Mamma Mia! Bennelli Leoncino 500 premier teszt

Nem is tudom megmondani, mit vártam jobban. A hosszúra nyúlt tél utáni első tavaszi napsugarakat, vagy a tesztmotor-szezon kezdetét. Így visszagondolva nem is indulhatott volna tökéletesebben egyik sem. Elsőként a Benelli kínált meg nyálcsorgatósan szép vadonatúj modelljével, ami a nagy visszatérés jegyében egy nagy előd nevét kapta a keresztségben. Az ilyesfajta névválasztás mindig hatalmas felelősséget ró a gyártóra. Anélkül, hogy minden poént előre lelőnék, Petőfi szavait tudom csak idézni: “méltó régi nagy híréhez”.

Talán ebből a szögből érvényesülnek legjobban a vonalai

Leone Rosso

A piros színben pompázó Leoncino élőben még jobban néz ki, mint képeken. A fejlődéstanilag a scramblerek közé sorolható modellből kapásból kettőt is készített a Benelli. Mi az “utcai” verziót kaptuk meg, hagyományos alufelniken feszülő 17″-os (elől 120/70, hátul 160/60-as) gumikkal. A kinézethez sokat hozzáad a Pirelli MT60 RS dual-sport, enyhén bütykös abroncsa, melyet már ismerősként köszönthettünk a Zero DSR tesztjét követően. A Leoncino-ból készül egy Trail verzió, küllős felnikkel, elöl 19″-os kerékkel és hosszabb rugóúttal, valamint nagyobb hasmagassággal. Ez azoknak való, akik komolyan gondolják, hogy néha letérnének az aszfaltozott ösvényről.

Mondjuk innen sem csúnya

A Leoncino arányai és megjelenése jellegzetesen olaszosak. Itt-ott felbukkan az acél csőváz, a részletek többsége gyönyörűen ki van dolgozva. Az egyértelműen látszik, hogy a teljességgel olasz mérnökök keze alatt születő, Olaszországban is gyártott motornál semmit sem bíztak a véletlenre. Ami elsőre szembetűnik, az a már szinte csuklóvastagságú 50-es, fordított első teleszkóppár.

Fordított első teleszkópok, 50mm-es becsúszószárral

Aztán találunk egy szó szerint minden fontos adatot kijelző, szépen megrajzolt műszeregységet, csinos lábtartókat, kónuszos kormányt és LED világítást minden sarokban. Az egyetlen pont, ahol kicsit talán túltolták a ceruzát, az az első sárvédő tetején büszkén előretekintő, kiemelkedő oroszlán-embléma. Ez valószínűleg az az alkatrész lesz, amit az első rosszarcú járókelő elvisz magával szuvenírként, hasonlatosan a Jaguar és Rolls-Royce emblémáihoz.

Cinquecento

“Ez hányas?” – kapom meg a kérdést a kevésbé szakavatott ismerőseimtől, amikor észreveszik, hogy nem a saját motorommal jelentem meg. Esetünkben a Leoncino szívét egy Euro4 normát is teljesítő, 500 – olaszul cinquecento – köbcentiméteres sorkettes erőforrás adja. Amelyből – bölcs döntést követően – A2-es jogosítvánnyal is megülhető 48 lóerőt préseltek ki. Azt kell mondjam, ez remek választás volt. A motorozással frissen ismerkedő, a stílusra érzékeny Y-generációsok számára ezzel ugyanúgy leemeltek egy újabb elérhető kategóriát, ahogy a Honda tette a CMX500 “Rebel” bobbere esetében.

Itt bújik meg az 500 ccm-es blokk

Menettulajdonságok tekintetében is jól illeszkedik a formás kipufogón keresztül hörgő-dörmögő kéthengeres egy ekkora kasztnihoz. Mivel alumíniumot csak elvétve találunk, a teljes acél-műanyag szerelvény miatt az önsúly átlagosnak mondható 200 kiló környéki, ennek ellenére abszolút jól motorozhatóan áll rendelkezésre az elérhető 45 newtonméter nyomaték.

Keskeny tank, de combbal jól fogható

Az átvételkor szó szerint nullkilométeres vasra azt mondta a Bennelli képviselője, hogy nyugodtan pörgessem, így a kétszázadik közös kilométer után már belepróbáltam a tiltásig forgatásba. Meglepetésemre (lehet, hogy csak addig, amíg át nem esik az első szervizen) 8’500-nál érkezett a gyújtáselvétel jellegzetes dadogása, pedig 12’000-ig van skálázva a fordulatszámmérő.

Ésszel közlekedjünk vele, hogy mindenki megcsodálhassa

A hat fokozatú váltó áttételezése remekül passzol a blokkhoz, a fokozatok jól vannak eldobálva. A végfokozat kellően hosszú: 4’500-as főtengely-fordulat mellett lehet az óra szerint 100 kilométer/órás utazósebességet tartani. Egy ennyire idomok nélküli gépen sokkal gyorsabban már nem is esik jól tartósan haladni – főleg a március elején jellemző 5-6 fokos napi csúcshőmérséklet mellett.

Szélvédelem nincs. Nem is kell

De már csak azért sem érdemes a megengedettnél gyorsabban haladni, mert akkor a járókelők nem tudják kellően felfalni a szemükkel az utcaképből alaposan kilógó motort és utasát. Japán motor tulajaként nekem kicsit hosszúnak tűnt az út, amit bokából lefelé kellett mozogni, de érzésre a váltó a köztes fokozatokban pontos volt és precíz. Az eddig tesztelt motorok közül a BMW R nineT Pure-hoz tudnám leginkább hasonlítani, és akkor ez most nem lehúzás, hanem dicséret.

Videónkból alaposabban is megismerheted a Benneli Leoncinot

A teszt a lapozás után folytatódik!