Kövér Robi új utakon: Harley-Davidson Fat Bob 107 teszt

Az amerikai legendagyár a járműipari történelemben is örök dicsőséget szerzett. Ezt már írhatjuk múlt időben, hiszen elképesztő dolog, hogy az 1903-ban William S. Harley, Arthur Davidson és Walter Davidson által alapított vállalat egy motorkerékpár kategória igen sikeres képviselője – és ezt töretlenül produkálja immáron 115 éve. Sokan őskövületnek titulálják, pedig a milwaukee-i vasak ma is a legmodernebb technikát hordozzák hengereikben. A márka innovációs képességének egyik kiváló – és igazán érdekes – példája a nevét leszámítva nagyjából minden porcikájában megújult Fat Bob modell.

Az új Fat Bob úgy őrizte meg elődje örökségét és szellemiségét, hogy közben forradalmian új motor lett. Bátor húzás – vajon bejön majd?

Még nincs egy éve, hogy bejelentették: a következő tíz évben 100 (igen, SZÁZ) új modellt fognak piacra dobni. A kissé túlzónak tűnő kommunikáció után aztán mégis mindenki ledöbbent, amikor nyár végén egyszerre nyolc teljesen új Softail masina mutatkozott be. Ráadásul valami egészen különleges, történelmi dologról volt szó, hiszen a Harley egy mozdulattal leradírozott egy teljes modellcsaládot.

Az 1’745 köbcentis Milwaukee Eight blokk itt máshogy működik, mint a 2017-es új Touring modellekben

Megszűnt valamennyi Dyna, és a korábbi típusnevek egytől egyig a megújult Softail-ekkel együtt jelentek meg. Méghozzá alapjaiktól újratervezve, a valóságban is kompletten új modellként. A hazai bemutatón meghallva a hangjukat – őszintén megvallom – bennem is vegyes érzések ütötték fel a fejüket. Majd eljött a tavasz, hogy az első amerikai újdonság színt vallhasson.

Baromi jól szól már a széria kipufogórendszer is. Alapjáraton halk, menet közben folyamatos élvezeti forrás

Teljesen újragondolva

Amikor tavaly ősszel az előző generációs, 103 köbinches Fat Bob nálunk járt a teszt videójának felvételére, már a szalonban voltak az új gépek – így az utód, vagyis mai tesztalanyunk is. A friss átülés akkor is meglepett: első csüccsre sokkal kisebb benyomást tett a minden porcikájában megújult friss modell. Meg is kockáztatom, hogy csupán statikusan vizsgálva kapásból a régit választottam volna. Kicsit el is szontyolodtam – de aztán a hosszú tél után eljött a valódi találkozás pillanata: elhozhattam közúti tesztre is a 2018-as, 107 köbinches Fat Bobot.

Mielőtt nekiugranánk a gyakorlati tapasztalatoknak, nézzük gyorsan meg, mikben változott az új vas. Az első és leginkább szembetűnő a formaterv: sokkal modernebb, sőt ennél a típusnál minimum forradalmi módosulásról beszélhetünk. Eldobták a hagyományos ikerlámpákat és egy erősen megosztó ovális, full-ledes cuccot akasztottak a helyére. Az összkép maradt nagyon fekete, amit szinte csak a barna kipufogócsövek törnek meg. Az egész optika nagyságrendekkel modernebb – akár tetszik, akár nem.

Az új lámpa biztosan sokak számára megosztó formai elem, de vitán felül javítja az észlelhetőségünket

A belbecs legalább ilyen komolyan megváltozott. Az erőforrás az aktuális, Milwaukee Eight névre keresztelt generáció továbbgondolt változata, a Dyna korszak lezárulásával pedig eltűntek az oldalsó rugóstagok is. Helyüket – mivel az új Fat Bob is a Softail család tagja – egy központi egység vette át. Oldalról nézve megmaradt a merev vázas kialakítást imitáló külső, de hátulról a kurtára vágott sárvédő alá kukucskálva hamar megbukik a dolog – annyira nem is igyekeztek elrejteni a rugózó elemet, mint korábban. Vagyis vitán felül egy gyökeresen új motorról beszélünk.

Nyeregbe!

Az első futómű is teljesen új. A fékrendszer kiválóan működik

A műszaki adatokat tulajdonképpen nem túl értelmes összehasonlítgatni az elődmodellel. Sokkal lényegesebb, hogy maga a motor érzésre, közvetített fílingre mennyit változott. Amikor ráülünk, a külsőre sugallt kompaktságot azonnal érezzük is. Közelebb vannak a lábtartók, így “hegyesebb” a térdszög. De még mindig nagyobb, mint szinte bármilyen más motoron. Viszont nekem a váltókar és a fékpedál lényegesen jobban “lábra esett” mint az elődön. A kormányért sem kell annyira nyújtózni – ennek előnyeit később látni is fogjuk – és a műszarfal is jobban a látómezőnkbe esik.

A műszerfal egyszerre modern, klasszikus és informatív. A videóban részletesen megmutatjuk ezt is

Amikor felvesszük oldaltámaszról a motort, rögtön szembe tűnik a következő lényeges részlet: a Fat Bob könnyebb lett. Na nem feleződött le a tömege, de tizennégy kilót azért fogyott. Majd jön a nagy pillanat: beindítjuk a 107 köbinches, azaz 1’745 köbcentis Milwaukee Eight blokkot. Amely az egy évvel korábbi túra modellekben bemutatott ugyanilyen nevű erőforráshoz képest némileg módosult: gumiágyak nélkül, mereven kapcsolódik a vázhoz.

Videónkban mozgóképen is alaposan átnézzük a vadonatúj Fat Bobot

De nem kell ujjongva felugrani a székből: nem tér vissza a régi konzervatív építési mód. A 45 fokos hengerszögű V2-es belső kiegyensúlyozása ugyanis tovább javult – így ellensúlyozva a beépítés módját. Azt mondhatjuk, hogy a beinduláskori rázkódás már teljesen a múlt ködébe veszett: a Fat Bob szíve úgy kel életre, mint egy japán motoré. Az alapjárati hang és vibráció kiábrándítóan kevés – sok hívő számára igazi csalódás. Aztán ahogy meghúzgáljuk a gázt, megjön a hang és a remegés is végigfut a nyeregben ülő motoroson. Nem nagyon, de azért végigfut.

Elég a vacakolásból, induljunk! A következő oldalon egyből ezzel folytatjuk. Lapozz!