A motorblokk csupán 45, míg a komplett motorkerékpár 148 kilogramm volt. 12’000-es fordulaton 78 lóerőt adott le a gép, ami 280 kilométeres óránkénti végsebességre tette képessé a vasat. Ezt az adatot pedig 20 (igen, húsz!!!) évig nem érték el újra a motoros gyorsasági világbajnokságon. Azonban az akkori technikai feltételek nem szolgálták ki a motor képességeit. Sem a futómű, sem a blokkban felhasznált anyagok nem tartottak lépést a teljesítménnyel – így sok gondjuk volt az úttartással és a megbízhatósággal is.

Így festett a technika. Mérnöki mestermű az ötvenes évek közepéről

Az a néhány versenyző, aki egyáltalán képes volt motorozni a V8-cal, több nagy balesetet is szenvedett. Bill Lomas súlyos fejsérülést szerzett, míg Ken Kavanagh az 1956-os Spa-Francorchamps-i verseny után egyszerűen megtagadta a versenyzést a szörnyeteggel. 1957-ben két motor állt rendelkezésre, ám senki nem volt hajlandó rajthoz állni velük, így fejlesztés nélkül kivonták a pályáról a gépet. Ha foglalkoztak volna vele, talán a valaha volt legdurvább versenymotor válhatott volna belőle. Így azonban csak egy gyerekcipőben maradt, ám zseniális motorkerékpár emléke maradt fent nekünk.

Utóélet

Annyira legendás forma volt ez a gép, hogy a Vanguard tuningcég épített egy hasonló motort az aktuális Guzzi Californiából. Érdemes vetni rá egy pillantást!

Formai tisztelgés az egykori legenda előtt

Természetesen itt szó nincs V8-ról!