Mennyire hangzik furcsán, ha azt mondom, hogy a kategóriájának egyik – ha nem a – legdrágább motorjával pénzt kereshetsz, és ehhez csak annyi a dolgod, hogy ugyanúgy közlekedsz mint azelőtt? Számoljunk kicsit. Egy normál ember munkába járása közepes budapesti távolsággal napi mondjuk átlag húsz kilométer, havonta legyen ezer a hétvégi jövés-menésekkel együtt. Egy átlagos autó – ha őszinték vagyunk – azért fogyaszt legalább 7 litert, és akkor nem valami normálisabb teljesítményűt vettünk alapul. A Forza fogyasztása nagyjából 2,5 liter száz kilométerenként. A cikk írásakor 350 forint a 95-ös benzin literenkénti átlagára, vagyis a zsebcirkáló Honda havonta 8’750.- forintot eszik meg a zsebünkből. Ugyanez autóval (vagy nagymotorral, mert ott sem ritka a 7 literes fogyasztás – hiába mondunk kevesebbet a haveroknak) legalább 24’500.- forint lesz, tehát a robogóval járva havonta 15’750.- forint marad a zsebünkben. Ez simán lehet egy kellemes törlesztőrészlet, és akkor a robogó bármennyire is őrült dolog, de megkeresi az árát, ingyen lesz vagy még marad is a léből!

A jövő zenéje

Hasonló számítások jártak a fejemben, amikor először pillantottam meg az információs kijelzőn két literes átlagfogyasztást ritkább forgalomban, visszafogott tempónál. Szinte el sem akartam hinni, hogy ez az amúgy meglehetősen nagytestű nyolcadliteres milyen dinamikával és végsebességgel megy, miközben alig kér enni. Amíg nálam volt, nem egy ember kérdezte meg, hogy ez az új BMW robogó-e – ami azt mutatja, hogy nem csak engem varázsolt el a modern, divatos forma. Már mikor az első beetető fotókat láttuk is gyanús volt, hogy itt valami érdekes fog történni, és ez a robogó élőben sem okoz majd csalódást! A tavaszi motorkiállításon csak jó magas emelvényen tudtuk megnézni, üléspróbát csak a szexi hoszteszlány vehetett róla. Hanem amikor végre a kezeim közé kaparintottam a Honda főhadiszállásán, egyből éreztem, hogy nagy haverok leszünk. Ritka az mostanában, mikor egy 125-ös kisgépet ilyen komolyan vesz egy gyártó!

Mintha dróton húznák

Node járjuk körbe a kis masinát! Elsőre az igen jól eltalált színkombináció ragad meg, nem is választanék mást. Elegáns, sportos, vonzza a tekintetet. Az éles vonalak, a magasra húzott fenék mind-mind azt kiabálják, hogy ez egy modern és minőségi gép. A kék betét a oldalán igazán telitalálat, rendesen feldobja a motorkát, anélkül unalmas fekete masszává olvadna az emberek számára fenntartott rész. A többi szín meglehetősen felejthető, látszik hogy nem a 16 éves huligánokra gondoltak a választható kombinációk megalkotásakor.

Jó, hogy végre kezdik elfelejteni az óriási cicaszemeket, és kihasználva a modern fényforrások előnyeit, dizájnos, nem tolakodó lámpát terveztek. Ráadásul ez a teljesen LED-es megoldás látszik, láttat, és sokkal üzembiztosabb is mind a hagyományos izzószálas lámpák. Ugyanígy a hátsó lámpa is full LED, ami baromi jól néz ki, már-már T-Maxi magasságokban jár optikailag.

Látlak téged!

A műszerfal is igazán klasszul néz ki: két modern mégis visszafogott dizájnú analóg óra fogja közre az állapotjelző piktogramokat és a nagyon okosan inverz folyadékkristályos LCD kijelzőt, amin a fogyasztást, tripeket, üzemanyagszintet, hűtőfolyadék hőmérsékletet, és egy jól látható órát kapunk (ingázó motor volna, vagy mifene).

Autóban sincs jobb

A kezelőszerveknél mindenképpen meg kell említenem azt a furcsaságot, hogy olyan érzés volt, mintha a duda és index gombot felcserélték volna. Talán arra gondoltak, hogy ahol sokat vesznek belőle szorgos-dolgos dél-európai testvéreink, ott úgyis inkább a dudával indexelnek. Egyébként az ergonómia igazán meglepő volt, mert bár a valóságban ez nem egy kétségbeejtően nagy méretű motor, mégis egész jól elfértem rajta. A futóműre sem a pattogós kifejezést használnám, hanem a mérsékelten feszest. A fékek ránézésre nem ígérnek eszement tűzijátékot, ám ha rendesen megmarkoljuk a karjait, akkor a szemünk is kiesik, akkorát lassul a kis űrhajó. Szerencsére a Honda már nem is kínálja blokkolásgátló nélkül, így maximum arra kell figyelnünk, nehogy valami kevésbé szemfüles autós hátulról belénk szálljon amikor kidobjuk a horgonyt. Külön említést érdemel a szinte észrevehetetlenségig csillapított rezgésű blokk, ami olyan volt néha, mintha villanybringával hasítanék.

