Hol is kereshetnék őket leginkább máshol, mint odaát, a Nagy Víz túlpartján, az Államokban? Bizony, ott minden nagy. Szélesek az utak, a hátsó gumik, magasak az épületek, a benzint gallonban mérik (míg itt lassan deciben), dög nagy benzinnyelők repesztik az aszfaltot, állnak a végtelen dugókban és sorolhatnám. Amerikában egy háromliteres benzines autó az alsó középkategória. Csoda hát, ha akadt olyan kolléga akinek a Ducati Diavel széria 167 lóereje kissé harmatosnak bizonyult? Bizony így van!

Történt egy napon, hogy Chad Wells, a Commonwealth garázs főagyasa túl sok csípős cuccot vett magához a közeli KFC étteremben. Mikor ráült kedvenc Diaveljére, már érezte hogy a majd 170 paciból álló ménes sem lesz elég gyors, hogy időben hazarepítse, és igaza lett. Miután sikeresen elhárította a következményeket, gyorsan neki is látott, hogy az erőset erősebbé, a tökéleteset még tökéletesebbé tegye. Chad elmondása szerint jobb alapot ki sem lehetett volna találni a Diavelnél, hiszen egyrészt a legkönnyebb gép a kategóriában másrészt pedig a gyári, széria elemek is annyira jók, hogy alig kellett valamit módosítani a megnövelt teljesítmény miatt.

Rendelt hát egy Garrett GT2860R turbófeltöltőt, és íziben fel is bütykölte a masinára. Szuper volt – nyilatkozta -, hogy a gép egész jobb oldala eleve nyitott, így könnyű volt a szükséges átalakításokat elvégezni. Jó, hogy az egykarú lengőkar is balos, így a kipufogót is nagyon könnyű volt kialakítani. Ezen felül a futómű már szériában is majdnem elég strapabíró, hogy elbírja az erősített, jelen állapotban 236 lóerőt leadó erőmű teljesítményét, és azt az útnak továbbító szélesebb kerék gyilkolászó igénybevételét. Jelenleg úgy 200 munkaóránál tart a fejlesztés, de már csak az utolsó simítások vannak hátra, és kedvező fogadtatás esetén akár több darab is készülhet az ördögi masinából.