Egy súlyos motoros baleset lezárása: igenis létezik hepiend!

Érdekes módon szinte napra pontosan egy esztendővel ezelőtt keresett meg István, hogy segítségre lenne szüksége. Akkor már másfél éve viaskodott a Mabisszal, vagyis a Magyar Biztosítók Szövetségével. Teljesen vétlen félként ugyanis egy nagyon súlyos motoros baleset részese lett, azonban nem térítették meg megfelelően a kárát – az okozó félnek ugyanis nem volt érvényes kötelező biztosítása. Akkor még a Tények is felfigyelt István Onroad.hu-n megírt kálváriájára és meginterjúvolták őt – áttörést azonban ez sem hozott. Közben viszont eltelt egy év, amely során komoly dolgok történtek. Felhívtam Mágust, így az alábbiakban következzen az ő személyes beszámolója. Olvasd el, hogyan fordult az akkor reménytelennek tűnő helyzet át a boldog jelenbe, kik segítettek érdemben is Istvánnak!

István és a ZZR1200 a baleset előtt, egy túrán

Macko: István, elmesélnéd nekünk dióhéjban, hogyan történt a majdnem végzetes baleseted?
István: Barátommal egy főúton együtt motoroztunk párban. Normál tempó mellett, szabályosan közlekedtünk, amikor is egy szemből szabálytalanul kielőző személykocsi mindkettőnket elütött. Az ütközés során megégtem, sokszoros töréseket szenvedtem a csípőmben és végtagjaimon, törött hat bordám, lábszáram, könyököm. Egy életre maradandó rokkantságom, fogyatékosságom keletkezett. Tíz napot töltöttem kómában, mindenemet műtötték szinte. A kórházban töltött idő alatt összeszedtem még rengeteg plusz fertőzést is. Szerencsére a barátom kicsit könnyebb sérüléseket szenvedett, mint én. A motorok azonban egységesen totálkárosak lettek: egyiket sem lehetett már megmenteni.

Egy pillanat alatt ennyi maradt kettőjükből

Macko: Meddig voltál kórházban?
István: Mindenestül nagyjából fél évet töltöttem kórházban kisebb-nagyobb megszakításokkal. Egy örökkévalóságnak tűnt az előtte megélt szabad életemhez képest.

Macko: Mesélnél az eltelt időszakról? Érdekel az is, ami megismerkedésünk előtt volt, illetve az Onroad.hu-n megjelent segélykiáltásod óta történtek pedig különösen!
István: A baleset utáni első 3-6 hónap az kegyetlen sokk volt minden téren. Az egészségem oda, egy csapásra kiszolgáltatott emberré váltam. A munkám szinte azonnal elvesztettem, a családom, az emberi kapcsolataim megváltoztak Az akkori párom elhagyott. Anyagilag teljes és totális mínusz egy ilyen hosszúra elnyúló rehabilitáció. Ráadásul aki elütött minket, annak az embernek nem volt kötelezője, így a Mabisszal kellett éveket viaskodnom. Több ügyvéddel rúgtam össze a port, mert nem tudták elég hatékonyan képviselni az érdekeimet. Úgy tűnt, hogy teljesen reménytelen a helyzet. Még a tévében való megjelenés sem hozott áttörést a kilátástalanságban.

Kiút a reménytelenségből

A Motoros Érdekképviseleti központ segít a bajba jutottakon – de a megelőzést hasznosabbnak tartják! Joggal… Kattints a képre egyéni ajánlatért!

Macko: Végül is mi volt az, ami vagy aki képes volt segíteni? Hiszen most látványosan jobb a helyzeted, elég a fotóidra nézni – de a hangodon is hallani.
István: Szerencsémre megismerkedtem Csapó Zolival, a Motoros Érdekképviseleti Központ vezetőjével. Onnantól felgyorsultak a kárrendezési folyamatok, neki és rendszerének köszönhetően. A társam, aki szintén elszenvedője volt a balesetnek, legjobb esetben is csak egy év múlva jut majd a Mabisz által kifizetett jogos pénzéhez, pedig együtt indítottuk az eljárásokat. Ő ugyanis még mindig hisz az ügyvédjének, hogy nem lehet ezt gyorsabban is csinálni. Zoliék mégis megcsinálták, így én már meg is kaptam a Mabisz által megítélt összeget! Ez nagyon komoly pénz, elég lesz az életem újraindításához.

