Meglepő “apróság”: Benelli TRK 251 teszt

A nem eltúlzott – vagy mondjuk úgy: biztonságos, esetleg: tájnézegetésre is alkalmas – utazósebesség azonban mégsem rontja le teljesen az átlagtempót. Mint mondtam, én azért tekergettem a gázt rendesen, így a fogyasztás az ugyanazon kútoszlopon való kétszeri tankolás mért és számított – tehát valós – átlagaként 3,24 liter/100 kilométerre jött ki. Ami a motoron ülve nem is túl öblösnek tűnő, mégis 17 literes tank befogadóképességét is figyelembe véve döbbenetes, akár 500 kilométer fölötti hatótávot tesz lehetővé. De 450-et tuti elgurulsz egy utántöltéssel – így meg máris egy csomót nyertél ahhoz képest, aki gyorsabb ugyan, de minden 200-250 kilométer után tuti tankol. És te még a tájból is többet látsz közben…

Rejtőzködő élménygyár

Ez után a teszt után fogalmazódott meg bennem teljesen tisztán, hogy milyen motort szeretnék majd úgy nyolc év múlva, ha kiszolgálja az idejét a mostani holmi. Nem kell majd több mint 50-60 lóerő, de valahol 160-170 kilóban álljon meg a tömege! Mert ahogy a kis TRK 251-et tologattam a forgatáson, meg amekkora élmény volt gázelvétel nélkül rádobni a kanyarívekre, azt nem tudom elmondani. Oké, a 24,5 pacival kell némi kis türelem a felgyorsuláshoz. Utána azonban megingás nélkül, bátran ráhajíthatod a motort a kanyarokra, mert a gumiknak és a futóműnek sokkal kisebb erőket kell az aszfaltra juttatni, mintha lenne plusz egy mázsa anyag a járműben.

Mindezzel együtt a futómű – a Benellinél már megfigyelt módon – tökéletes munkát végez. Elöl masszív fordított teleszkópjaink vannak, hátul egy központi rugóstagunk. Az egyetlen állítható paraméter a hátsó előfeszítés, de azt is csak szerszámmal tudjuk szabályozgatni – így esélyes, hogy ritkán nyúlunk majd hozzá. Az egész csomag azonban annyira jól van eltalálva, hogy az megint folyamatos boldogsággal töltött el menet közben. Jól tartja a kanyarívet, teljesen jól szűri az úthibákat – a nagy pozitív kitüremkedések és keresztbordák ütnek meg egyedül, de azok is alig. Már jócskán mentem a motorral, amikor megálltam megnézni a műszaki adatokat – ez jó ideje már szokásom, mert a benyomások jobban érdekelnek, mint a számok. Ledöbbentem a 120 milliméteres rugóúton. Érzésre úgy 150-re legalább saccoltam volna.

Aztán ott vannak az abszolút felső kategóriás Metzeler abroncsok – hála a jó égnek a Benelli ezen nem spórolt semmit, így sokkal élvezetesebb motorozást ad a friss vásárlóknak. Az elöl 110-es, hátul 150-es gumik is hozzájárulnak a hihetetlen könnyed kanyarodásokhoz. Igaz, az alacsonyra pozicionált lábtartók miatt nem lehet annyira bedönteni a gépet, hogy ne maradjon a szélükön mindig egy kis “majrécsík” – de így legalább marad tartalék minden egyes kanyarodásban, ami közúton nem biztos hogy akkora hátrány.

Tompa és puha

Azért fogalmazzunk meg kritikai észrevételeket is. Nem az első motor volt a márka palettájáról a TRK 251, amelyen eleinte rettenetesen rossznak tűnt a fékek hatásfoka. Pedig komoly méretű az első tárcsa, négy dugattyús nyereg szorítja meg persze széria a blokkolásgátló is. Mégis alig fogott, négy ujjal az életemért markolásztam a kart. Aztán nekiálltam és egy néptelen szakaszon lenyomtam a torkán száz fölötti sebességről bő tíz vészfékezést. Ez azért segített: érezhetően javult a harapósság. Azonban amikor visszavittem, akkor is a ma megszokotthoz képest nagyon nagy kézerőt igényelt a szerkezet. Úgyhogy ezzel talán érdemes számolni. Meg a mérnököknek is érdemes lenne, mert lehet hogy nem kellene nagyot varázsolni a rendszeren, hogy megszűnjön a jelenség.

Néhány bekezdéssel fentebb áradoztam az üléspozícióról és a kényelemről. Ezen két dolog ront egy keveset. Az egyik a nyereg maga, amelynek formája teljesen jó, kézzel nyomkodva is biztatónak tűnik, azonban hosszabb távon rajta trónolva mégis elkezdett fájni kissé a sejhajom. És ez alatt csak 150 körüli kilométert értsetek. Szóval ez is lehetne valamivel jobb tömésű. Nem azt mondom, hogy kimondottan rossz, de a motor többi része érdemes lenne egy picivel finomabb nyeregre. Ahogy a szélzaj terén sem volt minden tökéletes – legalábbis az én magasságomnál. A meglehetősen nagy plexi szélnyomást ugyan nem hagyott a sisak tetejét leszámítva sehol, bogarat is alig kaptam, de sustorgás az volt. Igaz, minden hasonló szélvédő így viselkedik – és egy átlagosabb magasságú pilótánál jobb is lenne a helyzet.

Ez lesz a legjobb csomag?

Szóval az új Benelli TRK 251 nem a világ legjobb motorja. Lehet még belekötni picit a kidolgozási minőségbe is, mert a kipufogó leömlőnél az egyik tartócsavar menete látszott vagy egy bő milliméternyit. Tartott, de nem volt szép. A műanyag idomzat is kiad némi zörgést. Persze lehet, hogy ezek a korai széria jellemzői voltak, és ahogy felfut a gyártás, javulni fognak a dolgok. Egy dolognak nem kell javulni: az ár/érték aránynak. Az ugyanis jelenleg nagyjából verhetetlen. A Benelli TRK 251 ugyanis kerekítve 1,3 millió forintba kerül, amihez hozzájön még némi regisztrációs adó és a forgalomba helyezés – így névre írva is 1.430.000.- magasságában hazavihető. (Garanciális új motorról beszélünk!) A konszernnél megszokott módon a szervizköltségek sem lesznek magasak, ahogy az alkatrészárak is barátiak.

Sőt, mondok még egy példát: a gyári alu dobozszettet kompletten valahol 200 ezer forint magasságában tudja szállítani a hazai képviselet. Vagyis ha nem lételemed a száguldozás, esetleg kezdő motoros vagy vagy éppenséggel csak megfontolt és lenyugodott jellem, a motoros túrázás egyik leggazdaságosabb módját találhatod meg az új Benelli TRK 251 személyében. Amely egyáltalán nem attól olcsó, hogy súlyos kompromisszumokat kellene kötnöd. Amikor visszavittem a motort, tréfásan fel is vetettem egy ötvenezer kilométeres tartósteszt ötletét. Mert én bármikor szívesen visszaülök a kis olasz-kínai “kalandmotor” nyergébe…

A harmadik oldalon találod a részletes értékelést és a műszaki adatokat. Meg némi maradék fotót. Lapozz még egyet!