Hirdetés
A mai napig a Második Világháború volt az a katonai konfliktus, amelyben a legtöbb motorkerékpár készült kimondottan a hadsereg használatára optimalizálva. Ez valamennyi szemben álló félre nézve igaz, így az amerikai haderő is komoly darabszámban rendelt kétkerekűeket a Harley-Davidson gyáregységeiből. A legelterjedtebb típus az azóta is híres WLA volt: ebből több mint 80’000 példányt gyártottak a szövetséges haderők részére – igaz, ebben benne vannak a kanadaiak által készített WLC típusok is -, és további harmincezer (!) motort össze lehetett volna rakni a pótalkatrészekből.
A WLA típusból rengeteg szolgált a háború során
A németekkel ellentétben az amerikaiak nem vetették be a motorkerékpárokat közvetlenül a csatákban: felderítő- és futár feladataik voltak elsődlegesen. Általában ők vezették fel a katonai konvojokat, így a felszabadított városok utcáira elsőként a WLA-k gördültek be, ezért ragadt rájuk a “Felszabadító” név. Mindeközben a háttérben az amerikai mérnökök keményen dolgozva igyekeztek az igényeket jobban kiszolgáló modelleket fejleszteni – következzen most ezek közül öt igazán izgalmas prototípus.
A motorkerékpárok legnagyobb hátránya az volt, hogy csak különlegesen felkészített személyzet tudta hadszíntéri körülmények között vezetni őket. Éppen ezért szorította ki őket a Jeep: azt bárki képes volt kemény terepen is irányítani, míg ugyanez egy kétkerekűre egyáltalán nem volt igaz. Éppen ezért a Harley megalkotta a három kerekű TA modellt.
Harley-Davidson TA: a könnyebb kezelhetőség kedvéért született
A tricikli 68 köbinches, vagyis 1’114 köbcentiméteres V2-es motorjához egy három sebességes, kézzel kapcsolható és hátramenettel is rendelkező erőátvitel kapcsolódott. Kardán és differenciálmű váltotta a WLA-k lánchajtását, és a típust jobb- és balkezes vezetőknek egyaránt optimalizálták (ettől függött, hogy melyik oldalon volt a váltókar). A TA-ból összesen 18 darab készült, azonban nagyon sok műszaki gond sújtotta őket az elviselhetetlen vibrációktól az olajfolyásokig.
Ugyan csupán egy erőforrásról, nem egy komplett járműről van szó, mégis érdemes megemlíteni. Egy kanadai könnyű harckocsi számára fejlesztette az amerikai vállalat a dupla blokkot: a két V2-es nem külön-külön hajtotta volna a két lánctalpat (elsőre ez tűnne logikusnak), hanem egy közös erőátvitellel közösítve voltak.
Harley-Davidson FC: dupla motor, nem motor számára fejlesztve!
Az 1943-as fejlesztés végül egyetlen árva prototípus maradt, ugyanis a kanadaiak egyáltalán nem tudták működőképessé tenni magát a tankot – így elmaradt annak sorozatgyártása, és az FC erőforrásokra sem lett végül szükség.
Rápillantva a legsokkolóbb darabja felsorolásunknak, hiszen a közepén egy boxer motort látunk! A történet hátterében az áll, hogy a hadszíntéren a katonák kénytelenek voltak megfigyelni a német BMW R71-eseknek rengeteg előnyét, például a jobb hűtést és a kardánhajtás sokkal kisebb karbantartás-igényét – ezek főleg az afrikai hadszíntéren váltak különösen jelentőssé. Így a hadvezetés kiadta az utasítást: másolják le az ellenség gépét.
Harley-Davidson XA: tessék az erőforrást nézni!
Az XA 45 köbinches (737 köbcentiméteres) boxer erőforrása egy lábbal kapcsolható, négy sebességes váltón keresztül hajtotta a kardánt és azon keresztül a hátsó kereket. Így a vezető két kézzel és folyamatosan foghatta a kormányt, ami szintén nagy előny volt. A tesztek során azt tapasztalták, hogy az XA erőforrása mintegy negyven fokkal alacsonyabb hőfokon üzemelt, mint a megszokott V2-esek, ráadásul az egész motor az alacsonyabb tömegközéppont miatt sokkal vezethetőbb volt. 1’011 példány készült éles tesztelésre, így a végül sorozatgyártásba nem került prototípusok közül ebből maradt fenn messze a legtöbb.
Első ránézésre nem többről van szó, mint egy oldalkocsis XA-ról – közben ez a Harley-Davidson egyetlen kétkerék-hajtású kísérlete (leszámítva a trike-okat persze). Itt is úgy ahogy van a német technikát vették át: a hátsó kerékhez vezető kardánkihajtásról ágaztatták le az oldalkocsi kerekét hajtó tengelyt. A technika semmiben nem különbözött attól, amit ma az Ural motorkerékpárokon látunk.
Harley-Davidson XS: az XA oldalkocsis változata
Sajnos az XS fejlesztésének idejére a Jeep már tonnaszám gyártotta a terepjárókat a haderők számára, így komoly terepjáró-képességű motorkerékpárra nem volt valós igény. Ezért aztán a különlegességből összesen három darab készült el, amelyekből ma már csupán egy maradt fent.
A náci Németország elleni összefogás keretében a Vörös Hadsereg motorkerékpárokat is kapott Amerikától. Mégpedig összesen 26’000 Harley jutott el a szovjetekhez. A keleti front igényeire reagálva kifejlesztettek egy oldalkocsis WLA-t is: ez lett a WSR. Tulajdonképpen az erőátvitelben nem tért el az alapkiviteltől – 45 köbinces V2-es, három sebességes váltó -, így az oldalkocsi kereke sem volt meghajtva.
Harley-Davidson WSR: az elterjedt WLA oldalkocsis változata – kimondottan orosz igényekre készítve
A vázon és a futóművön azonban módosítottak: hosszabb első villát és hátsó rugózást kapott a gép, hogy nagyobb legyen a szabadmagassága. A mély talaj és a nehezebb terepviszonyok miatt erre szükség is volt. A frontra azonban már nem jutott belőle: 1944-ben egyetlen prototípus készült el.
Cimkék:
Barreda bukott, Coma faragott a hátrányából, de még mindig a Honda vezet. A maratoni szakasz felét már letudták Bolívia hegyei közt.
Elolvasom »Dráma, veszekedés a bírókkal, rengeteg szerelés és reménytelenség. Barreda minden esélye szertefoszlott, Coma pedig stabilan vezeti az összetettet.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »