Motorozási technikák sorozat, 16. rész: “tolatás” motorral

Minél rosszabbul ér le a lábad a motorodról – ezzel a témával külön foglalkozunk a későbbiekben – és/vagy minél nagyobb tömegű a motorod, annál jobban meg kell tervezned minden egyes megállást. Motoroztam együtt olyan hölggyel, aki bizony nem apró túraenduron falta a kilométereket – és szinte egyáltalán el sem érte a földet. Ő minden egyes megállást jó előre átgondolt. Inkább leszállt egy járda mellett, eltolta a több mázsás vasat a parkolási pozícióba, majd ugyanezt visszafelé is eljátszotta indulás előtt. Megállás előtt azonban mindenkinek érdemes körültekintőnek lenni abban az esetben, ha a parkolóhelyünk lejtőn van. Nem is gondolok túl meredekre – elég egy kis emelkedés, hogy az orral bedugott paripát alig tudd egyedül kicibálni onnan. A motorok meghatározó részén ugyanis nincs hátrameneti fokozat, a tolatás tehát csak a pilóta fizikai erejével történhet. Vagy nem…

Légy körültekintő!

Persze mindig jobb előre okosnak lenni, mint utólag erősnek. Amennyiben valahol mondjuk két autó közé kell bedugnod a motorodat és azt látod, hogy a parkolóhely befelé lejt, gyorsan mérd fel a környezetet. Nagyban megkönnyíted a magad dolgát, ha nem a kijutással szenvedsz, hanem okosan állsz be. Hiszen a motort a nyeregből hátrafelé tolni sokkal könnyebb, ha ezt még a lejtés irányába teszed, magyarul a tolatás nem elinduláskor, hanem parkoláskor történik.

Fordítsd a motort orral kifelé – ahogy majd távozni fogsz -, és úgy told hátra, hogy kifelé könnyű dolgod legyen. Persze le is szállhatsz a nyeregből, mert ha sorozatunk legelején megtanultad a helyes egyensúlyi állapotban tartani a motorodat – nem véletlenül kezdtünk ezzel! -, akkor egy ilyen helyre betolni is gyerekjáték a masinát. Minél meredekebb a parkoló, annál könnyebben “begurul” magától. Ilyenkor célszerű leállítani, mert a kuplunggal nagyon stabilan tudod “fékezni” akár a nyeregből, akár mellette állva. Aztán az elindulás már meredek emelkedőn sem okozhat gondot!

Ha mégsem voltál előrelátó

Néha azonban óhatatlanul előfordul, hogy kapkodva álltunk meg valahol és nem néztünk eléggé körül. A lejtős helyre menetirányban begurulni a motorral nagyon könnyű. A kijutás azonban már nehezebb. A nyeregben ülve sokszor képtelenek vagyunk “hátratipegve” elvégezni a tolatás manőverét. Hiszen orral a lejtőn alapból rosszabbul ér le a lábunk, plusz meglepően sokkal nagyobb erőt kell kifejtenünk a jármű tömegének megmozdításához. Ilyenkor vagy leszállunk és az egyensúlyra ügyelve nekifeszülünk a tolásnak, vagy segítségül hívjuk az energiamegmaradás nevű fizikai jelenséget.

Az első futómű rugózó elemei – akár hagyományos teleszkópról, akár központi rugóstagról, akár egy Springer-villáról beszélünk – összenyomva energiát raktároznak magukba. Ez az energia az összenyomást okozó erőhatás megszűnése után a futómű kirugózását eredményezi. (Pontosan ugyanez zajlik itt menet közben is – másképpen motorozni is sokkal nehezebb lenne!) Orral a lejtő irányába álló motor esetében pedig az első futóművet saját fizikai erőnkkel is könnyen össze tudjuk nyomni. Ami után a kirugózás során felszabaduló energia szépen hátralöki az egész járművet – azaz megindul a “tolatás”.

A helyes sorrend: erősen megfogod az első féket, amennyi fizikai erőt csak ki tudsz fejteni, annyival megnyomod lefelé a kormányt. Amint érzed, hogy elérted a teljes összenyomódást, elengeded a féket és csak lazán fogod a kormányt: hagyod, hogy a kirugózó futómű szó szerint hátralökje a motorkerékpárt. Csak arra figyelj, hogy tartsd az egyensúlyát. Amikor véget ért a röpke tolatás, megint fogd meg a féket – és ismételj annyiszor, ameddig ki nem jutsz a parkolóhelyről. Először érdemes sík úton gyakorolni – de az egész nagyon könnyű, garantáltan menni fog mindenkinek. Persze minél puhább a motor első felfüggesztése, annál könnyebb – de minden motoron működik.