A sárvédő nem mutat, de biztos hasznos a téli latyakban

Apropó villanybringa: mije van az elektromotoroknak dögivel? Pontosan! Nyomatékuk. Az biztos, hogy a kis Forza a legdurvábban menő új nyolcadliteres, amin a közelmúltban ültem. Itt aztán nincsen vége 80 fölött a mókának. 110 kilométeres óránkénti sebességig teljesen vállalhatóan gyorsul, gyönyörűen nyomatékmaximumon tartva a blokkot, és egészen 130 környékéig elmászik motorostól függően. Azért ez egy nyelezve is bő 2,5 litert fogyasztó, nagytestű, kismotoros robogótól szép teljesítmény. Ha már fentebb szóba került hogy ingázómotornak lenne kiváló: rendes országúti tempóban kettő literből simán kijövünk. Ez azt jelenti, hogy egy Budapest-Siófok-Budapest megvan 1’150.- forintból, ha nem gurul el a gyógyszer. (Na mert ha elgurul, akkor felugorhat bő 1’500.- magasságába is… De akkor végig nyélgázon a belső sávban, hehehe!) Gyakorlatilag  az ötven köbcentis négyütemű robogók fogyasztásának a szintjén járunk.

Nem vész el alattam sem (193/120)

A kezelhetőségre sem lehet panasz, mivel a könnyű robogóval fickándozunk a szűk kanyarokban és az autók között, nincsenek zavaró túlnyúlások, korlátozó műszaki megoldások (például szűk kormányelfordítási szög). Futóművileg nem elhanyagolható szempont, hogy rendes kétoldali lengővillája van, dupla rugóstaggal, ami bizony több mint az olcsóbb 125-ösökben látni néha. Amire sajnos már csak a teszt végi fotózáson jöttem rá, hogy egyáltalán állítható a szélvédő magassága, ráadásul egész tisztességes intervallumban. Elsőre el sem akartam hinni, amikor a hondás ember elkezdte izomból rángatni felfele miután panaszkodtam a gyenge szélvédelemre, de ha belegondolunk, ezzel a manuális állítási lehetőséggel sok pénzt és hibalehetőséget spórolunk meg egy villanymotoroshoz képest. Legfeljebb még a garázsban lerendezzük, hogy ne nézzen ki rosszul.

Plexi a felső állásban

A legklasszabb dolgot se felejtsük el: a PCX-hez hasonlóan start-stop rendszerrel készítették a gépet. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Indulás után nem sokat, mivel a még nem üzemmeleg motort nem kínozza az automatika folyamatos indítgatásokkal, azonban ha már kellőképpen felhevültek a blokk belső alkatrészei, pár másodperces alapjárati döcögés után megáll a motor. Akármennyire is próbáltam zavarba hozni hirtelen indulásokkal, nem sikerült: mire egyetlen centit mozdult a gázkar, már tolt is a motor. Utána rendesen hiányzott a saját robogómon, hogy a lámpánál kellemes csendben-nyugalomban üldögélhessek. Tiszta zen-életérzés egy ilyen rendszer, arról nem is beszélve, hogy a belvárosi ötven méterenkénti lámpáknál decikben mérhető lehet a fogyasztáscsökkenés a használatával. Persze a fejlődéstől irtózó igazi férfiak ki is kapcsolhatják, és pöföghetnek egy helyben!

Egyszerű, de nagyszerű

Végül a kétszemélyes üzem és a tárolóhelyek témaköre se maradjon ki. Klassz, hogy igazi kihajtható motoros lábtartója van az utasnak, nem olyan amorf műanyag-kitüremkedés, mint például a Burgmanokon, ami miatt befelé kell fordítani a lábfejet. Itt kérem kényelmesen elüldögél anyu, míg lekocog az ember Velencére strandolni egyet. A csomagtartó szuperklassz, simán elnyel egy közepes bevásárlást, és a kesztyűtartó is igazi, nem az az igazolványnak éppen elég alibi-fajta. Igazán zseniális megoldás, hogy a szépen-lassan leeresztő gázteleszkóp helyett egy egyszerű torziós rugó tartja a felhajtott ülést.

Babakád

A Forza 125 személyében egy Nyugat-Európának árazott ám nagyszerű B125-el is vezethető igazi mindenes robogót ismerhettünk meg, ami egy praktikusabb szemléletű embernek három járművet is kivált az év jelentős részében (autó, nagymotor, kisrobogó). Közben gombokért üzemeltethető, kényelmes, jól néz ki és viszonylag jól is megy. Jó választás, tessék bátran megvenni.

Műszaki adatok