Minden téren jobb, mint valaha: Kawasaki Z400 teszt

Hiába Z400, kisebb mint volt

A cikk elején emlegetett folyamatos fejlesztési kényszer egyik – számomra – sanyarú velejárója, hogy a motorok újabb generációi ugyan mindig erősebbek, de ugyanakkor nehezebbek is. Pedig a jó motorozhatóság egyik leglényegesebb pillére a könnyű építés lenne – de erre úgy látszik, a gyártók maguktól még nem jöttek rá. Üdítő kivétel a Kawasaki, akik új csupasz gépük tervezésekor a fent már említett részeken kívül nem vették fel a megalománia fonalát. Az új Z400 váza merevebb ugyan, mint a régi típusé volt – de sokkal könnyebb is. Minden részletnél igyekeztek odafigyelni a tömegre, így az egész vas menetkész állapotú mázsálásakor a mérleg picivel kevesebbet mutat, mint a gyengébb előd alatt. Ez pedig a vaskosabb futóművel és nagyobb blokkal együtt kimondottan kitűnő eredmény! Igaz, némileg kisebb lett a tank is – de nem ez a megfejtés a fenti örvendetes tényre.

A motor külső méretei mind összementek. A hivatalos sajtóanyag szerint visszatértek a Z250 fizikai paramétereihez. Ezen a magam részéről persze fanyaloghatnék, mert nekem nyomorúságosabb volt a Z400-assal motorozni, mint közvetlen elődjével. Főleg a lábaim voltak összecsomagolva. Csakhogy tudomásul kell venni: a szegmens tipikus vásárlóközönsége nem a nyakigláb égimeszelők táborából kerül elő. A teljes hossz és a tengelytáv is kisebb lett. Igaz, a nyereg 5 milliméterrel magasabb, de az első részének szélessége jelentősen csökkent. Kipróbáltattam a motort kimondottan alacsony hölggyel is, aki fülig érő szájjal újságolta: mindkét sarka eléri az aszfaltot!

Persze ott van a Kawasaki Ergo-Fit rendszere, amelynek keretében mindenféle gyári kiegészítő elérhető a zöldek ilyen típusaihoz. Módosított lábtartók és ülések is, így simán lehet, hogy aki újonnan vesz Z400-ast – és éppen messzire nőtt a feje a talajtól, amikor vigyázzban áll -, kényelmesebbé tudja tenni a motor lábterét a maga számára. Teszem hozzá: nagy varázslat nélkül, egy sima kárpitoztatással is csodát lehet tenni ezen a téren. A felső test kényelmét pedig semmilyen testalkat esetében sem érheti szó, az ugyanis teljesen rendben van.

Mitől lesz “supernaked”?

Általában a motorok bemutatását a külső megjelenéssel szoktam kezdeni. Hiszen alapesetben ez már a felszállás és a kipróbálás előtt tesz ránk valamiféle benyomást – hol jót, hol kevésbé jót. A Z400 esetében azonban annyira meghatározó maga a jármű használat közbeni fejlődése, hogy akaratlanul is eltértem a szokásoktól. Szó nélkül elmenni azonban mégsem lehet a formanyelv mellett – hiszen ezen a téren is igen komolyat lépett előre a gép a Z300-hoz képest. A legújabb generáció ugyanis megkapta a csupasz Kawákat jellemző “Sugomi design” névre keresztelt megjelenést. Amit lehet fellengzősen – vagy japánosan – túlmisztifikálni és merengeni a tárgyak belső kisugárzásán meg az aurákon és bármi energetikai és földöntúli dolgokon.

Vagy lehet egyszerűen úgy nézni, hogy az első lámpától a hátsó világítótestig a motor minden részlete annyira erősen élekkel határolt és agresszívre rajzolt vonalú, ami szinte már sokkal több dinamizmust sugároz, mint amit egy A2-es jogsival is vezethető masina valaha tudhat. A lényeg az, hogy a gép tényleg hozza azt a megjelenést, amit az eggyel nagyobb tesókája, a korábban részletesen bemutatott Z650 is. Ezt a rokonságot erősíti a bátyustól telibe átvett műszeregység is, amely információtartalmában nem túl acélos, de elfogadható – leolvashatósága pedig vitán felül remek. A lényeg azonban az, hogy az új, közepes csupasz Kawasaki nagyon jól mutat a kávéház előtt parkolva is, azaz tényleg van mit gyönyörködni benne a habos kakaó kortyolgatása közben.

Kit tesz majd boldoggá a Z400?

Nem maradt más hátra, mint behatárolni a motor célközönségét. A kompakt méretek miatt nyilván hatalmas előnyt élvez majd a nyergében mindenki, akit nem áldott meg égimeszelő testalkattal a Jóistenke. Az alacsony pilótáknak – nemtől függetlenül – hatalmas előny lesz a biztos talajfogás. Nekik a menet közbeni fizikai kényelem is parádés lesz – a magasabbak alteste majd mást mond erről. A motor nagyon szépen hozza az A2-es kategóriától elvártakat, két hengeres erőforrása pedig valóban nagyon kulturáltan működik. A formavilágba sem igazán lehet belekötni, mert egészen nagymotoros – a futómű és a fékrendszer tudása pedig szintén vastagon hoz mindent, amit elvárunk egy négyszázastól.

Úgyhogy minden kezdeti fanyalgásom ellenére egy kisebb csésze hamut a fejemre kell borítanom. A Kawasaki Z400 egy nagyon jól sikerült fejlesztés lett. Persze tudomásul kell venni, hogy sem a két személyes üzemmód, sem a sok-sok csomag cipelése nem ennek a motornak a vadászterülete – de hát egy szupernékidtől nem is várjuk el ezek egyikét sem. Úgyhogy őszintén szólva a magam részéről semmilyen nagy bajt nem sikerült találnom a motoron – de még az árcédulát sem tudom ide sorolni. Választott szín függvényében a teszt írásának pillanatában 1,8 és 1,9 millió forint között alakul – ez pedig a felvonultatott tudás fényében nagyon jó ajánlatnak tűnik!

A következő oldalon találod a pontozást és a műszaki adatokat – KATT ide és LAPOZZ!