Nászút motorral Bamakóba: a Ráktérítőn át irány Mauritánia

Bamako "live"
2015. január 27., kedd - markaszerviz

Halad tovább a Bamako Rally karavánja Dél felé. A mai részben lesz minden: sivatag, birkavágás, aknamező, no meg Mauritánia homokjára lépünk.

Hirdetés

Január 26-a a verseny legrövidebbre tervezett napja a maga mindössze hatvan kilométerével. Ez alatt a teljes mezőnynek át kellett lépni a határt és elérni az első tábort Mauritánia területén. Itt egy közös dűnetáborban töltöttük az éjszakát. A reggelt így először kényelmesen kezdhettük, már amennyire kényelmes lehet a határ előtti frissen aszfaltozott útszakasz. Egyenlőre képek hiányában úgy próbáljátok elképzelni, mint a 8-as főúton a rábafüzesi határátkelőt, ahol este hatkor lemegy a sorompó és reggel kilencig aki odaér, az nyugodt szívvel felverheti sátrát. Bár reggel odajött egy egyenruhás és némi baksist kért, amiért egész éjjel vigyázott ránk… A reggeli határnyitás előtt bőven volt idő magunkat rendbe rakni, ha már fürdésre ma sem volt lehetőség, de egy kis tornára, pakolászásra mindenképp.

A Robur akkora defektet kapott, hogy azt sem tudom, hogy maradtak az úton

A Robur akkora defektet kapott, hogy azt sem tudom, hogy maradtak az úton

Mindenki rémeket terjesztett a ránk váró procedúráról, ehhez képest én gördülékenynek találtam. Igaz, hogy motorral szinte mindenki elé szó szerint be is hívtak – mondjuk mentem volna magamtól is. A mintegy 7-8 lépésből álló kiléptetés alig vett másfél-két órát igénybe. Ezután következett a leírhatatlan senkiföldje: képek ugyan készültek, de nem hinném, hogy bárki átérezné belőlük, ami ott uralkodik.

A Ráktérítőn - a három nyelvű táblát idén hozták, a kopjafa már itt van néhány éve

A Ráktérítőn – a három nyelvű táblát idén hozták, a kopjafa már itt van néhány éve

Hat kilométer törvénytelenség: se út, se szabály, se hatóság, se szolgáltatás. Egy atomháború utáni szemétlerakónak nevezhetném a temérdek roncs és gumihalmazt, ami fogadott minket – persze minden egyéb szemét és elektronikai hulladék társaságában. No és akkor még nem is beszélek arról, hogy a kijárt sávon kívül az egész terület alá van aknázva! Egyszerűen parádés volt átkelni a valamiből a semmibe, pedig a valami sem volt sok.

Sátrat verünk a Mauritán határon - holnap átkelés!

Sátrat verünk a Mauritán határon – holnap átkelés!

Mauritánia kapuját két agyagtorony szimbolizálta. Bár ha azt nézem, aki kilép rajta, az olyan mintha sehová nem jutna, mi most beléptünk és jutottunk! Díszegyenruhás katonatisztek, tévéstábok, sürgés-forgás fogadta a mezőnyt – vagy legalábbis az elejét, ahol ugye mi is voltunk. Mindenki örült nekünk, névre szólóan hívtak minket egy apró viskóba, ahol nagy megdöbbenés ért: hipertechnológiás ujj- és kézlenyomatvétel, arcfelismerő kamerák, járműbeléptetés – mindez nagyjából öt perc leforgása alatt!!!

Roncsok mindenütt - elképesztő az országok közötti "senki földje"

Roncsok mindenütt – elképesztő az országok közötti “senki földje”

Nyelni sem tudtunk, csak mosolyogtunk döbbenten. Rögtön utána persze mindenki mindent el akart adni nekünk, hiszen mi jelentettük az egész éves forgalmat – érthető volt a versenyhelyzet. Katával mi beértük egyetlen SIM kártyával – hurrá, talán lesz net! Hát nem nagyon lett, de talán majd. Ha elérünk az egyetlen városba.

Néha küzdelmes volt az előrehaladás

Néha küzdelmes volt az előrehaladás

Délután még benéztünk Noudhibouba, ahol meg szerettük volna nézni a 118,2 méteres United Malika hajóroncsot, de az szőrén szálán eltűnt, legalábbis nekünk azt mondták “elvitte a víz”. Utólag persze kiderült, hogy ezzel speciel átvertek minket. Este aztán a “TÁBOR” mindenért kárpótolt. Az egész mezőny, sok száz jármű és még több száz Bamakos résztvevő hatalmas bulit csapott egy kietlen dűnevidék hatalmas síkságán. Egyszerűen pazar volt, remélem egyszer majd eljutnak az ott készült képek/videók minden érdeklődőhöz, mert az ami ott volt, az maga a Bamako – nagyszerű érzés volt ott lenni!

