbb motorkerékpár-fajta az úgynevezett túraendúró. Méltán, hiszen ez az a motorépítési koncepció, amely a legsokoldalúbb felhasználhatóságot nyújtja gazdájának. Bár a statisztikák szerint a legtöbb túraendúró tulajdonosa sosem hagyja el a szilárd burkolatú utakat gépével, mégis valószínűleg legtöbbjük fejében legalább egyszer megfordul a „mi lenne, ha egyszer kipróbálnám” gondolata. Elsősorban nekik szeretnénk tippeket és tanácsokat adni az alábbi cikkben arra az esetre, ha a gondolat elhatározássá válna. Azonban talán a rutinosabb terepezőknek is érdemes elolvasni, hátha találnak benne hasznos információkat.

Mielőtt nekivágnánk

Az első és talán legfontosabb megbeszélnivaló mi magunk vagyunk, tehát a motoros, aki elhagyja az addig megszokott és ismert világot, hogy nekivágjon az ismeretlennek. Sokan túlmisztifikálják ezt, sokan pedig elbagatellizálják, az igazság azonban mint mindig, itt is valahol középúton van. Nem olyan nagy ördöngősség a terepmotorozás (legalábbis hobbi szinten), de nem is szabad félvállról venni, hiszen sokkal több – szó szerinti – buktatót rejt magában ez a műfaj, mint az aszfalton történő motorozás. Először is fontos, hogy fejben ott legyen az ember! Tudomásul kell venni és meg kell érteni azt, hogy ez egy teljesen új dolog, nem szabad az aszfalton megszerzett rutinunkra hagyatkozni legyen bármekkora is az. Meg kell fogalmaznunk magunkban, hogy mi a cél, és lépésről lépésre haladva kell egyre nehezebb és nehezebb feladatokat kitűznünk magunk elé! Ha így haladunk, rengeteg élményben és örömben lesz részünk: ez garantált.

Nagyon fontos, hogy az első lépéseket NE EGYEDÜL akarjuk megtenni! Ez még később sem ajánlott, hiszen amennyiben egy félreeső helyen baleset ér bennünket, nagyon bizonytalan, hogy kapunk-e segítséget. Mindig legyen nálunk bekapcsolt mobil, hiszen ezen akár az életünk is múlhat! Ne szégyelljünk tanácsot kérni nálunk tapasztaltabb társainktól, hiszen mindenki így kezdi, akinek van egy falat esze. Vannak kifejezetten off-road vezetéstechnikai tanfolyamok, igaz ezek általában nem olcsók, de aki megengedheti magának, az nem fogja kidobni a pénzét az ablakon. Ha erre nincs keret, akkor igyekezzünk olyan társakkal belevágni a kalandba, akik megfelelő támogatást tudnak nyújtani az új helyzetben mind elméleti, mind fizikai téren. Itt el is érkeztünk egy nagyon fontos dologhoz. Bizony túraenduróval terepre menni nem csak jópofa kikapcsolódás, hanem komoly sportteljesítmény is. Ezek a gépek jobbára a két mázsát is bőven meghaladó nagyvasak és bizony terepen még a legjobbak is rendszeresen eldobják a szettet, amit utána fel kell állítani, hogy folytathassuk utunkat. Nem kell ettől megijedni, ez bőven belefér és a motorok is bírják, hiszen itt azért nem egy közúti baleset szintű esésre kell gondolni.

Eldőlésekről, kisebb-nagyobb hibákból eredő bukásokról van szó, jelentősen alacsonyabb sebességgel, mint amihez egy átlag motoros szokva van. Tehát igyekezzünk megfelelő kondíció birtokában belevágni a kalandba. Jó hír ezügyben, hogy minél többet gyakorlunk és motorozunk, annál jobban fog menni a dolog, és a kondíciónk is ezzel arányosan fog javulni, minden egyre könnyebb lesz. Kicsit olyan ez, mint a télen megkopott rutinunk visszaszerzése. 

Az első lépések

Ha megvan a megfelelő kondíciónk és társunk (társaink), elkezdhetjük sorra venni a gyakorlati tennivalókat, szükséges felszereléseket. Terepen motorozni sokkal intenzívebb dolog, mint aszfalton. Az ember kimelegszik, megizzad. Jelentősen nő szervezetünk folyadékvesztése, amit folyamatosan pótolni kell! A ruházatunknak jól szellőző, kényelmes viseletnek kell lennie, amelyben könnyen és szabadon mozoghatunk. Amennyiben hideg időben megyünk terepre, öltözzünk rétegesen és mielőtt megizzadnánk, csökkentsük ruházatunkat! Elengedhetetlenül fontos a megfelelő védőruházat! Szükségünk lesz lehetőleg off-road használatra tervezett bukósisakra. Ez annyiban más, mint az utcai használatra tervezett sisakok, hogy sokkal jobban szellőznek és kiemelten védik az állrészt. Ezen kívül van sildjük, amely árnyékol is, de fontosabb, hogy az esetleg felcsapódó sártól megvédi arcunkat, amennyiben időben lehajtjuk a fejünket. Mivel ez a sisak nyitott, szükség van egy motoros szemüvegre is.

Testünket is alaposan meg kell védeni. Vagy szerezzünk be egy úgynevezett protektoringet (ez teljes védelmet nyújt egész felsőtestünknek – váll, könyök, mell, gerinc, illetve a minőségibb cuccok kulcscsont védelmet is biztosítanak), vagy szerezzünk be minimum gerincvédő és könyökvédő protektorokat. Jómagam hidegebb időben egy protektorokat tartalmazó kabátban megyek, nagy melegben pedig protektoringben. Szükség van kesztyűre. Nem elsősorban a krosszkesztyűt ajánlanám, hiszen az egyrészt igen vékony, másrészt a csuklónkat teljesen védtelenül hagyja. Inkább válasszunk az évszaknak megfelelő vastagságú, hosszabb csuklójú bőrkesztyűt, persze ez ízlés dolga. Lényeg, hogy legyen rajtunk kesztyű! Szükség lesz még térdvédőre és egy hosszú szárú bőrcsizmára, lehetőleg krosszcsizmára, hiszen azt pontosan ilyen jellegű használatra tervezik és vitán felül az a legnagyobb védelmet nyújtó motoros lábbeli.

Kivétel nélkül, minden alkalommal vigyünk magunkkal bőségesen folyadékot. Ha nincs más, jó az ásványvíz is, de még jobbak az olyan italok, amelyek némi szénhidráttal is feltöltenek. Esetleg izotóniás italokat is beszerezhetünk, amelyek kifejezetten sporttevékenységre lettek fejlesztve és gyorsan pótolják a kiizzadt ásványianyag- és folyadékveszteségünket. Télen legjobb a meleg tea, de a rumot ezúttal hagyjuk otthon belőle. Nos, ha mindez együtt van, akár kezdődhet is a kaland.

Mi már felkészültünk, jöhet a technika! Lapozz!