A táblázatokat átnézve sok érdekes dolgot láthatunk. Az egyik legfontosabb, hogy a hazai törpe piaccal ellentétben, az ottani éghajlat és a polgárok jövedelmi helyzete lehetővé teszik az egész éves motorhasználatot, így rengeteg az itthon lenézett, közlekedésre való motor.
A Kawasaki kiváló eredménye az ottani importőr évek óta tartó kiváló munkájának köszönhető, és talán így jobban érthető, hogy a modellpalettájuk miért tartalmaz annyi, látszólag hasonló középkategóriás nakedet. Igaz ez a Suzukira is, bár a francia piacon évek óta a hazánkban gyengélkedő Yamaha a piacvezető. Számunkra talán kissé szokatlan, de a legjobb helyezést elérő sportmotor csak a 25-ik, itthon ismeretlen márkák robogói előzik meg.
Na ja, arrafelé a 125-ös motorokat B-s jogsival is lehet vezetni, nem csak az 50-es, belvárosban életveszélyes törpéket (napi tapasztalat…). A másik érdekes szabály, ami nagyban befolyásolja az eladásokat, az a 106 lóerős korlátozás, ott ugyanis egyformán erős egy GSX-R 600 és egy B-king, a hazai sikersztár. A szabályozások mellett nagyon szigorú a rendőri ellenőrzés is, legyen szó telepített kameráról vagy mozgó járőrökről. Nem is látni ennyi rendszám nélküli, rendőrökön hangosan röhögő idiótát az utakon, mint itthon. Ott van pénz helikopterre, és az egyes járőrök hatásköre sem a kerülethatárig ér. Ezeknek a szabályoknak köszönhetően drasztikusan csökkent a motorosbalesetek száma, bár meg kell hagyni, a gyorshajtás ott sem ismeretlen, ellenben mintha ésszel történne, nem pedig kezdőmotoros+0%-ra elhozott ezres sportmotor kombináció adja a motorosok krémjét. Nagyjából ennyi a számokhoz, lehet csemegézni!
Íme a lista második fele:
A 2009. első félév eladási adatai Franciaországban