Csapó Zoltán, a Motoros Érdekképviseleti Központ és a motorosbiztositas.hu vezetője, aki végül is kiutat mutatott Istvánnak a reménytelen helyzetből

Macko: Azért gondolom korábban számomra elképzelhetetlen mélypontokon mentél át. Hogy mindenki el tudja képzelni az akkori helyzetedet, mesélnél erről?
István: A legrosszabb, amit meg kellett élnem az volt, amikor 47 éves fejjel utcára kerültem. Ugyanis nem tudtam magam sehogy sem finanszírozni. Betegen, sérülten, csökkent munkavégzési képességekkel nehéz pénzt keresni. Mínusz fokokban egy kölcsön autóban élni sem nagy boldogság. Elkövettem egy óriási hibát anno. Nem volt megfelelő baleset-biztosításom, sőt semmilyen biztosításom nem volt. Hozzáteszem, a Protektoron kívül ma sem nagyon vállalják a biztosítók a motorosokat. Akkor pedig a Protektor motoros biztosítás még nem is létezett… Sokaknak hiába van biztosítása, ha a kizárások között szerepel a hobbink. Amennyiben lett volna megfelelő biztosításom, akkor tudtam volna magam pénzelni arra az időszakra is, ami jövedelem szempontjából kiesett. A motorosoknak elérhető Protektor biztosítás nekem egy húsz milliós összeget fizetett volna, ha ilyennel rendelkezem a balesetkor. Valószínűleg nem veszítem el a korábbi életem, kapcsolataim, mindenem, ha ez van nekem. A pénz megléte vagy nem léte jelent ilyenkor mindent egy rászorulónak, hiszen mindent meg kell venned. A kezeléseket, a paraszolvenciát ki kell fizetned, a hiteleidet kell valamiből állnod, a számláidat is fizetned kell. Nem beszélve a rehabilitációs eszközökről, no meg enned kell és élned valahol, tehát mindent a pénz jelent. Jó szándékból, puszta szeretetből senki sem fog 5-10 milliókat adni neked csak úgy erre. Magunknak kell gondoskodnunk a kockázatainkról.

Készül az új szezonra. A mozgása már soha nem lesz a régi, de a motoros szív megmaradt. A kézhez kapott kártérítésnek hála pedig van jövője is

Macko: A kapott kártérítésednek hála nem titok, hogy tavasztól újra lehetőséged lesz motorozni is. Lehet hogy buta a kérdés, de van már motoros biztosításod?
István: Igen, van! És nem csak nekem. Kötöttem a családomra is – már aki megmaradt belőle. Egy életre tanultam ebből az egészből.

Van remény, van jövőkép

Macko: Mik a terveid a jövőre nézve?
István: Egyelőre keresem a helyem és olyan vállalkozást szeretnék, amiben jól érzem magam. De persze ehhez is pénzre van szükség, mint mindenhez.

A képre kattintva te is kérhetsz személyre szóló ajánlatot! Ne habozz, előre legyél okos, ne utólag

Macko: Olyan élettapasztalattal rendelkezel, amivel akár én, akár az olvasók nagy része nem. Persze nem is szeretnénk, de mégis bármikor szükségünk lehet rá, mert mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Mit üzennél a motorosoknak?
István: Tanuljatok az esetemből! Nem lehet spórolni sem a védőfelszereléssel, sem a baleset-biztosítással. Ha már kockázatos hobbit választottunk magunknak, ezeken soha ne spóroljunk! Az nem fáj, ha van védelmed – viszont ha nincs, az életed végéig kísérni fog. Amint bekövetkezik a baj, csak ez lesz ami véd, semmi más. Megismerve Csapó Zoli rendszerét, látva azt működni, értem már miért hívják Protektornak a biztosítását és miért a “Protektor az utadon” a szlogenje. Személy szerint átéltem, hogy milyen ennek hiánya – de már orvosoltam! A döntés mindenkinek saját kezében van, hiszen az egész nem pénz kérdése. Aki képes motorozni, annak van néhány ezer forintja erre havonta. A motorozás minden költségéhez képest ez tényleg nem összeg. Tanácsolnám megkötni minél előbb a személyes védelmet, egy kielégítő biztosítást – pláne, ha családod van és hiteled mellé! Ne utólag szorulj segítségre, amikor már mindent elvesztettél – ahogy én tettem.

István élete végre egyenesbe jött

Macko: Nagyon szépen köszönöm István, hogy ilyen őszintén megosztottad velünk a tapasztalataidat. Bízom benne, hogy balesetmentesen tudsz még sokat motorozni gyönyörű új szerzeményeddel!
István: Szívesen. Amennyiben ezáltal kevesebben kerülnek olyan reménytelen helyzetbe, mint amiben én voltam, már megérte!

Támogatott tartalom.