Gyűlik a mezőny Mauritánia sivatagjában

Gyűlik a mezőny Mauritánia sivatagjában

A következő két nap versenyútvonalát a szervezők a maguk hatalmas homokdűnéivel csak az összkerékhajtású járműveknek ajánlották – a versenyben haladó motoroknak is csak fenntartásokkal. Mi azért egy kísérletet tettünk rá, hogy nekivágjunk ennek, de Janó orra tette a Tigrist, mi pedig a vasúti síneket szerettük volna megmotorozni úgy 300 kilométeren – de ez sem bizonyult járható “útnak”.

Itt nem kell sztender a motornak!

Itt nem kell sztender a motornak!

Így aztán elindultunk a Mauritán Nemzeti Park területén keresztül. De nemzeti kincsek és természeti különlegességek (amikre gondol az ember egy ilyen park hallatán) helyett csak homok várt minket. Sajnos nem csupán a kerekek alatt, hanem a több mint száz kilométer/órás orkánnak köszönhetően minden magasságban.

Naplemente a táborban - lassan indul a buli!

Naplemente a táborban – lassan indul a buli!

Az óceán partján tervezett sátrazást így elhalasztottuk és sietve belőttük az egy nappal későbbre tervezett nagyvárost, Nouakchott-ot vettük célba. Ez ugyan  plusz háromszáz kilométer volt az eredetileg erre a napra tervezett 180 mellé, de miután nagy nehezen kijutottunk a viharból, hamar elértük. Itt sikerült fedelet találnunk fejünk fölé, így pihenünk most plusz egy napot, hogy a kettészakadt mezőny dűnejáró része is utolérjen minket. Így van egy napunk kicsit karbantartani a motorokat, aztán nyomjuk tovább!

Mauritánia, első nap, folyamatos homokvihar

Mauritánia, első nap, folyamatos homokvihar

(Majd kifelejtettem még egy parádés eseményt: Katának tönkrement a sisakja. Az történt ugyanis a szinte alig használt fejvédővel, hogy rajta maradt szegény Kata fején. Akárhogy feszegettük, csak egyik fele nyílt ki a felhajtójának, ami nélkül pedig nem szedhető le a fejről. Kérdés, hogy engedhet meg egy ilyen hibát egy komoly sisakgyártó, mert sajnos ez – ahogy szétszedés után megnéztem – egy alul-méretezett műanyag pöcöknek köszönhető, amely a rázkódástól simán eltört. Mi történhet netán egy baleset alkalmával, ha eltörik ugyanez a pöcök? Hogy veszi le a mentős? Most fél zárral megyünk tovább – az egyik felét lekötöttem -, talán többet nem lesz szükség fél órás műszeres kezelésre, hogy leoperáljuk szegény párom fejéről.)

Hirdetés


Cimkék: , , , , , , , , , ,


Hozzászólások (2 hozzászólás)

Macko -
Sajnos rossz híreket olvashattunk, de részletes információ nincs. Annyit tudunk, hogy Márkék elütöttek egy szamarat. Ahogy kivettem, begipszelték a karját, de semmilyen egyéb részletet nem ismerek. Várjuk a híreket. 🙁

Motoros nászút Bakamóba: a szomorú és boldog végjáték – Onroad.hu -
[…] versenybeszámoló előző részét ide kattintva olvashatjátok el. Innen komoly fennakadásokkal folytatódott a […]

Előző bejegyzés

Mi a különbség egy krosszmotor és egy Dakar-gép között?

2015. január 26., hétfő
Technika

Következő bejegyzés

Kommunikálj korlátlanul: íme a legújabb N-Com rendszerek

2015. január 30., péntek
Összeköttetés

Ezeket olvastad már?

Pofás kalandor: X-Lite X551 GT ADVENTURE bukósisak tartósteszt

2018. január 14., vasárnap

A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.

Elolvasom »
Kiegészítő teszt

Senki földje: Harley-Davidson Street Rod (2017) teszt

2018. január 10., szerda

A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?

Elolvasom »
Made in India

Lucifer maga: Aprilia RSV4 RF olvasói teszt

2018. január 04., csütörtök

A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.

Elolvasom »
Új motor teszt

Különleges élmények: BMW K1200S Schwenker dönthető oldalkocsis motor teszt

2017. december 31., vasárnap

Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.

Elolvasom »
Használt motor teszt

Hirdetés

Hirdetés