Sági Tibor huszonnégy és fél évig szolgált motoros rendőrként. Aktívan, napi szinten az utcán dolgozva. Ugyan nem kérdeztem meg tőle, de elképzelni is nehéz, mennyi balesetnek lehetett a tanúja ezen idő alatt. Köztük természetesen (és sajnos) biztosan nagyon sok motoros ütközésnél is helyszínelt. Így ha valakinek, akkor neki igen határozott képe van arról, hogy mi, a kétkerekű járművek használói milyen okok miatt szenvedünk balesetet. Sőt, azt is tudja, miként kerülhetjük el azokat. Így nagyon sokat tanulhat tőle mindenki, aki felkeresi az általa szervezett és vezetett egyesület (a Hungária Rendőregylet) motoros képzését.

Egyedi elmélet

Az oktatás (mint talán mindegyik tréning) elmélettel indul. Nem tanteremben, hanem a motorok mellett állva. Így ugyanis Tibor minden elmesélt dolgot, ami ezt igényli, könnyedén alá is tud támasztani szemléletes gyakorlati példával. Olyan érdekességeket tudunk meg, amik teljesen triviálisak, mégsem gondolunk rájuk a mindennapi közlekedés során. Például, hogy egy nagyjából szemből érkező motorkerékpárt 30 méterről simán ki tudunk takarni egyetlen hüvelykujjal. Amit pedig egy hüvelykujj elfed, az könnyen megbújuk egy autóvezető holtterében is. Harminc métert pedig elég gyorsan megteszünk motorral, nemde? Szintén sok hasznos dolgot tanultunk a beszélgetés közben az emberi látásról, amely alapvetően meghatározza a biztonságos közlekedésünket – és itt nem csak a sajátunkra, hanem közlekedőpartnereinkre is gondolnunk kell!

Természetesen átvettük a motoron való helyes testtartást, üléspozíciót, a kezelőszervek megfelelő működtetését, és számtalan egyéb, létfontosságú dolgot. Ezek mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy a későbbiekben ne görcsösen próbálkozzunk, hanem könnyedén tudjuk irányítani járművünket. Ez kell például egy meredek lejtőn, két járdaszegély közötti igen szűk megfordulához – na de erről majd később, inkább térjünk rá a gyakorlatra.

Akrobatika, majd a hétköznapi tudományok

A tréning motoros része egy bemelegítésnek nevezett kisebb virtuózkodással indul. Sági Tibor megy elöl az ezüst R1200RT-vel, a tanulók pedig mögötte libasorban. A feladat egyszerű: mindenki utánozza azt, amit az instruktor csinál. Természetesen előre kihangsúlyozva, hogy csak a saját maga számára biztonságosnak érzett határokon belül. Mert hogy ő csinál ám minden elképzelhetőt: megy ülve, állva, állva és felsőtesttel tornázva, az ülésen guggolva, a bal lábtartón állva, de még guggolva is. Annyi biztos, hogy még azok is kellően átizzadják a ruhájukat az első öt percben, akik csak a gyakorlatok kis részét tudják utána csinálni.

Az első „igazi” feladat a szlalomozás, amely a motorkezelés alpjait segít elsajátítani. Először egyenes vonalban felrakott terelőkúpok között gyakorolja a csoport a motorlenyomásos technikával való irányváltásokat, majd a bóják „elkezdenek” oldalirányban távolodni egymástól, hogy minél nehezebb legyen a tanulók dolga. Fontos, hogy a folyamatos kanyarok közben megtanuljuk a helyes tekintetválasztást, a stabil gáztartást (ez segít egyensúlyban tartani a járművünket, ami így sokkal jóindulatúbban viselkedik), illetve a sebesség szabályozását a hátsó fékkel. Akinek már jól megy a gyakorlat, az elkezdi először fél kézzel, majd állva, végül pedig fél kézzel állva végezni azt. Így érezzük meg, milyen fontos hogy ne kapaszkodjunk a kormányba és testünkkel, térdeink szorításával valamint derékból irányítsuk a motort. A feladat végére érve mindenki nagyságrendekkel magabiztosabban szállt le, mint ahogy a bemelegítés után belevágott a gyakorlásba.

Kanyarra fel!

A Hungária Rendőregylet tréningjének alappilére, hogy a motoros balesetek jelentős része lakott területen történik, hiszen itt sokkal több olyan váratlan körülmény van, amely vészhelyzetbe sodorhat bennünket. Így a helyes motorkezelést is ennél a sebességnél kell megtanulni. Ennek érdekében pedig a városi körülmények között leginkább használható motorlenyomásos kanyartechnikára épül a gyakorlatsor.

A kanyarodást először egy nyolc méter átmérőjű kör körül kezdjük, majd megtanuljuk azt a körön belül végrehajtani. A helyes motorkezeléssel és tekintetválasztással ez mindenkinek sikerül is. Ha már az alap megy, elkezd szűkülni a kör, és végül az ügyesebbeknek összemegy hat méteresre. Gondoljunk csak bele: ez elégséges ahhoz, hogy egy sima kétsávos úton rollerezés nélkül, egy íven megforduljunk. Tedd a szívedre a kezed, kedves olvasó: neked menne a dolog? Pedig elengedhetetlen kellene hogy legyen mindenkinek, aki az utakon közlekedik, nem?

Ezután következnek a váltott ívű és igen szűk, valamint váltakozó ívű fordulók. Ezek olyan sok gyakorlatot ölelnek fel, amelyek ráadásul annyira nehezen mutathatóak be írott formában, hogy igazából belefogni sem érdemes. Mindenesetre az ember egyre jobban érzi a helyes tekintetválasztás és a könnyed motorkezelés fontosságát. Az első nap végére pedig mindenkinek egészen könnyedén megy az, amit reggel (Sági Tibor bemutatóját látva) még elképzelhetetlennek, végrehajthatatlannak és emberfelettinek érzett.

A második nap programjával, többek között a vészfékezéssel folytatjuk a második oldalon!