Rég vártunk rá, de megérte: Yamaha Ténéré 700 menetpróba

Az idei év világszerte sok-sok ember számára különlegesnek számít. Olyan emberekről van szó, akik egyetlen szó hallatán képesek elérzékenyülni és párás szemmel gondolni a fogalomhoz köthető tárgyra. Ez a szó, amely egy életstílussá nőtte ki magát a következő: Ténéré. Hat évvel ezelőtt pontosan ezekkel a szavakkal kezdtem egy cikket. A legendás típus harmincadik születésnapját ünnepeltük akkor, de a fenti sorok újból aktuálissá váltak. Idén végre újabb taggal bővült a Dakar Rallyt megjárt ősöket is felvonultató modellcsalád. Nagyon ráfért már a Yamahára a frissítés a kalandor szegmensben. A 2008-ban bemutatott XT660Z felett egy kissé eljárt az idő, az 1200-as nagytesó pedig csak komoly kompromisszumokkal vált terepre is alkalmas motorrá, ráadásul úgy sem akárki számára. Aztán pár éve valaki lőtt egy kémfotót egy kezdetleges prototípusról és a rajongókban a remény apró szikrájától lángra gyúlt a tűz: hamarosan érkezik a Yamaha Ténéré 700!

Tragikomédia vagy tudatos beetetés?

Az első fénykép alapján természetesen nem gondoltuk, hogy még abban az évben kapunk egy kész motort, de bizakodtunk benne, hogy 2017-re már lesz valami kézzel fogható a Yamaha szalonokban. A 2016-os EICMA-n bemutatott T7 Concept névre keresztelt koncepciómotor egészen brutálisra sikerült. Szinte már a 2000-es évek eleji, kéthengeres Dakar szörnyeket idézte, amelyek egy átlagember számára egészen elképesztő és ijesztő menetteljesítményre voltak képesek. Itt már dörzsöltük a tenyerünket, hogy ez biztosan egy nagyon jó gép lesz – csak minél többet őrizzenek meg ebből a széria kivitelig.

Aztán eltelt egy év és a ’17-es EICMA előtt szó szerint meg voltunk bolondulva: jön az új 700-as Ténéré! Aztán kaptuk a pofont: jön, csak még nem most. Be kellett érnünk egy szériagyártáshoz nagyon közeli, ám még mindig csak prototípus fázisban lévő gépezettel, amelyet újabb egy éven keresztül teszteltek különböző nagy nevű versenyzőkkel. Így telt hát a 2018-as esztendő első háromnegyede – megfelelően ütemezett és időzített vágykeltő videók sorozatán keresztül izgulhattunk rá a ’18-as milánói motorkiállításra, ahol végre lerántották a leplet a sorozatgyártásra kész példányról. Aztán jött a nagy csend a közönség részéről. Döbbenet vagy csalódottság, esetleg mindkettő? Bennem is vegyes érzelmek kavarogtak, őszintén megmondva, először én is csalódott és egy cseppet dühös voltam. A puszta számokat tekintve nem erre számítottam a közel három éves kampányt követően.

Kellett néhány nap, míg letisztázódott az egész érzelmi háború és elkezdtem racionálisan végiggondolni a dolgokat. Nem is értem, hogyan eshettem bele abba a hibába, hogy egy motort a nyers műszaki adatai alapján akartam megítélni, hogy az jó-e, vagy pedig sem. Az elmúlt évek során – mialatt számos motort kipróbálhattam – kitapasztaltam, hogy a számok önmagukban nem sokat jelentenek.

Kis kitérőként hadd említsem meg az oly sikeres Yamaha MT-09-et. Ha csak önmagában a teljesítményadatot megnézem a katalógusban, azt gondolnám, hogy egy tucatmotor a sok közül. És mekkorát tévednék! Az a nem mindegy, ahogyan előadja magát a gép és rácáfol mindenféle számadatra. Ezért addig nem mondhattam jó vagy rossz ítéletet az új Ténéréről, amíg ténylegesen ki nem próbáltam. Igaz nagyon sokáig váratott magára, de ez a pillanat is eljött végre.

A puding próbája az evés

Hétvégén lehetőségem nyílt a Yamaha Magyarország kereskedői csapatával kilátogatni az ausztriai Spielbergbe, a Red Bull Ringre, ahol éppen állomásozott a Ténéré Tour kamionja. Mi másért mentünk volna, mint kideríteni, vajon milyen motort sikerült összehozniuk a Yamaha mérnökeinek? Bátran mondhatom, szinte mindenki nagyon be volt sózva, hogy élőben láthassa az új Ténéré 700-at. Mit láthassa? Kipróbálhassa! Nem is késlekedtünk: a kiváló ebédet követően gyorsan átvedlettünk a paddock flaszterjén motoros gúnyába és pattantunk is fel a motorokra. Mondanom sem kell, jó érzékkel egyből kiválasztottam az egyetlen olyan példányt, amelyen az extra tartozék Akrapovič kipufogó virított. Alig vártuk, hogy megkapjuk az engedélyt, hogy indíthassunk. A teszt több körből állt, sajnos végig felvezető és záró emberünk is volt, így nem kalózkodhattunk akármerre.

Az útvonalat úgy állították össze, hogy minden legyen benne: emelkedő, lejtő, szűk és nyújtott kanyarok egyaránt, gyors terhelés- és ívváltások. És ami a legjobban tetszett: egy erőteljesen emelkedő, néhol öklömnyi kövekkel és dobbantókkal tarkított erdei ösvény. Talán egy kissé bátrak és magabiztosak voltak a szervezők és bíztak a motor képességeiben. A tesztelő csapatban ugyanis voltak olyanok is, akik szinte semmiféle offroados múlttal nem rendelkeztek. Elöljáróban csak annyit: mindenki épségben tért vissza és a motorok is talpon maradtak. Ez azért jelenthet valamit. A hivatalos tesztkör után lehetőségünk nyílt még egy kiadós, „ereszd el a hajamat” stílusú motorozásra egy supermoto jellegű versenypálya részleten is. Na de lássuk, milyen a motor részletesen!

Üléspozíció, menetkomfort

Mivel hét éven keresztül hajtottam az elődjét és jó néhány kategóriabeli konkurens példányt próbáltam már, így talán van egy jó kiindulási alapom. Miután feljutottam a magas nyeregbe, megállapítottam, hogy ez még mindig egy nagyon könnyed, filigrán motorkerékpár, akárcsak a tíz évvel ezelőtt bemutatott egyhengeres bátyó. Sőt, azt kell, hogy mondjam, még inkább endurosabb benyomást keltett a kisebb, keskenyebb üzemanyagtank miatt.

A második oldalon folytatódnak a tapasztalatok – lapozz!